Ezzel a végzettséggel lehet ebben dolgozni?

Nem. Az MA után sem lehetsz még terapeuta, csak tanácsadó. Az alapszakkal viszont semmire nem mész önmagában.

Ha terapeuta szeretnél lenni, akkor még az MA után kell csinálnod klinikai szakképzést és utána terapeuta képzést.

#2

Kb. sehol, legalábbis az alapján, amit én hallottam.

Én úgy tudom, hogy a pszichológia az a szak, ahol az alapfok semmire sem elég.

De az #1-es biztos javít, ha rosszul tudom.

Az 5 év után, ha klinikai szakirányon csináltad a mestert, akkor tanácsadóként dolgozhatsz, de az még nem terapeuta végzettség. Pl. egy iskolapszichológus is csak tanácsadást csinálhat. A komolyabb eseteket tovább kell küldenie egy terapeutához. A terapeuta végzettséghez még ráképzések kellenek a mester után, mert az extrém nagy felelősség és ott már jobban szűrik is, hogy ki végezheti el.

Tehát a pszichoterapeuta végzettség megszerzése nagyjából ugyanannyi időbe telik, mint az orvosit megcsinálni, rezidenssel együtt, mert ugyanakkora felelősség.

Mesterképzést végzett pszichológusként rengeteg olyan dolog van, amit nem csinálhatok a munkám során. Az alapképzés semmire sem elég, ez egy "rejtett osztatlan képzés". Viselkedéselemző diplomát kapsz a BA után, olyan állást meg még soha sehol nem hirdettek meg. Pszichológus diplomát az MA elvégzése után kapsz.

Ha az 5 év egyetemmel megvagy, akkor el kell kezdeni továbbképzésekben gondolkodni. Vannak szakképzések (amik 2-4 évesek), illetve módszerspecifikus képzések. A módszerek mindig jól jönnek, fontos őket csinálgatni, de úgy igazán nem adnak magasabb végzettséget. Ahhoz a szakképzés kell, oda viszont nem egyszerű bejutni.

A tanácsadóihoz kell munkatapasztalat, tehát nem kezdheted el egyből az egyetem után, és egy 2 éves képzés.

A klinikai szakképzés 4 éves, ráadásul nagyon nehéz bejutni, és olyan munkahely kell hozzá, ahol klinikai jellegű munka folyik (magyarul kórház, ahova kezdőként csak akkor vesznek fel, ha protekciód van, vagy esetleg pedagógiai szakszolgálat, de ők nem feltétlenül tudják ezt támogatni). Ez a szakképzés szükséges ahhoz, hogy pl. mentális betegekkel is foglalkozhass, de itt is sok olyan dolog van, ami már pszichiáteri kompetencia. És nem csak a gyógyszerfelírásra gondolok.

Mindenhol előny, ha van már X extra képzettséged vagy ilyen-olyan tapasztalatod, de semmilyen képzés nem olcsó az egyetem után. Itt többszázezres-milliós összegekről van szó összesítve.

Ha tehát megvan az 5 év egyetem és a 4 év klinikai szakképzés (ami nem 9 évbe telik, mert lényegében esélytelen, hogy az egyetem után felvegyenek klinikaira), akkor elkezdhetsz pszichoterapeutának tanulni, és egy konkrét pszichoterápiás módszerben kiképződni.

De a mesterdiploma is feljogosít arra, hogy tanácsadóként dolgozz, így sok kezdő megy pl. iskolapszichológusnak vagy pedagógiai szakszolgálatokhoz, ahol jó esetben csapatban lehet együtt dolgozni, tanulni az idősebb, tapasztaltabb kollégáktól. Járhatnak hozzád gyerekek vagy szülők, és bizonyos teszteket is fel lehet velük venni, de ez nem terápia. Nem olyan könnyű munka ez, mint egyesek gondolják, hiába ez a "ranglétra legalja", mert a fizetés alacsony, és a többség továbbáll, amint szerez elegendő képzettséget és tapasztalatot. Egyetem után egyből magánba menni viszont teljesen etikátlan, akkor is, ha ez egyeseket nem érdekel, és nulla gyakorlati tapasztalattal osztják az észt jó pénzért. Aztán csodálkozunk, miért van ennyi panasz a pszichológusokra... Szóval az a lényeg, hogy ez egy olyan pálya, ahol évtizedekig, kis túlzással életed végéig folyamatosan képezni kell magadat, és csak egy mesterdiplomával sem csinálhatsz valódi terápiát.