Szakváltás- orvosi, vagy tanuljak tovább tanárnak?

Elolvastam már az ehhez kapcsolódó kérdéseket, de az én esetem valamiben azért különbözik. A lényeg, hogy a legnagyobb álmom az volt, hogy orvos legyek. A legeslegelső elképzelés a tanár volt, de édesanyámnak tanárként sikerült erről lebeszélnie. Egészen 8. osztálytól csak az orvosira készültem, de érettségi előtt 1 évvel meginogtam. Oda adtam be elsőnek a jelentkezésemet, de nem vettek fel, bár nem sok kellett. Nem rázott meg, nem érdekelt. Most tesitanárnak tanulok. Szeretem, de egy pár hónapja újra előtört bennem a dolog, hogy nekem orvosnak kellett volna mennem, hihetetlenül érdekel minden,segíteni szeretnék az embereknek és elkezdtem gondolkodni, hogy mi lenne, ha megpróbálnám..A dolog többszörösen is sántít: másfél évem elment az állami félévekből,kémiából kellene emeltet tennem, de a számolás már középszinten se volt az erősségem, szülői támogatásom sajnos megszűnt, a rokonaim támogatnak, de olyan szinten nem fognak/tudnak, ami állítólag az orvosihoz kell. Most kéne még lépnem, hiszen így még 5 és fél évem marad támogatotton, az utolsó évet még ki tudnám fizetni, de a többit már kizárt.De ott van megint, hogy mi lesz, ha csúszok?! De ugye nem lesz, aki eltartson, így dolgoznom is kellene majd az utolsó években, ami az orvosi mellett a vélemények szerint lehetetlen. Tervezem, hogy nyaranta kimegyek külföldre dolgozni (nem csak ha orvosira megyek, hanem amúgy is), így lenne pénzem albérletre, könyvekre, stb. A kérdés, hogy merjek-e ebbe belevágni, ennyi hátráltató tényező mellett, vagy ne, ismertek-e ilyen embert, aki hasonló helyzetben volt? Nekem kell eldöntenem, és az az igazság, ha lenne még szülői támogatásom, szó nélkül belevágnék, de így necces. Másnak nem tudom elképzelni magam, csak tanárnak vagy orvosnak.