Hogy lehetne ténylegesen elérni, hogy a közoktatásban tanuló diákok ténylegesen úgy érezzék, értük van az iskola, és nem azért, hogy be kell menni, hogy szopassanak?

Ja, nem nagyon érdekel... csak a szabadiőmben is azon gondolkozom, hogyan lehetne jobb, hogyan lehetne úgy csinálni, hogy őket érdekelje, és hogyan tudnám ráébreszteni őket arra, mennyire is fontos számukra is ez, de az nem elég, ha csak én dolgozom. Sokszor egész napomat elrontja, ha valami hibát vétek, és valóban álmatlan éjszakákat és egyéb lelki bajokat okoz a kudarc. És főleg az, hogy mindezek után még az arcomba vágják, milyen igazságtalan tanár vagyok.

Iagazad van, nem érdekel. Ne is forszírozzuk a kérdést.

Ott a pont, #3-as!

Én angolt tanítok hetedikben és nyolcadikban, igaz csak óraadóként ,de ez most kevésbé lényeges. Igyekszem az óráimat élményszerűvé tenni, hoztam egy rakat prospektust, buszjegyet, csokipapírt, éttermi számlát és egyebeket Angliából, ezeket is használjuk, lefényképeztem egy csomó feliratot, amivel csak találkoztam, egy-egy témához kapcsolódóan (közlekedés, étkezés, posta stb.) ezeket is lefordítjuk, megbeszéljük. Rengeteg játékos feladatot, betűrejtvényt és hasonlókat hozok nekik, és ha látom, hogy lestrapált állapotban vannak, akkor beszélgetősre fogjuk, mesélek az angliai utazásaimról, az ottani szokásokról vagy más utakról (több mint 20 országban jártam), vagy gitározok, éneklek nekik angol dalokat. De van, hogy dalszövegből vagy filmekből hoznak egy-egy szövegrészt, és teljesen spontán módon azokra kérdeznek rá, akkor ezeket is megbeszéljük.

Érdekessé akkor válik a helyzet, amikor valamilyen módon megpróbálom számonkérni a tanultakat. Például egy hétfői órán megpróbálom ugyanazt a párbeszédet "élesben" azaz jegyre eljátszani valakivel (pl. vásárlás vagy éttermi rendelés), mint amit az előző szerdán begyakoroltunk. Hát ez bizony az esetek nagy részében nem igazán akar sikerülni. Merthogy múlt szerda óta nem sikerült elővenni az angol füzetet, nem hogy megtanulni, de egyáltalán elolvasni sem azt a 10-15 szót, ami ehhez a kis témához tartozna. Így aztán beszélgetni se tudunk. Írassak szódolgozatot minden órán és buktassam meg a fél osztályt? Álljak neki magyarázni, hogy emberek, amiket most gyakorlunk, pontosan ugyanezekbe az élethelyzetekbe fogsz kerülni, ha külföldre utazol...?

Nagyon hálás lennék, kedves Kérdező, ha adnál valamiféle megoldási javaslatot, hogy mivel vehetném rá a diákjaimat a rendszeres tanulásra. Ugyanis így, igaz, hogy haladunk a tananyaggal, de rendszeres tanulás, gyakorlás, szótanulás nélkül nyelvtudást nem lehet felépíteni. Itt nincs olyan, hogy ja bocs, a múlt időt tavaly tanultuk, ezért nem tudom. Amit egyszer tanultunk, onnan kezdve mindig tudni kellene, csak így lehet haladni.

Sok sikert az életben, barátom! :)

Csak ennyit tudok erre mondani!