Van köztetek olyan aki kirúgatta magát kollégiumból, mert úgy érezte mintha az egy börtön lenne, de a szülője /vagy "i" ( ha több van), nem akarták kivenni?

Én totál megértelek, 16 évesen mocskosul nehéz lehet elfogadni azt hogy nincs semmi magánéleted, állandó felügyelet alatt állsz távol azoktól akik számítanak neked illetve az eddigi életedtől, pláne ha ez megvan fejelve egykét számodra kibírhatatlan alakkal. Én 20 éves vagyok ugyanúgy rühellem az egészet, viszont elfogadom hogy nincs más választásom kénytelen vagyok megszokni a dolgot. Te megszöktél inkább, még az is lehet hogy éppen jól döntöttél ez később fog kiderülni, viszont mindig nem fogod tudni ezt csinálni sajna.

Arra kíváncsi lennék azért hogy ezután hogyan tovább? Bejársz, más iskolába mész vagy mi lesz veled?

Középsuliban nekem is sok problémám volt, bár nem a lógásból, éppen abból hogy nem lógtam viszont ha valami sértette az igazságtalanságérzetemet azt kinyilvánítottam, ez nagyobb probléma volt nekik mint ha valaki belehugy0zott egy lámpabúrába pl...

Aztán átkerültem egy olyan suliba ahol nem nézték se a lógást se szigor nem volt, én is megváltoztattam a hozzáállásom és egész f@szán éreztem magam, jól érettségiztem egy év után emelteztem is most meg egyetemre járok.

Ha már idáig eljutottam és tényleg tettem érte meg azt tanulhatom amit szeretnék nem adhatom fel a nehézségek miatt, végigkell csinálni ha beler0hadok is. A másik része hogy ha abbahagynám csalódást okoznék a szüleimnek és magamnak is, egy kib@szott érettségim lenne csak semmi képzettségem, visszakéne fizetni a tandíjat és nincs is alternatívám hogy mit csinálnék ehelyett. 16 évesen még megteheted hogy lázadsz és csak a fejed után mész, aztán finomítanod kell mert van ami ellen értelmetlen lesz lázadni, ha nem is lehetetlen. Amúgy nekem is lesz majd valami lehetőségem, átmenni másik egyetemre vagy levelezőre ugyanerre a szakra, vagy albérletbe de ilyen hirtelen gáz lenne megfutamodnom, meg nemis túl egyszerű.