Mi az oka annak, hogy a felsőoktatásban nagyon önkényes,igazságtalan,sokszor érthetetlen az osztályozás, mig a közoktatásban sokkal reálisabbak az érdemjegyek ?

Párhuzamosan tanítok köz- és felsőoktatásban is. Globálisan nem tudok nyilatkozni minden kolléga nevében, de azt el tudom mondani, amit én látok:

A közoktatásban a követelmények a béka valaga alatt vannak. A legtöbb középiskolában az a cél, hogy a diákokat valahogy eljuttassuk az érettségiig, ahol a 25%-os kettes ponthatár mellett a legtöbb tantárgyból lényegében csak az nem megy át, aki nem akar. Az előző középiskolában, ahol tanítottam (pedig nem egy szakmunkásképző volt), konkrétan megtiltották, hogy 30% felett húzzuk meg a 2-es ponthatárát. Soha nem az volt a cél egy vizsgán vagy dolgozatnál se, hogy bebizonyítsam a diákoknak, hogy én vagyok az okosabb. Viszont 30% az nem teljesítmény. Aki egy adott tananyagot 30%-ig sajátít el, az egészen egyszerűen nem tudja az adott anyagrészt. Ezen viszont vérig sértődik a diák, aki miatt magyarázkodnom kell a szülőnek, aki miatt magyarázkodnom kell az igazgatónak... Kinek hiányzik? Így a középsikolában inkább beállok a sorba, és ugyanazokat a teszteket és ugyanazokat a követelményeket adom, amit a kollégák, abból nem lehet baj.

A felsőoktatás ezzel szemben jóval szabadabb. Ott rám bízzák, hogy hogyan vizsgáztatom a diákokat. Nem vagyok egy különösebben buktatós tanár (pláne a választható tárgyaknál), de ott megvan az a lehetőségem, hogy akiről látom, hogy tényleg nem tudja az anyagot, azt mondjam neki, hogy ezt tanulja meg jobban és jöjjön vissza anélkül, hogy tartanom kéne attól, hogy a KLIK-től kezdve Strasbourg-ig mindenhol fel leszek jelentve. Nálam amúgy a kapott jegyek jó 90%-a vagy 1-es, 4-es vagy 5-ös. Nagyon ritkán adok kettest, hármast. Ha tudja, nekem már édes mindegy, hogy kettest vagy ötöst kap, nekem nem lesz tőle se jobb, se rosszabb a napom, a diáknak meg sokat számít.

De nem akarok álszent lenni, tisztában vagyok azzal, hogy van pár kolléga az egyetemen akik máshogy állnak az élethez. Azokban a városi legendákban nem hiszek, hogy van, aki feldobja a vizsgákat, és akié az asztalon marad, az átment, a többi megbukott. De kétségtelen, hogy vannak olyan kollégák, akik következetlen, gyakran kifejezetten rosszindulatú módon osztályoznak. Erre a válasz leginkább az, hogy megtehetik. Hidd el, én is sokkal jobban örülnék neki, ha nem így lenne, engem is kifejezetten zavar, amikor valaki annak hallatán, hogy egyetemen tanítok, az az első gondolata, hogy "na, akkor te is egy rosszindulatú alak lehetsz, aki csak a diákok szenvedésén élvezkedik".

Közoktatás a tanulót osztályozza, felsőoktatás pedig a tudását. A közoktatásnak is megvan a maga igazságtalansági mechanizmusa - nem egy olyan osztálytársam volt, akit már az iskolai pályafutása elején elkönyveltek "rossz gyereknek", így esélye sem volt jó jegyeket szerezni és később felsőoktatásba felvételizni: hiába tanult volna meg valamit 5-ösre, a tanár nem hiszi el neki, mert hát "Petike csak közepes tanuló".

Felsőoktatásban a tanár eleve nem nagyon tudja, hogy ki vagy, ő nem a zselés hajú fülbevalós Petikének vagy szódás szemüveges stréber mama-kedvence Jocikának ad jegyet, hanem egy 6 jegyű NEPTUN-kódnak. Ha a teszt úgy van összeállítva (jellemzően feleletválasztós) akkor lehet nagy szórása a valós tudáshoz képest (illetve a vizsgán való csalások is torzíthatnak), de alapvetően pont fordítottak a tapasztalataim: a felsőoktatás nagyon is igazságos, s valószínűleg épp ez adja a felsőoktatásban szerzett oklevelek és diplomák nívóját.

Velem is előfordult, hogy a hibátlan statisztika beadandómra 50%-ot kaptam (egy hozzáértő tanár is elismerte, hogy hibátlan). Ez egyetemen történt, ahol egyébként a legtöbb számonkérés igencsak szubjektív. Volt egy tanársegéd az egyetemen aki elmondta nekünk pár másik hallgató jelenlétében, hogy igazságtalan az osztályozás, mert nagyon sok diáknak kéne kijavítani a munkáját és nincsenek megfizetve azok akik javítják. Bár legtöbbször nem dobják rá a jegyet, de szinte mindig igaz, hogy felületesen nézik át a munkákat.

Másrészt presztízst csinálnak belőle az egyetemek, hogy milyenek a statisztikák. Ne legyen túl rossz de azért túl jó se.

Végül de nem utolsó sorban a korrupció jelen van az egyetemeken keményen. Egyedül nekem, egy személyes találkozóm alkalmával mondta el egy egyetemnél magasban beosztásban dolgozó illető, hogy vannak "kiemelt" diákok akik nem feltétlenül a leggazdagabbak csak befolyásos kapcsolatokkal rendelkeznek az egyetemen és ha lehet mindig megkapják a jó jegyet. De sok egyetemi oktató pénzért is bevállalja- ezt ő mondjuk magára értette. Hozzáteszem az egyetemi éveim alatt ismertem 2 diákot akik bevallották nekem, hogy befolyásos kapcsolataik révén jutnak jobb jegyekhez.

De akkor még mondanám a sok nyilvánvaló pofára osztályozást amit láttam- csakhogy már felsőbb utasítás se kelljen ide. Ezért is ér annyit amennyit a diploma a munkaerő-piacon.

A közoktatás maximum annyiból "fair"-ebb, hogy vannak vizsgák amiket központilag javítanak, sőt vannak országok ahol csak központilag javított vizsgák számítanak bármit is. Sajnos Mo-n pont nem ez jellemző és ott is, úgy mint a felsőoktatásban, keményen megy a pofára osztályozás. Az elitgimikben meg nagyban megy a tehetősebb kölkök ajnározása, a szüleikkel jóban levés stb stb

#9

Már megint a Kodóra utalsz? Annyit is ér az a diploma, hagyd a fenébe.