BME, Óbudai Egyetem és vidéki egyetemek közül melyiket tudnátok leginkább ajánlani és miért?

Tudom, hogy nem hiszed el és jönnek majd a kérdés alá megint egymásnak feszülni a különböző egyetemek hallgatói, öregdiákjai, de kurvára nem ezen fog múlni a karriered. Kevés olyan ember van, aki több intézmény ugyanazon szakára járt és mégkevesebb, aki fel bírja fogni, hogy nem feltétlenül az készít fel legjobban a szakmára, hogy levegővételnyi időd sincs a képzés közben.

Szorgalmas vagy, érdekel is a szakma, el tudod képzelni, hogy valaki felvillant neked egy szimpatikus területet, te pedig önállóan beleásod magad (mert egyetemen ennyire van csak idő)? Akkor üdv a szakmában. Ha nem, akkor viszont nem hiszem, hogy van az a képzés, ami protekció nélkül felemel a középszerű szintről.

A mérnököt az egyetem arra készíti fel, hogy a szakterületén felmerülő problémákat meg tudja oldani a tanult eszközökkel. Ezek az eszközök modell felállítása és a matematika (így aztán látszik, hogy a sok elmélet, meg hasonló kifogások az egy marhaság, hát mire való az egyetem, ha nem elméletre...)

Egy jó technikus is sok mindent megold, mert a technikus megtanul egy (jól közelítő) képletet, és azt alkalmazza. Csak ő nem ismeri a hátterét a dolgoknak. Aztán volt egy kezdeményezés, azon ideológia alapján, hogy a technika fejlődésével a technikus nem elég közvetlen termelésirányítónak, és ezért lettek felsőfokú technikumok, majd ezekből szinte azonnal főiskolák. Az ÓE is főiskola volt. Ez a 20 évvel ezelőtti helyzet ma sem változott, a BME az lelke mélyén egyetem, az ÓE az lelke mélyén főiskola. Ebből ered az "az OE gyakorlatiasabb, BME elméletibb". Természetesen, mivel azt írom, a lelke mélyén, ez nem mindig jelentkezik tisztán.

Régen a BME is gyakorlatiasabb volt, olyan szempontból, hogy a szakkönyvek tele voltak meglévő készülékek metszetrajzaival. Ez egy tudatos váltás eredménye volt, úgy mondjuk a 60-as években, hogy nem a készülék rajza vagy fényképe van (csak) a könyvben, hanem a könyv a működési folyamatok elemzéséről szól.

Így kell dönteni, mit akarsz.

Azt ne vegyük most figyelembe, hogy a munkahelyen meg esetleg a word körlevél fogalmazása a legbonyolultabb feladat.

Nincsenek már főiskolák meg egyetemek. Bolognai képzés van, alap és mesterképzés.

Amiatt, hogy milyen harmatgyenge a hallgatói állomány 95%-a, szerintem bele se menjünk abba, hogy mi a technikusi meg mi a mérnöki feladat.

Én a könnyebb képzést választanám, úgyis az a lényeg, hogy meglegyen a papír, mesterre amikor már van konkrét szakirányos elképzelés akkor meg lehet odamenni ahol abban a világon a legjobbak. Mondjuk az ETH-ra vagy Karlsruhe-be.

"Nincsenek már főiskolák meg egyetemek."

Azt olvastad ki, hogy vannak? :D Nem csoda, hogy nem jutsz semmire.

Nagyon egyszerű a döntés. Ha bejutsz a BME-re, akkor menj oda. Ez az ország legjobb gépészmérnök képzése. Told el MSc-ig, közben menj ki Erasmussal egy top egyetemre, például a TUM Münchenre vagy az ETH Zürichre vagy az RWTH Aachenre. Az MSc alatt gyakornokoskodj is multinál.

Ha nem jutsz be a BME-re, menj az Óbudaira. Mással nem érdemes próbálkozni. Még az ME-ről hallottam jókat.

Egyáltalán nem akkora aranybánya a gépész szakma, hogy megengedhess magadnak egy “gyakorlatias” (értsd: gyenge) képzést. A magyar egyetemek nagyon gyengék még a térségben is (a TUM-ot nem lenne fair emlegetni, de például a csehek is jobbak), a helyi legjobbra kell törekedni.

És told csúcsra a creo parametric tudásod, sok kezdő azon csúszik el, hogy nem tud gépen dolgozni.