Miért a jegyek alapján ítélik meg az iskolában a gyerekeket?

Dolgokat úgy tudsz mérni, ha van egy mérőskálát.

Például hőmérséklet.

Az nem mérés, hogy Julcsi kellemesen érzi magát, de Józsi már egy kicsit fázik, Brendának meg lassan melege van ugyanabban a szobában. Az, hogy a hőmérő 20,5 °C fokot mutat, az egy mért érték, mindenki magának eldönti, hogy neki ez kevés, jó, vagy több mint elég.

A jegyrendszer is erre épül. Ez egy osztályzási skála, ami megmutatja, hogy adott diák azonos követelményrendszeren belül milyen eredményeket képes elérni. Évközben mindenki kap jegyeket, látszik, hogy hullámzó 3,4,5,3,3,4,4,5 vagy állandó teljesítményű 4,4,4,4,3,4,4,5 az egyén. Nyilván ez sok szám, ezért év végére átlagolják ezeket, amely az egész évet mutatja: 3,9 v. 4,1. stb.

Ettől függetlenül van szubjektivitás bőven a tanárok értékelésében, azon kívül is, amit papírra kell vetniük. Például nagyon sok tanár jobban örül annak, hogyha egy gyengébb képességű tanuló tartósan tudja hozni a négyeseket, mintha egy amúgy okos, de link gyerek néha ír egy ötöst, de közben vannak hármasok is. Az értelmes tanárok legalábbis ilyenek - meg kell becsülni őket.

De legjobb példa erre a jófej tesitanárok, legalábbis az biztosan, akit én ismertem: egy túlsúlyos osztálytársam ugyan nem futott 2200 métert Qperen, de végig kitartott a maga kis tempójában, nem lézengett, nem gyalogolt, kocogott, ahogy bírt: ötöst kapott ugyanúgy, mert magához képest igenis jól teljesített.

Illetve erre példa még, amikor valaki 3,4-re négyest kap évvégén, más meg 3,8-ra hármast. A tanár eltérhet az átlagtól és ha alá tudja támasztani a döntését a teljesítmény alapján, akkor teljesen jogosan járt el.

Az a feltételezés, hogy a tanárok csak az ötös tanulókat szeretik - eléggé alaptalan, megalapozatlan.