Valaki megtudná írni nekem ezeket a fogalmakat?

1. Az áruk szabad mozgását – a belső piac négy alapvető szabadságának egyikét – a vámok és a mennyiségi korlátozások megszüntetése, illetve a vámokkal és a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések tilalma révén biztosítják. A belső piac teljes megvalósítása érdekében ezenkívül szükség van még a kölcsönös elismerés elvére, a fizikai és a technikai akadályok megszüntetésére, valamint a szabványosítás előmozdítására. Az új jogalkotási keret 2008-as elfogadásával jelentős előrelépések történtek a termékek forgalomba hozatalára vonatkozó szabályok, az áruk szabad mozgása, az uniós piacfelügyeleti rendszer, valamint a CE-jelölés terén. Ezenkívül megszilárdult a kölcsönös elismerés elve, amely az uniós harmonizáción kívül eső számos termékre alkalmazandó.

2.A munkavállalók szabad mozgása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkében rögzített uniós alapelv, amelyet a Bíróság joggyakorlata és a másodlagos uniós jogszabályok fejtenek ki részeletesen. Az uniós polgároknak joguk van:

más uniós tagállamban állást keresni,

ott munkavállalási engedély nélkül munkát vállalni,

munkavállalás céljából az adott tagállamban tartózkodni,

a munkaviszony megszűnése után is ott maradni,

az adott ország állampolgáraival megegyező bánásmódban részesülni az álláshoz jutás, a munkafeltételek és minden egyéb szociális- és adókedvezmény tekintetében.

Az uniós polgárok egészségügyi és szociális biztonsági ellátásainak bizonyos típusai emellett átvihetők abba az országba, ahol munkát keresnek. (lásd a szociális biztonsági rendszerek koordinálását).

A munkavállalók szabad mozgásának elve rendszerint az Európai Gazdasági térség országaiban (Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában) is alkalmazandó.

Emellett bizonyos szakmai képesítések elismertethetők külföldön.

Az uniós szociális biztonsági rendszerek koordinálása során az EU szabályokat hozott azon személyek jogainak védelméről, akik az Uniós országok, Izland, Liechtenstein vagy Norvégia között mozognak.

3.A tőkemozgás szabadsága egy lényeges gazdasági tényező mozgását könnyíti a belső piacon, így gazdasági és jogi értelemben is, annak nélkülözhetetlen összetevőjét képezi. A közös piac kialakításának időszakában, a tagállamok kötelezettsége csak azon tőkemozgások fokozatos felszabadítására terjedt ki, amelyek a közös piac megfelelő működését biztosították (l. az akkori EGK-Szerződés 67. cikkét). A tagállamok közötti tőkemozgások korlátainak általános (a közös piac fogalmától függetlenített) kiküszöbölését a 88/361/EGK irányelv tartalmazta. Ezután a Maastrichti Szerződés (1992/1993) hatályon kívül helyezte a korlátozott hatókörű 67. cikket, és az irányelv tágabb alaprendelkezését követve, az EKSz 73b. cikk beillesztésével, általánosan biztosította a tőke szabad mozgását (bizonyos kivételek mellett). Ma az EUM-Szerződés 63. cikke az alaprendelkezés, mely a következőképpen szól (azonos a korábbi EKSz 73b cikkel, melynek számozása az Amszterdami Szerződéssel 56. cikkre módosult):

(1) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás.

(2) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás.

A Bíróság a Bordessa-ügyben közvetlen hatályt tulajdonított a fent hivatkozott irányelv 1. és 4. cikkének, melyek a tőkemozgás és fizetési műveletek szabadságát, valamint a lehetséges korlátozásokat szabályozzák, l. C-358/93 és C-416/93 Aldo Bordessa, Vicente Mari Mellado és Concepcio Maestre [1995] EBHT I-0361, 35. pont. Ezután nem volt meglepő, hogy az irányelvi rendelkezésekkel lényegileg azonos tartalmú, a Maastrichti Szerződéssel bevezetett rendelkezéseket is közvetlen hatályúnak tekintette, mivel világos és feltétel nélküli kötelezettséget tartalmaz (ez vonatkozik a harmadik államokkal kapcsolatos tőkemozgásra is). Sőt úgy tűnik, hogy ez a közvetlen hatály magánfelek közötti jogvitában is érvényesül, tehát horizontális jellege is van. Legalábbis a Bíróság előzetes döntésben értelmezte a tőke szabad mozgását biztosító rendelkezést a magánfelek közötti jogvitában is, l. C-464/98 Westdeutsche Landesbank Girozentrale v Friedrich Stefan [2001] EBHT I-00173.

12.5.1. Mi a tőkemozgás?

Az EUMSz 63. cikkben foglalt tőke és fizetési műveletek fogalmát a 88/361/EGK irányelv rendelkezései alapján lehet meghatározni. A Bíróság, amikor a szerződéses rendelkezés alkalmazási körét azonosítja, az irányelv rendelkezéseiből indul ki, mely igen részletes szabályozást tartalmaz e vonatkozásban (l. az irányelv I. sz. mellékletét). A felsorolás nem zárt, tőkemozgásnak minősülhetnek itt fel nem sorolt műveletek is. Az irányelv a tőkemozgások következő főbb fajtáit különbözteti meg:

közvetlen befektetések (pl. részesedés vállalkozásokban, hosszú távú kölcsönök);

ingatlanbefektetések;

tőkepiaci műveletek (pl. értékpapír bevezetése, értékpapír megszerzése);

kollektív befektetési társaságok befektetési jegyeivel végrehajtott műveletek;

pénzpiaci műveletek;

pénzügyi intézményeknél folyószámla és betéti számla műveletek;

hitelezés kereskedelmi ügyletekkel vagy szolgáltatásnyújtással összefüggésben;

pénzügyi kölcsönök és hitelek;

kezesség, zálogjog, és egyéb garanciák nyújtása;

biztosítási szerződésekkel kapcsolatos átutalások;

személyes tőkemozgások (pl. kölcsönök, ajándékok, alapítványok, hozományok, örökség és hagyaték);

értékpapírok és fizetőeszközök be- és kivitele;

egyéb tőkemozgások (pl. kártérítés, szerzői jogdíjak, szolgáltatáshoz kapcsolódó pénzösszeg átutalása).

A tőkemozgás fogalmát a lehető legtágabban kell értelmezni, és ez magában foglalja azon műveleteket is, amelyek technikai előfeltételét, lebonyolítási módját jelentik a tőkemozgásnak, vagy járulékos jellegűek a műveletek fent felsorolt típusainál. Így a tőkemozgás magában foglalja a kapcsolódó, bármely természetes vagy jogi személy által végrehajtott műveletet, pl. ügyletek megkötését, teljesítését, az átutalásokat, a piacon rendelkezésre álló valamennyi pénzügyi technikához való hozzáférést, a számlanyitást és pénzeszközök számlán való elhelyezését.

4.Amikor a szolgáltatások szabad mozgásáról beszélünk, először arra kell rámutatnunk, mely aspektusaiban különbözik a négy alapvető szabadság többi tagjától. Általában nehéz a szolgáltatásokat más tevékenységektől megkülönböztetni (pl. a javak elosztása elválaszthatatlan bizonyos szolgáltatásoktól, a szállítástól vagy a kereskedelemtől; a tőke szabad mozgása érint néhány pénzügyi szolgáltatást is, stb.). Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 57-es cikkelye szerint szolgáltatás alatt azokat a tevékenységeket értjük, melyek térítés ellenében valósulnak meg, valamint nem vonatkoznak rá az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgásának szabályai.1 Más szóval azok a szolgáltatások tartoznak ebbe a kategóriába, melyek rendelkeznek határon átnyúló jelleggel, fizetség ellenében valósulnak meg és melyeknél a tevékenységek időben korlátozottak. Ezen kívül a szolgáltatást nyújtó és a szolgáltatást igénybe vevő szereplő nem lehet egy országban, például a szolgáltatást nyújtó személynek a saját országában kell maradnia, míg a szolgáltatásnak határon átívelőnek kell lennie. Ezért a vállalkozások letelepedési szabadsága és a szolgáltatások szabadsága általában egynek tekinthető: „a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága”.2

A szolgáltatások kategóriájába tartozó fő tevékenységeknek ipari vagy kereskedelmi jellege van, vagy kézművesek és szakemberek tevékenységei.

5.Az Európai Tanács keretében az uniós országok vezetői üléseznek, hogy meghatározzák az EU politikai programját. Az Európai Tanács valósítja meg legmagasabb szinten az uniós országok közötti politikai együttműködést.

Az Európai Tanács egyike a hét hivatalos uniós intézménynek. Tagjai, az uniós országok állam-, illetve kormányfői (rendszerint negyedévente) csúcstalálkozókon ülnek össze. Üléseiket állandó elnök vezeti.

6.ez ugyanaz az mint az Európai tanács, csak más néven.

A Tanácsban az uniós országok miniszterei üléseznek, hogy uniós jogszabályokat vitassanak meg, módosítsanak és fogadjanak el, illetve hogy összehangolják az uniós szakpolitikákat. A miniszterek felhatalmazással bírnak arra nézve, hogy kormányuk nevében kötelezettséget vállaljanak a Tanács ülésein elfogadott intézkedések végrehajtására.

Az Európai Parlamenttel együtt a Tanács az Európai Unió fő döntéshozatali intézménye.

Az Európai Unió Tanácsa nem tévesztendő össze:

az Európai Tanács elnevezésű uniós intézménnyel, melynek keretében az uniós országok vezetői találkoznak negyedévente, hogy meghatározzák az uniós szakpolitikai döntéshozatal általános irányvonalát.

7.Az Európai Bizottság az EU politikailag függetlenséget élvező végrehajtó szerve. Kizárólagos hatáskörébe tartozik az új uniós jogszabályjavaslatok kidolgozása, és ez az intézmény felelős az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által hozott döntések végrehajtásáért.

8.Az Európai Parlament az EU jogalkotó intézménye, melyet ötévente közvetlenül választanak meg az uniós választópolgárok. Legutóbb 2014 májusában voltak európai parlamenti választások.

Választások

A következő európai választásokra 2019. május 23. és 26. között kerül sor.

Mi a Parlament feladata?

A Parlament 3 fő feladatot lát el:

Jogalkotás

Uniós jogszabályokat fogad el az Európai Unió Tanácsával együtt, az Európai Bizottság által előterjesztett javaslatok alapján.

Nemzetközi megállapodások elfogadásáról határoz.

Dönt az Európai Unió bővítéséről.

Ellenőrzi a Bizottság munkaprogramját, és jogszabályjavaslatok előterjesztésére kéri fel az intézményt.

Felügyelet

Demokratikus ellenőrzést gyakorol az összes uniós intézmény felett.

Megválasztja a Bizottság elnökét, és jóváhagyja a biztosi testületet. Bizalmatlansági indítványt fogadhat el a Bizottsággal szemben, lemondásra kötelezve a testületet.

Mentesítést ad a Bizottságnak, azaz elfogadja a Bizottság zárszámadását az EU-költségvetés előző évi végrehajtásáról.

Kivizsgálja az uniós polgárok által benyújtott petíciókat, és egyéb vizsgálatokat indít.

A monetáris politika témájában megbeszéléseket folytat az Európai Központi Bankkal.

Kérdéseket intéz a Bizottsághoz és a Tanácshoz.

Választási megfigyelést végez.

Költségvetés

A Tanáccsal együtt kialakítja az uniós költségvetést.

Jóváhagyja az EU hosszú távra szóló költségvetését, az ún. többéves pénzügyi keretet.