A tanár szégyene is az, ha egy (vagy több) diákja megbukik a tanévben, vagy csak a diák hibázható?

Alapvetően is-is, de minősített esetben csak az egyikük a hibás.

Ha a tanár látja, hogy valamelyik diákja nagyon gyengén teljesít, akkor „ki kellene nyomoznia”, hogy miért, és ennek megfelelően kellene segíteni a diákot, akár úgy, hogy külön odafigyel rá. Persze a pedagógusok eléggé méltatlan helyzetben vannak minden téren, így nem róható fel nekik, hogy nem tudnak egyesével foglalkozni mindenkivel.

#1, #2:+1

Ehhez nem nagyon lehet mást hozzátenni, hogy "attól függ".

Ezért is lenne jó, ha egységes elvek mentén történne a dolgozatok kialakítása és értékelése, akárcsak a feleletek értékelése.

Van olyan, hogy a tanár nem tud tanítani.

Nekem pl volt gimis matektanárom, hiába mutatott meg több féle megoldást, végig vezette stb, de senki sem értette meg.

Én az ilyen tanárt sajnálnám, de kirúgnám, mert hiába tudja felírni a dolgokat, ha nem értik meg akkor az egésznek nincs értelme.

Attól függ, de valamilyen szinten benne van a tanár is (1-100%-ig).

Néhány példa:

Úgy gondolom értelmes, okos, ügyes gyerek voltam, iskolai bemutatkozón kapkodtak a tanárok értem, hogy melyik osztályba kerüljek. Viszont utána nagyon hamar lemaradtam az olvasásban. Mai napig nem tökéletes az olvasásom (főleg a felolvasás), nagyjából gimiig vállalhatatlan volt. Nem buktam meg, de rossz jegyeim voltak olvasásból, szövegértésből. Egyszer nem történt meg, hogy a tanárom komolyabban elbeszélgetett volna a szüleimmel, hogy mi a probléma, megoldást kellene találni. Szerintem bőven tehetett volna a tanár valamit az érdekemben.

Volt egy fiú nálunk, aki általános 2.-ban csatlakozott hozzánk, mert egy másik suliban nem engedték 3. osztályba, így nálunk kezdte újra. Úgy emlékszem ő lusta volt és elviccelte az egészet. Nem nagyon tudtak már a tanárok többet segíteni neki.

Egy ismerősünk gyerekét a gimiben ki akarta csinálni az egyik tanár, azért mert régi barátok voltak a szülőkkel, majd valami vita volt köztük, a tanár teljesen berágott rájuk és a gyereken állt bosszút. Át kellett mennie a fiúnak egy másik iskolába.

Gimis énektanárunk híres volt a városban, hogy milyen szigorú. Nem egy embert buktatott már meg az évek során. Nem művészeti suli, így senki se értette miért veszi ilyen komolyan. Elméletet is tudni kellett, első pados dolgozatok, énekfelelés, amire simán 1-2-3-at adott, ha nem tetszett neki, ahogy énekeltél. Egyik félévben csak ötösöm volt, de nem adott 5öst, mert kevés jegyem volt (nem hiányoztam soha, csak nem feleltetett engem többször abban a félévben). Szerintem itt majdnem teljesen a tanár hibája volt, ha valaki megbukott.