Ti járatnátok tovább a lányotokat egy olyan főiskolára, ahol mindenki puskázik, a tanárok pedig hagyják is ezt?

Eddig nem volt gond nála a tanulással, egész jó eredményeket produkált a gimnáziumban, nyelvvizsgákat is tett, szóval nem bukdácsolt, valamennyire odatette magát. Most viszont látja, hogy nem szükséges tanulnia, ezért nem is teszi. Persze, hogy kényelmes erről az oldalról megfogni a dolgokat. De tudom, hogy máshol a tanulás sem fogna ki rajta. De én is ettől félek, hogy nagy balhé lenne, ha egy kis főiskoláról "átnyomnám" az ELTÉ-re.

Én sem örülök neki, főleg azért, mert eddig nem ilyen volt. Gondolom az új környezet, új ismerősök, na meg a lehetőség felnyitotta a szemét, hogy igen, így is lehet. 12 évig tanult, mostmár nem akar. Legalábbis úgy gondolja. Eddig nem ellenkezett a tanulás miatt, ez újdonság, a főiskolával jött ez a szemlélet. Főleg azért is, mert nem igazán szereti ezt a szakot, amit elkezdett, nehéznek tartja és értelmetlennek a mostani tantárgyait, pedig eddig érdekelte, hisz azért jelentkezett ide. Aztán rájött, hogy a főiskola nem cukormáz, de most mégis annak tartja, mert puskázással túlélhető. Az ő szavaival élve, "így elmegy, mostmár végignyomja, úgysem lesz nehéz". De nem állok neki a hegyibeszédnek, mert egy 19 éves nem fogja azt csinálni, amit mondasz neki. Ha körülötte 400 ember puskázik, akkor nem ő lesz az egyetlen, aki direkt kiül a szamárpadba, és fejből megír minden dolgozatot. Ezért kár is lenne vitázni vele. Csak nem tudom, hogyan tovább. Ha átjelentkezne máshova, nem zavarna az sem, ha a tandíj a duplája lenne, sőt. Megtehetjük, hogy fizetjük, ezért dolgoztunk, hogy biztos jövője legyen, tanulhasson. Csak nem sok értelmét látom közel 2 milliót kifizetni arra, hogy még az államvizsgát is puskából olvassa fel. Ezért érdekel továbbra is mások véleménye.

Számomra egyértelmű volt, hogy fizetem neki a továbbtanulás, ahogy anno az én szüleim is ezt tették, támogattak, amíg csak tudtak. Illetve bekerülhetett volna államilag támogatottra is, mert mint mondtam, nem voltak rosszak az eredményei, plusz pontokat is szerzett, csak nem számítottunk arra, hogy magasabb lesz a ponthatár az általunk választott intézménybe, mint az orvosi egyetemekre. A tavalyiak - a családban egy másik lánytól tudjuk - még rosszabbul jártak, akkor egyáltalán nem volt állami hely az iskolában, csak költségtérítéses képzés indult. Ilyen esetben mit mondhat a szülő? Közgazdasági szakra jár, turizmus-vendéglátásra. Ez érdekelné is, de egyelőre egy szakmai tárgya sincs. Tömény matematika az egész, ami sosem volt az erőssége, ezért is szorul külön tanár segítségére, amit szintén fizetek neki, hogy boldoguljon. Látom a csalódottságát, hisz egyelőre nem látja a fényt az alagút végén, hogy olyat tanulna, ami érdekli. Sokat panaszkodik miatta. Amúgy mindig is érdekelte ez az ágazat, már kiskorában is beszélt róla. A nyelvekkel sincs gondja, a diplomához szükséges nyelvizsgák közül az egyikkel már rendelkezik gimnázium 11. osztálya óta. Ezért is van bennem kettősség. Tudom, hogy jó tanuló, jó esze van, mégsem használja most ki ezt a lehetőséget.

Valóban nem tervezi, hogy itthon marad. Mivel a turizmusban szeretne dolgozni, pláne. Angolul felső fokon, szinte anyanyelvi szinten beszél, németből is van nyelvvizsgája, a főiskolán pedig spanyolul szeretne tanulni. Úgy gondolom, így jó esélyekkel indulna külföldön. Mégis bizonytalan vagyok. Lehet benne valami, hogy kint senkit nem érdekel, milyen diplomája van, és hogyan szerezte, csak konyítson a dolgokhoz. Márpedig a szakmai rész érdekli, csak egyelőre nem azt tanítják nekik. Remélhetőleg ott már szívesebben előveszi a tankönyvet, ha érdekli majd a tartalma. Köszönöm a válaszokat. Még meg kell beszélnünk ezt néhányszor itthon.