Más is érezte már úgy hogy áldás volt számára hogy megbukott egy egy tárgyból vagy nem tudta időben felvenni az egyetemen? (és ezzel megszabadult a saját évfolyama okostojásaitól)

Lehet furán hangzik de most azt leszámítva hogy egy kicsit később végzek nekem nagyon jót tett ez több okból is. Az egyik hogy megtanultam hogy komolyan kell venni a sulit ha végezni akarok.(persze nem buktam hű de sok mindenből de 2-3 tárgy is elgondolkodtatja az embert)

Na de a lényeg hogy a saját évfolyamomban főleg szakosodás után hemzsegtek az okostojás sznobok akik kinem bújtak a tanár hátsójából és két mondatot nem tudtak elmondani szakszavak nélkül. (bár van akinek a fején látszott már hogy egy nagy...) és hát ilyen környezetben az embernek nem sok önbizalma maradt főleg hogy az egyik tanár aki fiatal is látványosan lenéz mindenkit aki nem kedvence.

Viszont mióta többségében az alattam lévő évfolyammal vannak közös óráim eléggé megváltozott minden. Szerencsére itt elenyésző a nyálgépek száma és többségében nálam gyengébbek vannak pl van egy csak akit kész csoda hogy nem vágtak még ki.. na jó azért elég jó bőr de nem egy nagy ész.

Szóval itt sokkal jobban tudok teljesíteni és többségében a jegyek első harmadában vagyok ami azért nem rossz. Valamint ami még jobb ha jövőre eljön az MSc ideje nem a sznobok gyülekezetével kellene együtt járnom. Elsem hinnétek milyen lehangoló és önbizalom és hangulat romboló hatása van amikor egy tanársegéd az embert kb a földbe tiporja minden megjegyzésével csak mert nem egy okoskodó nyálgép. Hanem csak átlagosan szeretne kitűnés nélkül boldogulni. Viszont félek hogy ez a tanár még azzal is lealázna ha jelentkeznék az MSc-re ha odakerül a sor. Bocsi amúgy hogy hosszú lett csak szerettem volna kifejteni hogy mennyire igazságtalan az hogy csak azért ítél el valaki valakit mert nem egy okoskodó sznob.(persze mások is voltak így... bár a vicces az volt amikor az egyik kiskedvencet úgy tolták át kettessel az államvizsgán)