Tapasztalat orvosi egyetemen anyaként?

Te egy 4 és 8 éves gyerek melett egyetemre akarsz járni?

Ráadásul orvosira?

Nagyon elgurulhatott a gyógyszered, mester!

Egy sima fősuli is kib@szottul nehéz család mellett, nemhogy az orvosi!

Az orvosi alapképzésben- ha minden simán menne, pedig nem szokott sima lenni - 12 félév és már a másodév is iszonyatos, ami egyre nehezedik...

És nem, nem lesznek tekintettel rád anatómia szigorlaton, hogy te családanya vagy!

Szép dolog az önbizalom, de ez nem lett kellőképpen végiggondolva!

2010-2020 közti időszakban végeztem a SOTE-n a kurrikulumreform előtt, de azért alapvetően szerintem releváns lehet amit írok.

Hogy anyaként mennyire lehet összeegyeztetni és elvégezni az orvost az sok faktortól függ, leginkább attól hogy van e segítség és az anya mennyit tud/akar beletenni és persze áldozni érte.

Nálad a segítség nagyon rizikósnak látszik. Az orvosin tanulni kell, rengeteget, főleg az elején és főleg bele kell rázódni. Nem egy évfolyamtársam szült az egyetem során, bár igazán gyakori sem volt, és mind a 2-3. év után vállalt gyereket, általában nagyszülői segítség mellett. Addigra túl van az ember ugyanis a nagyon sok időt felemésztő részén, és bele is rázódnak a hallgatók a tanulásba. Sajnos nemcsak az órákra kell járni, hanem legalább annyit bele is kell tenni időben. Az egyetemen oktatóként azt tudom mondani, hogy egy átlagos képességű hallgató, ha tisztességesen akar tanulni, akkor egy-egy kontakt órára (45 perc) vonatkozóan két-háromszor ennyit tölt az adott (elméleti) tantárggyal otthon. Ha jó képességű a hallgató, ez lehet kevesebb is, meg szerencséje is lehet, de azért érdemes ezzel kalkulálni.

Irtózatosan megterhelő lelkileg és fizikálisan. Amikor én jártam, egy betűn (fogalmazzunk úgy hogy nagy csoport) belül volt három kis csoport. A második év végére a három 20 fős kicsoportból egy kiscsoport 5 fős maradt, annyira sokan otthagyták. Igaz mi majdnem teljes létszámban folytattuk.

Két kicsi gyerekes anyával kezdtünk, de ők halmozottan hátrányos helyzetűek voltak 3-4 gyerekkel. Egyikőjük sem jutott túl az első éven, bár amennyire megismertem őket, nem voltak nagyon kiugró képességűek. Ezt most nem negatív értelemben mondom egyáltalán, mert tüneményes jó emberek és értelmes nők voltak, de egy fészekalja gyerek mellett orvosit végezni egyáltalán nem evidens, hanem átlagon felüli teljesítmény. Tehát átlagon felüli belefektetett energiát és képességeket is igényel.

Az egyetem bizonyos mértékig rugalmas, de az órarend kötött reggel nyolctól délután hatig simán lehetnek órák. Szerintem annyi rugalmasság viszont van hogy össze tudod válogatni a csoportokat, hogy a gyerekekkel kompatibilis legyen. Gond az lehet, hogy baromira senkit nem érdekel hogy beteg e gyerek, emiatt gyakorlatról többet hiányozni vagy extra vizsgaalkalmat kapni nem biztos hogy sikerül.

Hogy pozitívat is mondjak, egyik évfolyamtársam 45 évesen informatikai vállalkozás irányítása mellett csinálta végig az egyetemet csúszás nélkül. Azóta szakorvos lett. Tehát különleges körülmények között is el lehet végezni.

De ismétlem, a legfontosabb hogy te mit tudsz belerakni. Próbáld meg ha van lehetőséged. Előtte azért gondold át hogy mekkora álom ez és hogy mi motivál, mert egy biztos, hogy iszonyú nehéz lesz, emiatt vas motiváció szükséges hogy végigcsináld. A jól hangzik hogy orvos vagyok kevés lesz.

Kölcsönözz ki a könyvtárból egy anatómiakönyvet (Szentágothai: Funkcionális anatómia: I-III), és nézd meg, hogy 6 hét alatt meg tudod-e tanulni belőle a kar és a láb csontjait, izmait, ereit és idegeit. A Semmelweisen ugyanis a 7. héten ebből kell elővizsgázni: [link]

Ha ez kellő magabiztossággal megy, akkor mellé veheted a biofizikát, a biostatisztikát és az orvosi kémiát is.

Annak idején 2010-ben nekünk voltak még orvosi kommunikáció, elsősegélynyújtás, és testnevelés óráink is első félévben. Volt egy keddi nap, amikor reggel 8-tól este 8-ig az egyetemen voltam, amiben az volt a legrosszabb, hogy nem maradt időm/erőm aznap már tanulni, tehát egy héten csak 6 nap tudtam érdemben a tanulással foglalkozni.

Az én szubjektív véleményem (32/F, Semmelweis 2010-2016, PhD Oxfordban), hogy ezt az általad leírt körülmények között csak sokéves csúszással lehet megcsinálni, ami egyrészt idegileg nagyon megterhelő, másrészt nemcsak, hogy elesel minden bevételtől ez idő alatt, de a plusz évekért még fizetni is kell, méghozzá az egyik legmagasabb tandíjat. Úgy, hogy a férjed a családfenntartó, én ezt kifejezett hazardírozásnak tartom.

Sokan még gyerekek nélkül, 18-20 évesen sem bírják, kiborulnak és inkább kilépnek az egyetemről.

Tehát biztosan nem.