Mennyire jó a magyar oktatási rendszer?

Dehogynem tudnak jobbat felmutatni, csak körbe kell kicsit nézni. Ott a svéd oktatási rendszer, a gyerekek amellett, hogy egyáltalán nincsnek terhelve, kiváló eredménnyel végeznek a pisa-teszten.

Vagy ott van az indiai oktatási rendszer, gombokból építkeznek, nem digitális táblára és hasonló baromságokra költenek mint itthon, mégis meredeken emelkedik az oktatásuk színvonala.

Az a baj, hogy itt Magyar Bálinttal kezdődően mindig hülyék kerültek az oktatási minisztérium vezetésébe (előtte nem tudom, én onnan kezdtem el követni).

Nagyon rossz. Mindig jó tanuló voltam, azóta mérnök diplomám van. De őszintén, azt tudom mondani, hogy minimális dologra emlékszem pl az érettségi anyagából. Egyszerűen nem volt idő elmélyíteni, valóban megérteni, csak rohantunk a tanterv után. Ezt csak fokozza, hogy kiégett, begyöpösödött, elavult módszerekhez ragaszkodó tanárból rengeteg van a pályán.

Amit arról írsz, hogy a gyerekeket a jegyek alapján ítélik meg, hogy mennyit ér, az sajnos nagyon igaz. És ezt magukba a gyerekekbe is belenevelik. A jó tanuló akkor van megdicsérve csak, ha ötöst kap, míg a rosszabb akár a hármasért is. Gimiből emlékszem egy jellegzetes esetre, német dolgozatot írtunk, négyest kaptam. A tanárnő úgy rakta le elém, mintha valami emberiségellenes bűnt követtem volna el, majd ment tovább: "Petikéééém, de ügyes vagy, hármas!". És akkor csodálkozunk, miért van kisebbségi komplexusom huszonévesen is, ha nem tökéletes a teljesítményem... Tudom, nagyobb bajom sose legyen, de rengeteg ilyen esetet tudnék mondani, ami egy kvázi teljesen jó jegy mellett is romba dönti az önbecsülést.

A másik fantasztikus dolog a testnevelésóra, amit nem említettél. Aki kitalálta, hogy azt osztályozzák, az se volt százas. 150 centis duci kislány voltam, a kettes szintet sokszor csak úgy tudtam lefutni, hogy 160 felett volt a pulzusom, nagyon megszenvedtem érte, ennél többet tényleg nem tudtam. A versenysportoló osztálytársaim szintje volt az ötös, nos azt nyilván nem tudtam hozni, de az akaratra meg a hozzáállásra nem lehetett panasz. Középiskola után évekig nem sportoltam, annyira megundorodtam tőle, pedig ennek az órának is csak ez lenne a feladata, hogy mozgásra nevelje a diákokat, ezért van belőle aránytalanul sok a tantervben.

Az a 4-5 óra intenzív otthoni munka neked honnan jön?

Nekem soha nem kellett egy nap (a hétvégéket is beleértve) másfél-két óránál többet foglalkoznom az iskolai dolgokkal (belértve ebbe a tanulnivalókat és a házifeladatokat). Így végigcsináltam egy erős gimnáziumot és minden évben kitűnő vagy jeles voltam.

Szünetekben sem volt sohase akkora mennyiségű feladat, hogy nem lett volna elég rászánni az utolsó nap délutánján két-három órát.

Én is egyetemet végzettként írok.

Számomra a főbb problémák így visszagondolva a következők:

régi, elavult módszerekkel akarnak tantárgyakat tanítani. Legkiválóbb példája ennek az idegen nyelv oktatás, sokszor 10-12 évig tanulnak a diákok adott nyelven és ennyi idő alatt mégsem sikerül a többségnek még egy B2-es nyelvvizsga sem. Ezen azért lehet el kellene gondolkodni, hogy ennyi év után ugyan miért tartunk itt.

Elhitetik a diáksággal, hogy 14 évesen kell meghozniuk egy életre szóló döntést, mert ha most rossz középiskolát választanak, akkor bizonyosan nem kerülnek be utána egyetemre, vagy nem sikerül ezt vagy azt csinálni.

Sokszor maguk a tanárok is rosszul tájékozottak, nem értik, nem tudják, hogy mire jó mondjuk egy középiskola alatt lerakott nyelvvizsga, mi az összefüggés az emelt szintű érettségi és a nyelvvizsga között, vagy egyszerűen mi kerüljön be a bizonyítványba végül, ha ugyanabból a tárgyból több eredményed is született.

Mindegyik példa velem meg is történt:

12 évig tanultam németül, a 12. év végén vért pisilve nagy nehezen összekapartam egy amúgy használhatatlan B2-es nyelvtudást. Kacérkodom a gondolattal, hogy újra belevágok, de bizonyos vagyok benne, hogy előről kéne mindent kezdenem, hogy a hibásan rögzült dolgokat kigyomláljam.

Rossz középiskolába jártam, egy igazi versenyistálló volt, nekem viszont sem az ambícióim, sem a képességeim nem voltak meg hozzá, hogy OKTV-re készüljek bármiből is. Ennek megfelelően korán beskatulyáztak, irtó rossz eredményeim volt szinte végig, ami persze iszonyat pánikot keltett bennem és a családomban, hogy ugyan mi lesz így belőlem. Mai napig rémálmaimban jön elő a gimi és azzal együtt az állandó szorongás.

Többünk félre lett tájékoztatva, például hogy van-e értelme emelt érettségit csinálni, mert az annyira nehéz és inkább írjon mindenki egy 85 %-os középszintet, miközben több helyre már követelmény volt maga az emelt. Nekem ebben szerencsém volt, mert már akkor volt annyi sütnivalóm, hogy a felvi.hu-ról tájékozódjam, de többen sajnos nem jártak jól.

Végül egyébként 3 nyelven beszélő fogorvos lettem, amire azt gondolom, hogy büszke lehetek, különösen, ha visszagondolok, hogy 14 éve senki nem adott volna egy lyukas garast sem, hogy egyáltalán egy idegen nyelven valamit is megtanulok, nemhogy mindjárt hármon és mellette egy fogorvosi szakot is elvégzek. De ezt nem a magyar oktatási rendszernek köszönhetem, hanem saját magamnak, annak, hogy magamnak hittem mindig is és teljeskörű bizalmatlansággal fogadtam meg minden jó tanácsokat, amit a környezetemből kaptam.