Ti nem érzitek azt, hogy a reál tantárgyakat szándékosan utáltatják meg a gyerekekkel?

Én reál végzettségű vagyok, több mint egy évtizede tanítok matekot és fizikát magánúton és egyetemen is. Nekem is az a tapasztalatom, hogy rengeteg a csapnivaló tanár, aki nem való arra a pályára. Aki csak túl akar lenni az órákon, nyűgnek érzi, hogy ott kell lennie, lelkiismeret nélkül tanít, és csak magoltat. Ezért is jár sok gyerek külön órára.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a tanárok ma egyáltalán nincsenek megbecsülve, nagyon kevés a fizetésük, és a mai gyerekek bizony szemtelenebbek és lustábbak, mint akár csak a 80-as és 90-es években, amikor én voltam iskolás.

Tehát abban is van igazság, hogy sok a rossz tanár, meg abban is, hogy még egy jó tanárnak is nehezebb dolga van manapság, mint 20-30 évvel ezelőtt.

És nagy átlagban még a reál érdeklődésűek tudása is romlik. Egy műszaki irányultságú egyetemen tanítok már 8-9 éve, és minden évben azt kérdezzük egymás közt, lehetnek-e az újonnan felvett elsősök még az előzőeknél is rosszabbak matematikából. És bizony egyre rosszabbak. És nem egyszerűen a matek tudásuk, hanem a szövegértésük is. Nem tudják megfelelően értelmezni a feladatokat, nem tudnak úgy jegyzetelni, hogy abból meg is tudják tanulni az anyagot (már ha egyáltalán bejárnak órára), mert ésszel nem követik az előadást, csak másolják, ami a táblán van.

Tehát itt valami alapvetően el van romolva még középiskolás szinten, amit a tanárok és a diákok oldaláról egyaránt orvosolni kellene.

Az egyik fiam is osztályelsők közé zartozik.. az osztály kétharmada sötét, mint az éjszaka. Nem a tanárok a hibásak. Azt mondja a gyerek, hogy fáradtnak látszanak, de nem rosszindulatúak.

A büfészaknak nevezett szakod nem is olyan rossz, ha megtanulsz mindent, amit lehet...saját sorsod kovácsa vagy, de mint írod, vannak kapcsolataid. Ha az van, akkor minden van.

Fel a fejjel. Egyébként az élet tökéletesen szelektál.

Én reálos beállítottságú vagyok, de ezzel együtt mondom azt, hogy száraz nagyon a reál. Kevés ember van, akinek maga a számolás örömöt okoz.

Engem a dolgok működése, annak miértje és hogyan-ja érdekel. Persze ennek fontos része a számolás.

De én biztos jobban örültem volna több elméletnek.

Fizikából számoltunk ezt-azt. Első évben - tizedikben.. öö mármint kilencedikben, csak nulladikos voltam - 16 ember írt javító tz-t, hogy ne bukjon meg. 11.-ben és 12.-ben (vonj le egyet, nulladikos voltam) olyan tanárt kaptunk, akinél semmit se tanultunk.

Szóval a két végleten estünk át.

Kémiából sok anyagot darált le a tanárnő, de úgy kérte számon, hogy tz-n az asztalon nyitott könyvből puskáztunk, csoportmunkáztunk, hátrafordultunk. Feleltetéskor harapófogóval húzta ki belőlünk, a végén kimondta helyettünk a választ. Én szorgalmas voltam, vagyok, pl. most egyetemeken csak a legkönnyebb zh-kra tanulok csak utolsó két napban, többire egy hetet hagyok. Mégis, gimiben én se tanultam kémiára. Egyszerűen nem voltunk rászorítva.

Ilyen tanárok mellett valóban könnyű nem tanulni, sőt, nem szeretni a reál tárgyakat, amiknek csak a számolós, unalmas részét veszik elő gimiben.

Én 10.-ig tuti sok-sok elméletet tanítanék, pl. kémiából mire használják adott vegyületet, mérgező-e, mire jó stb-stb. A képlete másodrendű lenne.

Fizikából nem a kisbetűs rész lenne nálam, hogy pl. a TV (CRT) hogyan működik.

Viszont 11.-től jó lenne, ha nem a két faktos tárgyat tanulnánk csak "keményebben"

Nagyon visszamaradott a reál oktatás.

11.-től kellene a száraz anyag is, és mindenből.

Infó és biosz volt a két választottam - tudom, nem a legösszeillőbb -, ezeket keményen tanultam. Matekot középszinten tanultam, de sokat gyakoroltam, a középszint már erős szinten ment. Viszont fizikából, kémiából, földrajzból - abból is kell emitt egy kicsi - síkhülye maradtam.

10.-ig nem biztos, hogy tudod, mi akarsz lenni, 10. után az addig is lazán tanított reál tárgyak zöme kiesik. Aztán egyetem előtt ott állsz, hogy a reál tárgyak felét tuti nem vágod, és mi lesz majd...