Félek az egyetemtől, kinek milyenek voltak az első tapasztalatai?

Nekem nagyon nehezen indult az egyetem közösség szempontjából, a gólyatábor egyáltalán nem volt jó, le is léptem (nem piálós történet). Az egyetembe hamar belerázódtam, én is féltem tőle az elején viszont én a társaságom nem igazán találtam meg a szakomon, akikkel jobb viszonyba lettem az is csak ez a felszínes dolog órák előtt van kivel beszélgetni, egyetemi dolgokról és ennyi. A koli viszont nekem nagyon jó élmény, mindenki nagyon közvetlen, mindig találni valakit akikkel ellehet lenni, nálunk gyakran vannak bulik stb

Sokan vannak hasonlóan a környezetemben, de olyan is aki épp az ellentéte.

Én első évben minden hétvégén hazajártam két óra volt az út de így jobban éreztem magam az elején hiába kimerítő.

Szerintem ne görcsölj rá, az első félév húzós lesz valószínűleg a sok újdonsággal, én észre se vettem olyan gyorsan eltelt, nagy változás volt a gimi után az biztos.

Gólyatáborban nem voltam.

Én is nagyon ideges voltam előtte. Koliba első nap beköltöztem, szobatársak csak másnap. Aznap este nagyon ki voltam borulva. Rá 1-2 napra megismerkedtem a kolis szaktársaimmal és onnantól már jobban éreztem magam. Az első pár nap nehéz volt.

Nem volt gólyatáborom, de a szaktársakkal aktivizáltuk magunkat és találkoztunk egyetemkezdés előtt kb 2-szer. (onnantól pedig hetente 1-2 közös program volt) Csak a kontextusért: a szakom kb 20 fős (volt akkor), ennyi emberből eljön 10, azzal meg sokmindent lehet csinálni.

Osztoztak a szaktársak egyes hobbijaimban, pl azonnal lett edzéstársam (pedig ritka sport).

Nagyon lelkes voltam, nagyon vártam. A társaság abszolút minden szempontból tökéletes volt, a tanulás részére meg ki voltam éhezve. Tudtam, hogy ez érdekel nagyon, tudtam, hogy én ezt akarom tanulni.

A kolival is hatalmas szerencsém volt, nagyon jófej szobatársakat kaptam. Én voltam az utolsó beköltöző, de mind elsősök és első kolisok voltunk.

Szaktársak nem voltak a koliban. Kb 10 helyi volt, a többi meg eloszlott albiban meg az egyetem másik 10 kolijában.

Első napon ez volt a fejemben: "Ebből nekem nem elég 3 év, csinálok mestert is. "

Pár hét után:

"Mikor lesz már nehezebb?"

spoiler: 3-4. félévben már akadt kihívás, de 3-nál rosszabb jegyem most sincs, sosem buktam tárgyat stb.

Kicsit átverve éreztem magam az ismétlés miatt. (Nagyon elit pesti gimibe jártam, nagyon durva tanárral és vidékre mentem egyetemre, ahol meglepő módon nem volt cél, hogy szivassák a hallgatókat)

Első félévben nem mertem mellette dolgozni és nem is vettem fel sok plusz tárgyat (30 kreditem volt). Háát...fogalmazzunk úgy, hogy végignéztem 10 évadnyi sorozatot októbetrig, többet edzettem, mint valaha és rengeteg szociális programom is volt. Azóta dolgozom 20 órában és nem romlottak a jegyeim.

Covid-generációs vagyok, se gólyatáborom, se semmi jelenléti eseményem nem volt egy teljes évig (az egyetem szó szerint megtiltotta, hogy bármi ismerkedős/társasági progit szervezzenek nekünk - már nyáron is, amikor sehol nem volt a vírus). Otthon egyedül gubbasztva kellett egy teljes évet végigszenvednem. Jól meg is gyűlöltem az egészet, mert társaság nélkül, szarul leadott elsőéves alapokkal nem éppen azt éri el az egyetem, hogy szeresse az ember... nah mindegy, most legalább vége a covid legrosszabbjának, és jelenlétiben lettek azóta barátaim, ami sokat javított a helyzeten. Maga az oktatás minősége viszont nem sokat javult offline xd

Nekem nem adatott meg, hogy első évemben jól kibulizzam magam és felejthetetlen élményeket szerezzek (most meg már nem tudok munka miatt...), szóval azt javaslom, használd ki ahogy csak tudod ezt a csodálatos évet, új kezdetet! Ragadj meg minden lehetőséget! Félni nem kell egyetemen semmitől, ha tanulsz rendesen ;)