Szerintetek esélyegyenlőség van az oktatásban?

Csak az gyenge tanuló aki nem tanul, ez szerintem ilyen egyszerű. Egy átlag ember szinte minden készségét nagyon magas szintre fejlesztheti puszta tanulással. A lényeg, hogy meg kell találni, azt a tanulási módszert ami neki fekszik.

Én például angolból világ életemben kettes voltam, sőt egyszer meg is buktam és évet kellett ismételnem. Végül rátaláltam egy oldalra ahol teljesen másképpen mutatták be a nyelvtanulást és kb. 1 év alatt erős középszintre fejlődtem úgy, hogy végig élveztem a tanulást. Előtte 9 évig tanultam és semmire sem mentem.

Most például a mateknak tanulásnak kezdtem neki, mert jövőre egyetemre akarok menni.

Szóval mondjuk úgy, hogy rossz tanárok+rossz tanulási technikák = gyenge tanuló -> szar élet. Ellenben, ha az ember még idejében rájön, hogy a képességeit ne a középiskolában nyújtott eredményei alapján mérje, akkor újrakezdheti a tanulást és egy jobb életet teremthet magának.

Az esélyegyenlőtlenség nem itt van, hanem ott, hogy hová születsz. Nem ugyanazzal az eséllyel indul Lakatos Nintendó, a segílyből élő putris 30 éves szülők 12. gyermeke, és valamelyik gazdag, több nyelvet beszélő, művelt szülők egyetlen fia.

De hogy mondjak kevésbé nagy túlzásokat, már a földrajzi elhelyezkedés, környező lehetőségek, kisebb anyagi különbségek is jelenthetnek hátrányt vagy éppen előnyt egyeseknek.

A többi válaszolónak: az empátia is tanulható(!), a pályaszocializáció szerves részét képezi, és ezt a betegágy mellett lehet a legjobban megtanulni. Jobban is befolyásol, mint hogy érettségire készülve valaki kellően elérzékenyül-e egy kórházsorozat szülésjelenete során. Csak hogy példát mondjak, a közvetlen környezetemben is vannak többen, akik elsőévesként magtudos tárgyak során ki lettek osztva, hogy ilyen-olyan érzéketlen hülyék, aztán a klinikumban most imádják őket a beteget. Megtanultak viselkedni, mondhatni felnőttek a feladathoz.