Honnan tudjam, hogy jó helyen vagyok?
Ez a kérdés lehet inkább lelkizős és a "negyedéleti krízis" címet viselheti, de a tanulmányaimmal is kapcsolatos, ezért ide írom:
Szóval eljöttem egyetemre. Eredetileg tanár akartam lenni, de a szakjaim csak Budapseten és random, messze lévő városokban voltak és az előbbitől én, utóbbiaktól anyukám ijedt meg és beszélt le. Plusz a szüleim elváltak. Mielőtt megismerkedtek, mindkettőnek lett egy gyereke, összejöttek, majd volt egy 19 éves házasságuk, amiből 13-at azzal töltöttek, hogy a válás gondolatát pedzegették, de ebből nekünk semmi nem tűnt fel, nekem is max az utolsó 2 évben, de próbáltam ignorálni a jeleket és nyugtatni magam, hogy minden rendben. Szóval nincs túl sok reményem arra, hogy 40 felett egy boldog szingli/boldog házas nő legyek, persze megpróbálom, de szinte tuti, hogy egyedül, 2 gyerekkel fogom magam végezni a Tinderen vagy valami hasonló portálon. Így a tanári munkáról lemondtam, mert úgy érzem, 3 embert nehéz lenne belőle fenntartani.
Volt még 2 szak, ami érdekelt, de valahogy bepánikoltam, ami tetszett város, oda nem akarták, hogy menjek, a másik meg megintcsak BP.
Pánikba estem és egyáltalán nem tudtam, mit akarok, eljöttem egy random szakra, amit a jelentkezési határidő előtt 2 nappal fedeztem fel és semmi közöm nem volt még hozzá, de hasonlóra mentem volna D-tervként középsuliban (3 helyet jelöltem meg anno gimiben, a D-terv egy szakgimi lett volna) és kb eszembe jutott pár munka, amit még úgy-ahogy szívesen végeznék és szerintem köze lehet a szakomhoz.
Beadtam a jelentkezést, itt vagyok.
Imádok kolis lenni. Tényleg. Ha lenne rá pénzem, egész hónapokat lennék itt, 3-4 hetente járnék csak haza. Szeretek iszogatni, bulizni, társasozni, társaságba járni, élvezem, mikor egyedül vagyok és csendben tudok rajzolgatni/házit írni, esetleg játszani a laptopomon, már a mosogatást és a rendrakást is úgy ahogy megszerettem a zuhanyzással együtt (otthon fürdeni szoktam, mert idegörlő megnyitni rendesen a zuhanyzót). Eddig szinte csak jó élményeim voltak, sok emberrel beszélgettem és kijövök a legtöbbekkel. Ha nem is közeli barát a nagy része a társaságnak, legalább kedves mindenki és, ha valaki más szerint idegesítő, na az szerintem még pont átlagos. Szóval jól tolerálok kb mindent. Pl a zaj se zavar, mikor van, attól otthonos. Ha nincs, akkor szoktam mondani, hogy "olyan hullaszagú a hely"
A szakos óráim viszont nem hoznak lázba. Igaz, még nincsenek is nagyon. Az első évben más szakokkal vagyunk egyberakva és van 3 ilyen fontos tárgyunk, amiből 1-et utálok, 1 megyeget és eleinte nagyon érdekelt (most mérsékelten), 1-nél a tanárt utálom. A többi tárgyam elmegy, de semmi extra. Néhány olyan tárgy tetszik, aminek relatíve kevés köze van a szakomhoz (meg úgy egymáshoz is) meg az alibi tárgyakkal elvagyok, meg az angollal, de abban mindig jó voltam. Ülök ott az órákon és azt érzem, nem tudom minek vagyok itt, miért csinálom ezt, mi akarok lenni, mire vagyok képes. Kb minden szaktársamnak volt már korábbi tapasztalata vagy sulis vagy legalább diákmeló, ami a szakhoz passzolt, de én teljesen új vagyok itt. Egyik órán be is kellett mutatkozni és semmit sem nyeretm belőle...Van ugye a foszk, ott van pár hasonszőrű, de alapképzésen, akik közül többel járok egy szemináriumra, ott szinte nincs. A bemutatkozásom után nem azt mondom, hogy ellenségesek lettek volna velem vagy valami, de nem kovácsolódott össze ilyen társaság és csak szakon kívülről ismerek rendesen embereket és csak 1 órán van kb fix ülőhelyem.
Vannak lelkes heteim, de ezen a héten meg múlt héten nagyon azt éreztem, hogy kiszállt belőlem a lendület és csak melegedni járok be, meg, hogy azért szeretek itt lenni, mert ez a környezet melegebb és barátságosabb, mint az otthoni. Mindig kapok öleléseket, mindig segít valaki, senki se olyan köcsög, hogy megegye más kajáját kérdés/másik felajánlása nélkül, takarítanak minden nap és viszonylag tiszta minden, szóval levett a lábamról a hely. Félnék ithagyni az egyetemet, mert úgy érzem, szükségem van erre a 4 évre ahhoz, hogy fejlődjek és itt már beilleszkedtem + azzal, hogy itthagyom, bebizonyosulna apám jóslata, hogy "ez nem való nekem/hülye/lusta vagyok hozzá", illetve anyámé, hogy "nem tudunk jól továbbtanulási célt választani soha" meg az én komplexusom, hogy "rosszabb vagyok fejben, mint az idősebbik testvérem és mindenben mindig csak mögötte kulloghatok, nem számít mi az, amibe belekezdek, ő mindig jobb lesz".
Szeretném azt gondolni, hogy el tudom végezni a szakot, de nagyon ritkán vagyok motivált és lelkes a tanulás iránt, nincsenek rendes módszereim, a figyelmem ingatag. Gimiben is össze-vissza rajzolgattam, beszélgettem a körülöttem ülőkkel (aztán otthon meg Messenger, videójáték), a házikat megcsináltam, dogák előtt tanul(gat)tam, meg néha átolvastam spontán a jegyzeteim, ha unatkoztam és ezzel hoztam egy 4-4.5 átlagot az utolsó 2 évben. A szorgalmam nagyon gyatra, de sose volt rá eddig szükségem, mindig azt hittem okos vagyok, eddig. Most viszont úgy tűnik mégsem annyira.
Az biztos, hogy ezt a fél-1 évet végig szeretném itt csinálni, aztán megnézni, tetszenek-e a szakos tárgyaim, de utána nagyon ködös nekem, hogy mihez kezdjek.
válasza::)
Nincs itt semmi komoly baj, hiszen jól elvagy.
Vállalj munkát, az majd meghozza azt az önbizalmat is, ami hiányzik, meg abban is sokat segít, hogy rájöjj, hogyan tovább. De az még amúgy is alakul az évek alatt, nem kell izgulni előre.
válasza:elméjűbb! :) különben meg inkább "fényesebbre polírozott elméjű"
Jó, hát nem lehet mindenki egyformán lelkes. Téged most másféle dolgok lelkesítenek, mint őket: őket a tanulás, téged meg az, hogy ott lehetsz köztük. Az is fontos. Nem csak az van jó helyen, aki szenved. ;-)
"Eredetileg tanár akartam lenni ... Így a tanári munkáról lemondtam, mert úgy érzem, 3 embert nehéz lenne belőle fenntartani."
Attól még hobbi jelleggel csinálhatod. Próbáld ki, vállalj egy-két magántanítványt, az szociális élettel is jár(hat).
"csak Budapesten ... bepánikoltam, ... a másik meg megintcsak BP."
Hát mondjuk én ide születtem, de annyira azért nem para, esetleg majd próbáld ki, ha megint úgy adódik. :)
"Pánikba estem"
Kicsit mintha túl sokat pánikolnál... ;-)
"Imádok kolis lenni. Tényleg. Ha lenne rá pénzem, egész hónapokat lennék itt, 3-4 hetente járnék csak haza. Szeretek iszogatni, bulizni, társasozni, társaságba járni, élvezem, mikor egyedül vagyok és csendben tudok rajzolgatni/házit írni, esetleg játszani a laptopomon, már a mosogatást és a rendrakást is úgy ahogy megszerettem a zuhanyzással együtt (otthon fürdeni szoktam, mert idegörlő megnyitni rendesen a zuhanyzót). Eddig szinte csak jó élményeim voltak, sok emberrel beszélgettem és kijövök a legtöbbekkel. Ha nem is közeli barát a nagy része a társaságnak, legalább kedves mindenki és, ha valaki más szerint idegesítő, na az szerintem még pont átlagos. Szóval jól tolerálok kb mindent. Pl a zaj se zavar, mikor van, attól otthonos. Ha nincs, akkor szoktam mondani, hogy "olyan hullaszagú a hely""
Erről beszélek: ezek sokat érnek, én nem mondanék le róla, ha közben úgy érezném, hogy igenis képes leszek elvégezni azt a bizonyos képzést, bármi is az. Ha nem kell anyagi okok miatt sürgősen teljes állást vállalnod, akkor jó helyen vagy, csak csináld végig. Ha végigcsinálod, akkor nem időpazarlás.
"A szakos óráim viszont nem hoznak lázba."
Hát én tanár vagyok és szeretem is csinálni, de momentán pl. portfóliót írok. Szerinted? :) Baromira nem hoz lázba, elhiheted... :D De attól még a helyemen vagyok, az nem kérdés. Lehetnék máshol is, másból is megélhetnék, jobban is keresnék, 20 perc alatt elintézném, hogy fizetésemelést kaphassak, nem kéne hozzá heteken, hónapokon át portfólióbaromkodással elcseszni az időmet, de azért az, hogy valami nem hoz lázba, még nem jelenti azt, hogy rossz helyen vagy.
"Ülök ott az órákon és azt érzem, nem tudom minek vagyok itt, miért csinálom ezt, mi akarok lenni, mire vagyok képes."
Akkor vond le belőle azt a következtetést, hogy ha eddig nem jöttél rá, akkor azzal, hogy ott ülsz, nem fogsz rájönni később se valószínűleg. Tehát: üljél máshol is, csinálj mást is, mert máshol lesz a megoldás, máshol fogod megtalálni a választ a kérdésre. De ez nem azt jelenti, hogy akkor hagyd is ott ezt a szakot, csak azt, hogy csinálj mást is mellette. Magántanítás, mekdöncis munka, akármi.
"Kb minden szaktársamnak volt már korábbi tapasztalata vagy sulis vagy legalább diákmeló, ami a szakhoz passzolt, de én..."
Igen, ezért mondom: diákmeló.
"és csak 1 órán van kb fix ülőhelyem"
:) Szerintem nekem kb. egy órán se volt... Vagy nem tudom... Nem emlékszem. Úgyhogy ez nem fontos.
"Vannak lelkes heteim, de ezen a héten meg múlt héten nagyon azt éreztem, hogy kiszállt belőlem a lendület és csak melegedni járok be, meg, hogy azért szeretek itt lenni, mert ez a környezet melegebb és barátságosabb, mint az otthoni. Mindig kapok öleléseket, mindig segít valaki, senki se olyan köcsög, hogy megegye más kajáját kérdés/másik felajánlása nélkül, takarítanak minden nap és viszonylag tiszta minden, szóval levett a lábamról a hely. Félnék ithagyni az egyetemet, mert úgy érzem, szükségem van erre a 4 évre ahhoz, hogy fejlődjek és itt már beilleszkedtem + azzal, hogy itthagyom, bebizonyosulna apám jóslata, hogy "ez nem való nekem/hülye/lusta vagyok hozzá", illetve anyámé, hogy "nem tudunk jól továbbtanulási célt választani soha" meg az én komplexusom, hogy "rosszabb vagyok fejben, mint az idősebbik testvérem és mindenben mindig csak mögötte kulloghatok, nem számít mi az, amibe belekezdek, ő mindig jobb lesz"."
A jóslatokat felejtsd el, a többivel foglalkozz: szeretsz ott lenni! Akkor igenis jó helyen vagy!
"Szeretném azt gondolni, hogy el tudom végezni a szakot, de nagyon ritkán vagyok motivált és lelkes a tanulás iránt, nincsenek rendes módszereim, a figyelmem ingatag. Gimiben is össze-vissza rajzolgattam, beszélgettem a körülöttem ülőkkel (aztán otthon meg Messenger, videójáték), a házikat megcsináltam, dogák előtt tanul(gat)tam, meg néha átolvastam spontán a jegyzeteim, ha unatkoztam és ezzel hoztam egy 4-4.5 átlagot az utolsó 2 évben. A szorgalmam nagyon gyatra, de sose volt rá eddig szükségem, mindig azt hittem okos vagyok, eddig. Most viszont úgy tűnik mégsem annyira."
Jó, ezzel mindenki így van. Nem kell felfújni. Aki elég értelmes ahhoz, hogy szinte nulla tanulással min. 4,5 legyen a középiskolában, annak a fejébe egy egyetemi képzés is belefér. Persze, hogy el tudod végezni.
"Az biztos, hogy ezt a fél-1 évet végig szeretném itt csinálni, aztán megnézni, tetszenek-e a szakos tárgyaim, de utána nagyon ködös nekem, hogy mihez kezdjek."
Majd kialakul.
"Persze látok olyat is, aki egyáltalán nem figyel/alszik/beszél"
És közülük is sokan el fogják végezni, úgyhogy te csak szépen tanulgassál.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!