Szerintem az oktatást éppen hogy szigorítani kellene, és nem olyanokon gondolkozni hogy legyen kevesebb érettségi tantárgy, így is szinte ordít a mai iskolásokról az, hogy milyen keveset tudnak, szerintetek?

ez nézőpont kérdése.

a világban alapvetően két elv érvényesül oktatás terén (meg a harmadik, ahol oktatás sincs, de ez most lényegtelen)

ezt a két elvet leginkább a két véglettel lehet bemutatni.

a két véglet amerika és japán. az összes többi tulajdonképpen ennek a kettőnek különböző arányú keveréke.

a japán oktatási rendszer, nagyon sokat követel nagyon sok tárgyból. iszonyatos tárgyi, lexikális tudást követel meg a diákoktól. a középszintű oktatás végéig gyakorlatilag minden olyan felmérésen, aminél a tanulók egészét vizsgálják a japánok tronymagasan vezetnek.

ennek azonban ára van. a japán diáknak kb. nulla a szabadideje, a iskolákban szinte teljesen ismeretlen a szakkör/fakultáció fogalma. szinte nincsenek japánban "csodagyerekek", kiemelkedő tehetségek, mert egész egyszerűen, még ha lenne is a gyereknek valamihez adottsága, annyi minden mással is kell foglalkoznia, hogy egyszerűen nem jut rá ideje.

a felsőoktatásban és aztán az iparban/termelésben ez persze megbosszulja magát. nincsenek kiemelkedő tudósaik, nagy áttörésik, mert nincs emberanyaguk aki alkalmas lenne erre. (pontosabban van, csak mivel nem feljesztették így legjobb esetben is évtizedekkel le van maradva a fejlődésben)

amerika ennek pont az ellentéte. az amerikai oktatási rendszer nagyon keveset követel. allig van kötelezően elsajátítandó tananyag. ezért cserében a gyerekeknek sok szabadidejük van, tudnak azzal foglalkozni, ami érdekli őket. a tanároknak is könnyű kiszúrni azokat, akik valamiben tehetséget mutatnak. az ilyen gyerekeket elöbb házon belül meg tudják fogni pl. szakkörökkel, de ha kiemelkedő tehetségek, akkor gyorsan ki is emelik őket a normál iskolarendszerből és vagy speciális iskolákban foglalkoznak velük, vagy akár 12-13 évesen már egyetemi tanulmányokat kezdhetnek. amerikában elég sok 18 évesnek már 1-2-3 diplomája van. és ezek értékes diplomák, mert az igaz ugyan, hogy egy "college" jellemzően nem valami magas szinvonalat képvisel, de azért egy MIT vagy Harvard azért nem piskóta és ilyenekből is sok van.

szóval el kell dönteni, hogy az ember melyik elv felé hajlik inkább, és akkor annak megfelelően kialakítani az oktatási rendszer meg a tananyagot. csak ha már eldöntésre került, akkor nem szabad változtatni, mert abból van a kalamajka...

folyt.

azt sem szabad elfelejteni, hogy a mai magyar középiskolai rendszer egy iszonyatosan torzult képződmény.

amikor a magyar középszintű oktatást kitalálták, még az átkosban, akkor 3(és fél) jól szétválasztott ágon ment az egész. ezek voltak a szakmunkásképzők, a szakközépiskolák (+ technikusképzés) és a gimnáziumok. az arányok pedig az általános iskolát elvégzőkre vonatkoztatva 45-50% szakmunkás, 40% szakközépiskolás és 10-20% gimnazista. a követelmények is ennek megfelelők voltak, az érettségi gyakorlatilag a 10-20% okosabbik részre volt szabva.

a problémát a rendszerváltás okozta.

a két(és fél) szakmai középszintű oktatás szorosan hozzá volt kapcsolva az adott (termelő) ágazathoz. annyira, hogy sok esetben egy-egy gyárnak, gyárcsoportnak saját középiskolája volt. (pl. csepelen a kohászati technikum a csepeli kohászati cégekhez, pl. öntöde, csőgyár tartozott, de a paksi atomerőműnek máig van saját középiskolája, nem is akármilyen)

amikor aztán jött a rendszerváltás és vele a privatizáció, amikor is két dolog történt. az iskolák cégekhez tartozása nem volt lepapírozva és ennek hiányában gyakorlatilag visszakerültek az önkormányzatokhoz. ezzel párhuzamosan sok cég tönkrement, ami meg nem, azok többségében sem volt nagy hajlandóság egy iskola szponzorálására. (szerencsés kivételek persze voltak) az önkormányzatok viszont nem tudták fenttartani ezeket az iskolákat, mert ezek üzemeltetése baromi költséges. alapanyagok, gépek kellenek, azok áramot, gázt használak, szervizelni kell őket stb. ezért a támogató nélkül maradt iskolákat vagy bezárták, vagy átalakították őket gimnáziumokká, amik üzemeltetése sokkal olcsóbb, hiszen nem kell minden diákkal egyenként foglalkozni, ezért nagyobb osztálylétszámok lehetnek, azaz kevesebb tanár kell, meg az oktatáshoz tábla és kréta kell, más nem nagyon. (meghát ügye a korszellem, hogy a kétkezi munka az snassz, itten mindenki okos, nem kell kétkezi munkát végezni)

most ott tartunk, hogy az általános iskolát végzettek kb. 80%-a megy tovább gimnáziumokba (ráadásul már nem 16, hanem 18 év a tankötelezettség), viszonylag könnyen belátható, ezek kb. kétharmadának túl sok az eredeti gimnáziumi elvárás. (a gyerekek nem lettek se hülyébbek, se okosabbak, a szint kb. ugyanaz, csak most többen jutnak be, olyanok is, akik 10-20 éve a közelébe se mehettek volna egy gimnáziumnak)

két dolgot lehet tenni.

vagy visszahozzuk a középszintű szakképzést, ami irdatlan összegekbe kerülne (épületek, berendezések, egy sz@r nyomásos öntőgép, amivel tele az ország és mindenféle autóalkatrészeket gyártanak velük, úgyhogy kellene rá a szakember, több tíz millió forint, egy sima CNC munkaállomásról nem is beszélve) és nyilván nincs rá pénz.

vagy a szervezetileg már amerikára hajadzó oktatásunkat követelményben is az amerikaihoz alakítjuk, azaz csökkentjük az elvárt szintet. aki meg nem tud érettségivel elhelyezkedni/továbbtanulni/azzal elhelyezkedni, annak biztosítunk külön szakképző tanfolyamokat (OKJ).

visszatérve az eredeti kérdéshez, szigorítani azért nincs értelme, mert az átlagos gyerek számára így is magas a követelmény. nem azért, mert az átlag hülye, hanem azért, mert az eredeti követelmény a 10-20% okoshoz lett kitalálva.

annak meg, hogy egy halom gyerek nekikezdjen a giminek, aztán összevissza bukdácsoljon (tankötelezettség 18 év, úgyhogy 4 évet mindenképpen ott kell tartani bent), meg végképp semmi értelme.

hosszútávú megoldás a szakképzés talpraállítása lenne, csakhogy ezzel nehéz lenne népszerűséget elérni, mert "kulimunkára" senki nem akar menni. a fiatalok nem, mert az elmúlt 20 évben szinte teljesen kiveszett a szakmunka tisztelete, a szülők meg nem akarják ilynbe adni a gyereküket, mert az ő gyerekük nem hülye...

A 17:41-es gyönyörűen leírta az egész folyamatot, ami idáig vezetett és azt is, hogy nincs értelme a követelmények emelésének, mert a diákok jó része a mostani követelményeknek is alig bír/akar megfelelni. Valóban az a fő gond, hogy olyanok járnak manapság gimnáziumba (ráadásul 18 éves korig kötelező jelleggel!), akiknek semmi keresnivalójuk sincs ott: pl. egyes etnikumiak, akiknek az angol WC használata is gondot okoz, vagy azok a diákok, akik sz@rnak az egészbe, mert a jelenlegi divat szerint tanulni "stréberség/lúzerség".

A jövő pedig még riasztóbb, mert mint ahogy a korábbi hozzászóló leírta, sok családnál (és nehogy azt higgyétek, hogy csak a gazdagabbaknál!) "kulimunkát" már kifejezetten gáz végezni/tanulni, ezért egyre több olyan diák jelenik meg a felsőoktatásban, akiknek szintén nem lenne ott semmi keresnivalója... És mivel az egyetemek főleg fejpénzből élnek, ezért rá vannak kényszerülve, hogy olyanokat vegyenek fel, akik a jelenlegi "kisegítőiskola-jellegű" érettségiket is csak 3-masra bírták megírni. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy az ember lássa, hogy a felsőoktatás is a középszintű oktatás sorsára fog jutni, ha nem avatkoznak közbe. Sőt, ez a folyamat már javában tart, gondoljunk csak az egyre több "büfészakra" és onnan kikerülő diplomás (de valójában semmihez sem értő!) munkanélküliek tömegére...