Elmagyarázná valaki példákkal együtt a konjugációs és induktív hatást, illetve hogy mit jelent az, ha egy reakció elektrofil, nukleofil (és hogyan ismerhető fel egy reakció esetén, hogy melyik típusú)?

Az induktív hatás (tankönyvtár): Ha a molekula valamelyik szénatomjához a szénnél nagyobb elektronegativitású ("elektronszívó", elektronakceptor) X atom vagy atomcsoport kapcsolódik, a kötés C→X értelemben polározódik, a σ-kötések elektronjai az X irányába tolódnak el és a szénatomon parciális pozitív töltés alakul ki: ezt nevezzük negatív induktív effektusnak (-I). Ennek hatására a szomszédos kötés is polározódik, de már jóval kisebb mértékben: az induktív effektus erőssége a funkciós csoporttól távolodva szénatomonként kb. 1/3-ára csökken, tehát a molekulának csak az X csoporthoz közel eső részére terjed ki. Elektronküldő (elektrondonor) csoport (jelöljük Y-nal) kapcsolódása esetén a hatás természetesen fordított: pozitív induktív effektus (+I).

szubsztitúciók: elektrofil szubsztitúció; elektofilnek olyan reakciópartnereket nevezünk amik parciális + töltésűek, ezért általában parciális - töltésű C-atomra kapcsolodnak rá. Legjobb példa ezekre az aromás elektrofil szubsztiúció.

nukleofil szubsztitúciónal értelemszerűen a reakciópartner parciális - töltésű, így parciális + töltésű C-atomra támad.

Felismeréshez igazából ismerni kell a reakciótípusokat, kevés szabály van sok lehetőséggel