ELTE BTK-n milyenek az oktatók?

Alapvetően nagyon sokfélék, és szerintem szakonként változik, hogy milyen arányban vannak a szemét terrorista, a korrekt, és a nagyon lágyszívű oktatók.

Azok a típusok, akik így hirtelen eszembe jutnak, és hangsúlyozom, csak a saját tapasztalataimból tudok absztrahálni:

- A szexista oktató (még nők közül is!): egyrészt azt jelenti, hogy ha lány vagy, nagyon teperned kell, és rendszeresen meg leszel alázva az órákon, de ha fiú vagy, bármit megtehetsz, és könnyen kapsz ötöst; de persze ennek ellentéte is megtalálhatóak a tipikus vén, kéjenc férfiak, akiknél minél nagyobb a dekoltázs és minél rövidebb a szoknya, annál jobb az érdemjegy.

- A muszáj-oktató: abszolúte nem érdekli az oktatói munka, nyűg neki a tanítás, teljesen beleszɑrik, nem tud előadni, rugalmatlan, nem lehet tőle kérdezni, és ez a számonkéréseiken is meglátszik: egyik altípusa, aki irreálisan sokat kér, és azt is nagyon pontosan, és míg te a haláltusádat vívod, ő elmélázott tekintettel azon gondolkodik, mikor mehet már ebédelni, és unottan fújtat, mert rohadtul nem érdekli, ahogy kínlódsz vagy éppen tökéletesen a feleleted. Másik altípusa, akit nem érdekelsz, de jóindulatú, és ezért mindenkit gyorsan átenged, vagy soha nem olvassa el a ZH-dat/beadandódat, csak ad rá valamit 3-tól 5-ig.

- Az átlagos/normális oktató: Belőle van a BTK-n a legtöbb. Akihez, ha odamegyek bociszemekkel, mindig van egy utolsó utáni lehetőség a félév megmentésére, megérti, ha gondjaid vannak, dolgozol, más dolgod is van, akár ad valami kreatívabb feladatot, amivel megadja a jobb jegyet. Empatikus, rugalmasabb, mint a többiek, elég korrekt színvonalon tanít, nem túl lelkes, de nem is unalmas, a számonkérései is közepes nehézségűek.

- AZ ISTEN-oktatók: leggyakrabban tanári vagy professor emeritus-i címmel bír és sokszor tanszékvezető vagy intézetigazgató: végtelenül cuki, legendás, minden más oktatót is tanított a tanszéken, kinyitsz bármilyen szakirodalmat, oda van írva a neve, a szakterülete csúcsa, látszik rajta, hogy erre a pályára született, nagyon barátságos és megközelíthető. Ő az, aki bármilyen hülye kérdésedre válaszol, és rendszerint sokat követel a vizsgáin, de korrekten osztályoz, és amennyit tőle lehet tanulni, az órái és a vizsgáira való tanulás minden perce megéri.

- A démon oktató: a pokol valamelyik bugyrából szökött meg, szerencsére kevés van belőle, és legfőbb célja, hogy szenvedj, és sose végezd el az egyetemet. Mert egy cseléd vagy, egy senkiházi, aki semmit sem tud, és amúgy is túl sok van belőled, és amúgy is menjél inkább szakmunkásnak, mert ő úgy gondolja, neked semmi keresnivalód az egyetemen, és ezt a szemedbe is mondja hidegvérrel. Ha szerencséd van, mulat rajtad, és kegyelemből ad egy 2-est, hogy lássa, hogyan szenvedsz tovább.

- Az elvarázsolt oktató: egyik kedvenc ELTE BTK-s oktatókategóriám, a kutatási területének élő, lebegő bácsi/néni, aki bármikor élvezi, ha az ő témájáról beszélhet, nem érdekli, hogy ki jár be, ki, mit teljesít az óráin, csak ott áll, és beszél nagyon lelkesen, vagy épp ül, és elmélyülten együtt gondolkodik a hallgatókkal; és a félév végi értékelésnél BÁRMIT mondasz, biztos nem kapsz nála 3-asnál rosszabbat.

- Az önfényező oktató: minden óráján elmondja, hogy milyen könyvet vegyünk meg tőle, azt, de csakis azt, be lehet vinni a vizsgára, anekdotákat mesél az életéről, ha szerencséd van, az autofellációtól kielégül, és jó jegyet kapsz nála.