Miért nézik le ennyien a bölcsészeket?

Nem értek egyet, de ettől szép a világ.

Az, hogy mennyiért vagy eladható a munkaerőpiacon számomra semmit nem jelent arról, hogy milyen ember vagy. Nagyon sokan keresnek nagyon jól olyasmivel, amiben semmi becsülendő vagy értékes nincs. Többre tartok egy tisztességes és kedves óvónőt minimálbérért, mint egy backend fejlesztőt a Meta-nál, csilliárdokért foglalkoztatva. Az, hogy mivel foglalkozol és abban milyen jó vagy többet mondd el rólad, mint az, hogy mennyit keresel.

Ha jóra fordítod a tudásod, előre viszi az emberek életét, változást hoz a világban, akkor rendben van, de ha csak egy jól fizetett mérnök vagy egy manipulatív óriáscégnél kva nagy mellénnyel, akkor az a nagy semmi még mindig.

"Többek között a tanárok is bölcsészek, akiktől mindent tanultunk."

Hááááááááááát azért ezt így nem mondanám, mert a tanári az pedagógiai szak, nem bölcsészettudomány. Plusz az életben hasznos tudás 90%-át olyan tanároktól tanultam, akiknek legalább az egyik szakja abszolút természettudományi és nem bölcsész, de ezen most ne akadjunk fenn, ez csak az én személyes véleményem.

A bölcsészekkel az a legnagyobb baj, hogy felelőtlen és felnőni nem akaró emberek tanulnak bölcsésznek többségben. Szerintem semmi nemes nincs abban, hogy tanulgatsz, firkálgatsz, vizionálgatsz, mint minden buta picsa a kertvárosi klisé filmekben, akit a kevésbé funkcionális analfabéta, de annál inkább tuskó férje tart el. Bevállalni egy ilyen szakot szenvedélyből olyan, mint regényt használni kézikönyv helyett. Semmi baj a bölcsész szakokkal. SEMMI! De ezt a karrierutat ha nem tervezed, esélyed sincs (nem úgy, mint egy mérnöknek, orvosnak vagy közgazdásznak, aki valahogy kijön az egyetemről és valahova felveszik, ami nagyjából szakmai pozi). Ahhoz, hogy az ember bölcsész legyen és emiatt ne szégyenkezzen, tehetség vagy legalábbis tőke kell, különben ott kötsz ki, ahol az, aki baszott bele a tanulásba egész életében. Kiszolgáltatott leszel, önállótlan és mondok fájdalmasabbat: ezt az emberek tudják előre. Tisztában vannak azzal, hogy mennyire nem piacképes a szakmájuk és ahelyett, hogy első lépésként arról gondoskodnának, hogy ne más terhére szórakozzanak hobbi kategóriás dolgokkal, belevágnak tervek nélkül és elbasznak rá rengeteg pénzt és időt.

Nincs gyerekem, de engem igyekeztek a realitás talaján állva nevelni és én is ezt tenném a gyerekemmel. Egy hatalmas és káros hazugság, hogy lehetsz bárki és bármi bármikor. Nem, nem lehetsz. Van, amihez nincs tehetséged és van, amihez nincs anyádnak pénze. És olyan is van, ami nem áll összhangban a többi terveddel az életben. Üdv a felnőttek között! Művészcsaládból származom, rajzversenyeket, novella-és versíró versenyeket nyertem és sokáig dolgoztam egy több száz oldalas könyvön a tanulmányaim mellett, amiből végül nem lett semmi. A szüleim azt mondták, hogy megkapok mindent, amit akarok, végtelen ceruzakészletet, tankönyveket, bármit ami kell, de mellette pörgessek ki magamból egy papírt, ami majd életben tart, mikor ők nem lesznek. És mellette próbálkozhatok, amivel akarok, ha bejön, akkor úgyis tudok váltani, pályázni és alkotni lehet úgy is, hogy észnél van az ember. Nos, megírtam ezt a könyvet, az egész baráti köröm imádta a történetet, apám maga jött el velem és próbált meg kapcsolatokat szerezni, kiadókat felkeresni a kézirattal. Baszott rá mindenki, milliókat kellett volna megelőlegeznem és ki tudja, hogy megérte volna vagy sem. Mit csináltam volna, ha a szüleim nem vesznek rá, hogy álljak több lábon és csak azért, mert szeretek írni, ugyan ne fossam már telibe a matekot, bioszt, infót stb, hogy legyen egy jó érettségim, amivel még lehetek elég sokminden a bölcsész mellett? Szerintem ilyesmit az ember akkor csináljon, ha a saját lábán áll és érzi ennek a súlyát. Meg annak a súlyát, hogy elirogatni meg elfilozofálgatni egy nap nem életed munkája, mert valaki dolgozik közben helyetted, hogy legyen hol melengetni a segged. Ismer mondom, ismerek bölcsészeket, ismerek jól kereső tolmácsokat, filozófia szakos doktorokat, akik komoly szaktekintélyek és olyan projekteken dolgoznak, mint a természetes nyelvfeldolgozás. MTA és hasonló kiemelt professzorai. Lehet ezt nagyon szépen és sikeresen űzni. Szükség van ilyen emberekre is, abszolút! De a bölcsészek és művészek többsége nem ilyen. CsinálGATni valamit egy piacképtelen szakmában annyi, mint semmirekellőnek lenni, csak több idő és energia.

#4

Attól, hogy valakinek BA/MA diplomája van, nem lesz bölcsész.

A pszichológia társadalomtudomány, pont mint a szociológia. A tanár meg neveléstudomány/pedagógia. Attól, hogy sok helyen ezeket a szakokat bölcsészkaron tartják, nem lesznek bölcsész szakok automatikusan.

Hobbi amit azért csinálsz, mert szereted, gyönyörködtet, érdekel de nem fizetnek érte. Munka pedig az, amit jó esetben szintén szeretsz, de fizetik, alkalmassá tesz önálló életre.

Aki előbb tanul hobbit, minthogy munkája lenne és hobbival foglalkozik anélkül, hogy lenne munkája, azt hívjuk lustának, élősködőnek, semmirekellőnek.

Higgyétek el, azonnal megoldódna a bölcsész hiszti, ha minden szakot fizetőssé tennének. Amíg az ember nem érzi a saját bőrén, hogy keresőképes szaktudás nélkül bohóckodik valamivel, ami miatt nem tudja magát eltartani és fizetni sem a képzését (vagy valaha visszatörleszteni a tandíjat, ha épp hitelezi), addig úgyis hiába pofázunk.

Azért az túlzás, hogy bölcsész szakokkal semmit nem lehet kezdeni, de az tény, hogy egyre kevesebbet. És igen, felhígultak a bölcsészkarok IS, mert ma mindenkinek diploma "kell".

Ezért nézik le az emberek, ami szerintem a társadalmi változásokra vezethető vissza legfőképp. Régen még presztízs volt tanárnak vagy "bölcsésznek", pl. filozófusnak lenni. Sok természettudományos érdeklődésű, pályáján kiemelkedő ember tanult a természettudományok mellett filozófiát vagy teológiát, pl. a matematikus Pascal is.

Ma a materializmus egyre nagyobb térhódításával, a fogyasztói társadalom létrejöttével, a mesterséges intelligencia fejlődésével, stb., szinte semennyire nem értékeli a társadalom a kultúrát és a művészetet. De hozzá kell tenni, hogy a társadalom butulásával a kulturális életben is egyre nagyobb a deviancia.

azért, mert Magyarországon a többség frusztrált és tájékozatlan.

Soha nem tudod majd elmagyarázni, hogy a mekis bölcsész inkább fehér holló kategória, ahogy azt sem

a legnagyobb vicc az egészben, hogy életemben nem találkoztam olyan reál diplomással, aki normális kiejtéssel össze tudott volna rakni egy angol összetett mondatot.

egyébként meg ebben az országban az átlagos értelmi szint olyan alacsonyan van, hogy elképesztő..

ahogy a 11es írta, én is többre tartok egy óvónőt vagy logopédust, mint egy mérnököt.

viszont a többség ezzel nem így van: aminek nincs kézzelfogható eredménye, azzal foglalkozással nem tud mit kezdeni.