Szerintetek melyik tudományból a legnehezebb megszerezni a pHD doktori tudományos fokozatot?

Főleg bölcsészettudományi területen, mert sokan céltalanul szereznek diplomát, és szinte csak pótcselekvésként mennének doktori iskolába. Egyes területen ezen belül így sem nehéz bekerülni doktori iskolába önköltségesen, de pl. történelemtudományból valami elképesztő túljelentkezés van.

Szóval már a képzésbe sem egyszerű bekerülni, de maga a terület a tudomány jellege nem szabja, mennyire nehéz doktorálni belőle. Sokkal inkább a képzés szerkezete jelenti a nehézségbeli különbségeket (pl. orvosként elég soká jutsz el oda, hogy doktorálnál, ha nyelvtudományból szeretnék, öt év egyetem után jelentkezhetek stb.)

Szerintem nem tudományterület függő, a körülmények határozzák meg.

- téma: egy rosszul megválasztott téma és kész:(, egy jó téma meg már fél siker

- témavezető: egy elfoglalt témavezető, aki mondjuk fél évekig nem veszi a fáradtságot, hogy elolvassa a munkád:( Vagy egy csapongó valaki, aki hol ezt mondja, hol azt, és mindig új ötletekkel áll elő, vagy egy logikusan, reálisan gondolkozó valaki, aki viszonylag rövid idő alatt reagál, hogy jó irányba haladsz-e

- munkarend: nappalin vagy munka mellett levelezőn (bár a levelező ebben az esetben nem mindig hátrány, attól függ, a munka mennyire segíti elő a doktori munkát)

- befogadó tanszék szokásai: milyen fokú kapcsolattartást és mennyi tanszéki munkát várnak el (nappalin is ismertem olyat, aki hetente egyszer járt be, és 2 órát tartott és különben azt csinált, amit akart, meg olyat is, aki 40 órában dolgozott, mintha nem is PhD hallgató lenne

- doktori iskola követelményrendszere: az értekezés követelményei, a publikációs kötelezettségek és a nyelvvizsga követelmények között is nagy különbségek lehetnek

- tudományterületi eltérések: egyes kutatásokat nem lehet egész évben egyenlő ütemben végezni

- kutatáshoz szükséges felszereltségi háttér: vannak témák, amikhez komoly háttér kell (műszerek, szoftverek, minták, labor stb.), van, amikhez elég egy laptop egy Windows-zal)

A melyik tudományból helyett az is felvethető, hogy melyik egyetemen. Az egyetemek között nagyobb különbség van, mint a tudományterületek között, az inkább tehetség dolga, hogy ki miben jó.

Az elitegyetemeken nehezebb, mint a kvázi-egyetemeken.

Ma Magyarországon az ELTE, BME, SZIE, BCE, SE a legjobb egyetemek. A vidéki városok egyetemeiben jó és rossz karok keverednek, de vannak jó karok Szegeden, Debrecenben és Pécsett is.

Általában alkalmazott tudományokból könnyebb, mint ugyanazon szakterület tiszta tudományából.

Pl.

-elméleti fizikából vagy kémiából nehezebb, mint műszaki tudományokból, pedig az is nagyrészt fizika és kémia.

-elméleti biológiából nehezebb, mint mezőgazdasági vagy orvosi tudományokból, pedig azok is élettudományi diszciplínák.

-összehasonlító vagy kognitív nyelvészetből nehezebb, mint fordítástudományból, pedig ezek közeli rokon területek.

A tiszta tudományokban alapvetően új tudományos eredményt várnak el, az alkalmazott tudományokban viszont gyakran elegendő (például orvosoknál), ha valaki egyébként jó gyakorlati szakember és összegzi tevékenységének az 5-10 éves tapasztalatait majd összeveti a szakirodalommal.

Még két további szempont, hogy kis hazánkban időnként ez hogyan is működik (kicsit sarkosan fogalmazva):

- Ha X a témavezetőd, akármilyen összefércelt vackot is adsz be, a védésen átengednek, mert ugye a professzor úr tanítványa stb. stb.

- Ha Y a témavezetőd, aki egy másik egyetemen dolgozik, esetleg szétszívatják az agyadat, mert hiába foglalkozol egy zseniális témával, vagy akár meg is írtad a disszertációt, Y már évtizedek óta az ősellenség, aki azt tanítja, hogy (valami), pedig az nem úgy van, hanem (valami2) az igaz stb. stb. (Pedig te mondjuk tudod, hogy a valami egy tök jó, korszerű dolog, míg a valami2 egy 50 éve elavult hülyeség...)