Miért mondják azt hogy a diplomásoknak nincs munkájuk?

Én a saját szakmámból tudok kiindulni. Tanár vagyok. Ez is egy legendásan túlfizetett szakma :)

A messzire eljárással az a gond, hogy más körülményekre van szüksége a felkészüléshez egy diplomásnak a minőségi munkához.

A tesóm kőműves. Általában reggel összeszedi őket a mikrobusz, és mennek Pestre. Este hazaér kipurcanva, és pihen.

Mikor én hazaérek, előveszem a dolgozatokat és kijavítom, átolvaom a másnapi anyagot, kitalálom, hogy hogyan tálaljam a diákoknak, hogy valami érdeklődést is tanúsítsanak, kapcsolódó képeket, vagy kisfilmeket keresek, kérdéseket és feladatokat gyártok. Ezt csinálom kb 5-től 11-ig, 12-ig. Ez gyakorlatilag egy második műszak a délelőtti tanítás után. Már nem vagyok pályakezdő, akkor még többet kellett készülődni. Persze nekem van nyári szünet... (Idén 3 hét. Tavaly csak 2 volt.)Szóval én ezt nem tudnám megtenni mondjuk egy munkásszálláson, vagy akár egy olyan albérletben, ahol nem jut külön csendes szoba.

Egy jogász, egy mérnök is hazaviszi a munkáját. Nem fér bele, hogy órákig utazzon.

Amikor elkezdtem az egyetemet, természetesen én is hallottam róla, hogy kevés a tanárok fizetése. De nem érdekelt, mert ezt akartam csinálni! És ezt akarom most is, mert hivatástudatom van. Tényleg arra tettem fel az életemet, hogy tanítsak! De még jobban szeretnék anya lenni, de nem merünk belevágni, mert hó végére mindig elfogy a pénzünk, és utolsó héten feltűnően gyakran látogatjuk a szülőket vacsoraidőben. Félreértés ne essék, nincs nagy lábon élés! Nincs kábel tv, nincs autó, nincs nyaralás, nincs kóla. Fizetési napon is egyszerűen élünk. És ez szar érzés! Mert szívvel lélekkel dolgozunk (párom is tanár), átlag napi 12-14 órát, és nem jutunk egyről a kettőre.

Ja, és persze nagyon nehezen találtunk állást. Pontosabban én viszonylag gyorsan egy nagy adag szerencsének köszönhetően, Viszont a párom nagyon sokára. Nem akartunk elszakadni egymástól, ezért volt arra szükség, hogy "helyben" legyen. Másfél év után talált egyet 60 km-re. Elég kemény neki a bejárás, és ezért előfordul, hogy ottalszik egy kollégánál. Nem túl szerencsés megoldás. De kellett a pénz, különben 30 évesen még mindig a szüleimnél laknánk a gyerekszobámban :)

ne pattogj már

mindenkinek nehéz

Kérdező: Ne haragudj, de veled nem lehet vitatkozni. Mert egyszerűen csak a saját hülyeségedet hajtod és kiforgatod mások szavait.

Pl aki írta, hogy tanár, egy szóval sem említette, hogy a kőművesnek könnyű, vagy hogy az ő munkája nehezebb.

Olvasd már el még egyszer.

:) "A tanár" vagyok. Azért nem reagáltam, mert a férjemmel felújítottuk anyósom konyháját, és ott nincs netkapcsolat. Képzeld felvertük a korábbi padlót, szétvertük a konyhapultot, felszedtük a lambériát, levertük a csempéket. Ez után felöntöttük aljzatkiegyenlítővel, leraktuk az új padlólapot, kigletteltük a falat, kifestettünk, kicsempéztünk ahol kell. Ezek azok a munkák, amiket én is csináltam. A vizes cuccok, meg a gáztűzhely bekötése a férjem dolga volt, az elektromos munkát, pedig szakemberre bíztuk, mert ahhoz nem értünk. Erre a munkára azért mertünk vállalkozni, mert a házunkat is mi magunk újítottuk fel (2 szoba, konyha, fürdőszoba, szennyvízcstorna kiásása, új közfalak építése stb), mert nem lett volna pénzünk arra, hogy mestereket fogadjunk. Egyelőre tartósnak és szépnek tűnik a munkánk, (ja és a vízszintes az vízszintes, a függőleges meg függőleges) igaz még csak 6 éve készültünk el. Amíg gimis, meg egyetemista voltam, minden nyarat végigrobotoltam a gyárban, és most is eljárok napszámban dinnyézni. Ezt csak azért írom, mert szeretném megalapozni a következő állításomat: tudom, hogy milyen koncentrációt igényel a kétkezi munka, és tudom, hogy baromi nehéz is. De más a fizikai, és más a mentális fáradtság.

Én csak azt mondtam, hogy egy szellemi dolgozónak otthon a "műszak" lejárta után is folytatnia kell a melót, ezért nem engedheti meg magának, hogy órákat utazzon, vagy hogy olyan szálláson lakjon, ahol nincs meg a kellő nyugalom a készülődéshez.

Szívből sajnálom, hogy olyan tanárokkal volt dolgod iskolás éveid alatt, akik az általad leírt módon közelítették meg a tanítást. Biztosíthatlak róla, hogy 6-8 óra megtartása után fáradtabb vagyok, mint 6-8 óra sitthordás, glettelelés, csempézés, stb után. A munkaidőm pedig így néz ki: 8-tól 15 óráig órák + heti kétszer felmőttek oktatása 16-tól 19 óráig; majd 17-18-tól 22-23 óráig otthoni intenzív javítás és készülés a következő napra. (És mielőtt valakitől megkapom, hogy biztosan egy gyerekverő debella állat vagyok talicskával, meg sitteszsákkal: méreteim: 168 cm, 57 kg :P) Soha nem jutott eszembe, hogy csak elírogassak, meg firkáljak valamit a táblára. Nekem szívem lelkem benne van a tanításban, ahogy a kollégáimnak is.

Esetleg, ha éppen nem dolgozol néhány napig, próbáld ki, hogy milyen napi 8-12 órában tanulni valamit. Nem gyakorlati jellegűt, hanem valami elvontabbat (kémia, magasabb szintű történelem stb). A könyvtárakban vannak egyetemi tankönyvek. Próbáld ki, hogy milyen minden erőddel csak az agyadat használni. Akkor össze tudod vetni, hogy milyen fáradtságot lehet érezni utána. Egy egyetemistának egy 200-400 oldalas könyv megtanulására kb 3-4 napja jut. Próbáld ki! Komolyan. Jó tapasztalatszerzés lehet számodra, hogy jobban megérts olyan embereket, akik máshogy keresik a kenyerüket mint te.

Ui. Üzenem minden egyes más szakmában dolgozónak, hogy nem gondolom, hogy az én munkám nehezebb lenne, mint az övé, csak más, és így mások a hozzá kapcsolódó problémák is.

Sokan még diplomát sem kapnak

(nyelvvizsga hiányában)