Pécs vagy Semmelweis? Mekkora külömbség van a gyógytorna szakon?

#8:

Mindkét említett egyetemen igen magas színvonalú kutatúmunka is folyik, így amiket elvársz egy egyetemi oktatótól, azok a Semmelweisen is és Pécsett is teljesülnek. De azt érdekesnek tartom, hogy számos dolog tekintetében igen alacsonyra teszed a mércét.

„Az egyetemi szintű oktatás (különösen a magasabb évfolyamokon) arról szól, hogy hogyan tudjuk a legfrissebb...”

A törzsanyag leadása mellett, nem pedig helyette. Nincs is értelme addig az új ismeretekről beszélni, amíg a hallgató nincs tisztában az új ismeretek megértéséhez szükséges alapokkal.

„Egyetemen nem az a jó oktató, aki nagyon didaktikusan és élvezetesen elmagyarázza azokat az ismereteket amiket már 10 évvel ezelőtt is tudtunk....”

Dehogynem, a jó oktató pontosan ezt teszi, KIEGÉSZÍTVE ezeket a tananyaghoz kapcsolódó legújabb ismeretekkel.

Az igazán jó oktató a fentieken felül még szemléltet is. És be tudja úgy osztani az időt, hogy mindez bele is férjen az oktatásra száni időkeretbe.

A rossz oktató meg azt mondja, hogy „tanulják meg a tankönyvből, hiszen nincs idő most erre, mert én inkább a legújabb ismeretkről szeretnék beszélni” (amik megértéséhez persze nem ártana tudni azt, amiről a hallgató éppen most tudta meg, hogy a könyvből kellene megtanulnia).

„(hiszen az orvostanhallgató jó eséllyel írástudó, így azokat maga is elolvashatja a tankönyvben, jegyzetben, internetes tananyagban)...”

Ez a szemlélet teljesen hibás. Van millió tankönyv, jegyzet, internetes tananyag. A hallgató meg nem rendelkezik még akkora tudással, hogy eldöntse, ezek közül melyik a jó. Meg elegendő idővel sem, hogy végigolvassa.

Az új cikkeket egyébként a hallgató maga is elolvashatja, ugyanúgy, mint ahogy a tankönyvet, mivel egyrészt írástudó, másrészt angolul is tudnia kell, harmadrészt az egyetemen ő is bármielyik cikkhez hozzáférhet, amihez az oktatója, de gyakorlatilag otthonról is. Abban igazad van, hogy az oktató iránymutatása nélkül a cikkekben is elveszne, mivel nem tudja, melyiket érdemes elolvasni, és ideje sem lenne. Ugyanez igaz a tankönyvre is. Az egyetemi oktatónak tehát az a dolga, hogy elmondja, hogy mi fontos a könyvből, és mik azok a könyvben nem szereplő új ismeretek, amik szintén fontosak, és ezeket honnan lehet megtanulni, ha valaki az órán elhangzottaknál többre kíváncsi. De ami órán elhangzik, annak vizsgára elégnek kell lennie a jeles érdemjegyhez, az életben pedig az önálló, kiváló színvonalú munkavégzéshez. Ha ez nem így lenne (márpedig általában nem így van), akkor az adott tantárgy oktatásával van baj.

A jó oktató szemléletet ad, elmondja a törzsanyagot (lehetőleg nem a tankönyv alapján (hiszen azt úgyis mindenki el tudja olvasni, ha akarja) hanem a saját, évek-évtizedek alatt kialakult módszerével), a személyesen és szemléletesen átadott tudás minden tankönyvnél ezerszer többet ér. Emellett a jó oktató még azt is elmondja, hogy mit honnan érdemes még kiegészíteni (pl. utal a legújabb tudományos cikkekre), ha valaki el akar mélyülni benne, de miután a lényeget már úgyis elmondta órán, innentől már a tökéletlen tankönyveket használva is megérti majd a diák, valamint elmélyedni és könnyebben tud (és mivel már tudja az alapokat, érti is, hogy mit olvas, ami azért nem olyan nagy hátrány). De ha órán nem hangzik el a törzsanyag, a diák jogosan fogja úgy érezni, hogy az oktatók pocsékolják a drága idejét (mellesleg a sajátjukat is).

A legtöbb oktató sajnos nem tiszteli annyira a hallgatókat (és saját magát sem), hogy ebbe egyáltalán belegondoljon. A hallgatótól nem várható el, hogy miután végigülte a 90 perces előadást, amiből nem értett semmit, mivel éppen a lényeg nem hangzott el, 3-4 könyvből (mert persze egyik sem tartalmaz minden fontos információt) napokig ollózzon össze egyetlen tételt, csak azért, mert az oktató, akinek a dolga lett volna, nem volt hajlandó elmondani. Aztán meg az ilyen oktató csodálkozik a legjobban azon, hogy a hallagtó vizsgán még az alapokat sem tudja, nem hogy arra emlékezne, amit a „legújabb ismeretekből” kellene tudnia mondjuk egy jobb jegyért...

Fordítva jobb lenne: hangozzék el a lényeg, kiegészítve a legújabb ismeretekkel, és forrásokkal, amelyek alapján tovább lehet haladni a témában.

A másik fajta rossz oktató pedig szóról szóra a hivatalos tankönyvet mondja el. Ez pedig azért baj, mert azt valóban el tudja olvasni a hallgató is, ráadásul azok a dolgok, amik nincsenek a könyvben, de fontosak lennének (amikor az illető majd önállóan dolgozni fog, de esetleg akár már vizsgára is), nem hangoznak el órán sem.

A harmadik, aki azt gondolja, hogy neki mindenképp el kell mondani, hogy idén miért ítéltek Nobel-díjat, mert a hallgatók „biztosan még nem is hallották”. De amikor már a 6. ember mondja el ugyanazt (amikor még a hallgatók esetleg mondják is neki, hogy előtte már 5-en elmondták), a 45 perces előadásból fél órát erre szánva, ahelyett, hogy arról beszélne, ami az óra anyaga lenne, az elég idegesítő tud lenni.

„...hanem az aki tudja, hogy mi jelent meg tegnap vagy múlt hónapban a Medline, Pubmed, Scopus vagy a WoS-ben listázott cikkekben....”

Ezen adatbázisok napi szintű használata szerintem minden magyar orvosi és egészségügyi karon alapvető minden oktató részéről (hiszen ma minden egyetemi oktatónak kötelező kutatnia is).

Mindazonáltal naponta több 1000 cikk jelenik meg, amit lehetetlenség elolvasni (és a legtöbbet nem is érdemes). A legtöbben csak a saját kutatási területükhöz kapcsolódó cikkeket olvassák napi rendszerességgel, de még azon belül is erősen szelektálni kell.

„Ezért van az, hogy egyetemen csak kiváló kutató lehet jó oktató.”

Ez nagy butaság. A saját kutatások tehát általában olyan speciálisak, hogy pl. egy 1-2 féléves tantárgy oktatására szánt időből jó, ha 10 percet érdemes rászánni. Mert pl. valaki lehet, hogy anatómiát vagy klinikai endokrinológiát tanít, miközben a kutatási témája mondjuk „Onkogének expresszióját szabályozó transzkripciós faktorok vizsgálata csirke embrió adenohipofízis acidofil sejtjeinek kialakulása során”. Ebből az átlagos diáknak semmit sem kell tudnia. Majd ha valaki ebből megy TDK-zni vagy PhD-ra, majd akkor úgyis kap egy rakat irodalmat a témavezetőjétől, amit elolvas, aztán megvitatják. Az előadáson / gyakorlaton sem bűn cikkeket ajánlani a hallgatóknak, de ismételten a tananyag leadása mellett, nem helyette. És vizsgán sem a saját kutatási témát kell számonkérni, hanem a törzsanyagot. Mert az életben is arra lesz szükség.

A jó oktató minden egyes órájára készül, legalább évente (mielőtt újra előadja azt a témát, amit előző évben) utánanéz a legújabb felfedezéseknek, és kiegészíti korábbi oktatási anyagait. Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy kutat-e (de úgyis kutat, mivel ha nem tenné, nem is lehetne egyetemi oktató).

„És ebben sokkal kisebb szerepet játszik, hogy milyen előadói kvalitásokkal rendelkezik, persze az sem árt ha van, de nem feltétel.”

Elég baj, hogy nem feltétel. Ezért sem kellene azokat a kutatókat kötelezni az oktatásra, akik arra alkalmatlanok. Ezért fordulhat elő egyes egyetemeken az, amit a 9-es írt (és nagyon igaza van, hiába van a 10-es annyira felháborodva...). És sajnos nem csak a SOTE-n, hanem sok más helyen is túl sok az alkalmatlan oktató... De szerencsére mindig van pár kiváló oktató, akitől meg lehet tanulni azt a szemléletet, amely más, rosszul oktatott tárgyak megértésében is segít.

Olvasnivaló: [link]

Hiába a fényes (vagy az annak látszó) tudományos teljesítmény, ha valaki rossz oktató, és nem tudja átadni a tudását (sokszor nem is akarja). Az egyetem oktatási színvonalát a publikációs teljesítmény alapján megítélni pedig óriási hiba. De ha mégis ezt akarnánk tenni, akkor sem találnánk jelentős különbséget Pécs és a Semmelweis között.

#10-11.

Minősíthetetlen stílusod sokat elárul rólad.

Valószínűleg pont te vagy az, aki soem járt sem a SOTE-ra, sem másik orvosira (vagy esetleg most szeptembertől, és azt hiszed, hogy ettől már mindenkinél mindent jobbat tudsz). Csak egy troll vagy. 2016 márciusában még pécsi hallagtónak vallottad magad, és azt mondtad, hogy a SOTE a leggyengébb ( http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__magyar.. , 20-as hsz.). Júniusban pedig már DOTE-hallgatónak vallottad magad (miközben félév közben nyilván nem tudtál volna egyetemet váltani), és akkor már azt mondtad, hogy szerinted a pécsi a leggyengébb ( http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__magyar.. , 19-es), de azért annak nem adtál volna doktori címet, aki a SOTE-n végez ( http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__magyar.. 9. hsz.).... Provokálni próbálsz mindenkit, aki nem a SOTE-ra jár (korábban meg pont őket próbbáltad provokálni).

Újabban meg SOTE-hallgatónak adod ki magad, leidiótázol másokat, miközben sem helyesen írni (nem elgépelésekről van szó), sem szöveget értelmezni nem tudsz ( http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__egyeb-.. ). Szép teljesítmény 1 év alatt 3 orvosira járni. Ja, és mindezt 17-18 évesen (miközben már azt is biztosan tudod, hogy mennyire érdemes 2-3-4. éves tárgyakra bejárni), és úgy, hogy bár Pécsre és Debrecenbe jártál, közben Budapesten is sok időt töltöttél, mert vezetni meg ott tanultál ( http://www.gyakorikerdesek.hu/kozlekedes__egyeb-kerdesek__78.. ). Utóbbiról azért lehet tudni, hogy a te kérdésed, mert korábban a felhasználóneved is látható volt, csak miután rákérdeztem tőled (itt: http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__magyar.. ), hogy hogy is van a fenti történet, válasz helyett inkább eltüntetted. De valószínűleg 14 évesen kezdted az egyetmet, és tavaly mentél át Pécsről Debreccenbe, majd a SOTE-ra. Hiszi a piszi.

És ezek után még van képed másokat "fake profillal" vádolni. Most bizonyára megint azzal fogsz jönni (mint múltkor), hogy ez az egész egy „fiktív agymenés”, ( http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__egyeb-.. ), pedig a felhasználóneved bekapcsolásával könnyen bizonyíthatnád, hogy nincs igazam (hiszen akkor a többi, általam neked tulajdonított hozzászólásnál nem jelenne meg név). Meg mindig sajnáltatod magad, hogy mindig „ok nélkül neked támadnak a vidéki hallgatók, meg fenyegetnek”. Holott erre még nem volt példa, most is te támadtál neki a 9-es hozzászólónak. Befejezhetnéd már a trollkodást, mert már mindenkinek nagyon elege van belőle.

Ha megint a ranglistákkal jönnél, szólok, hogy még a minden tekintetben a SOTE-nak kedvezni próbáló (részletesen ld. 4. hozzászólás) HVG/Eduline listán is előrébb van a pécsi ETK, mint a Semmelweis. De mivel a listán egyetlen paraméter sincs, aminek bármi köze is lenne az oktatás színvonalához, nem ez alpján érdemes egyetemet választani. Még mindig a nyílt napot ajánlom, mert ott még akár meg is lehet nézni 1-2 előadást, így kiderül, hogy milyenek is valójában az oktatók, meg beszélni is lehet hallgatókkal, akik elmondják, hogy milyen is valójában az adott kar.

Gyógytornász szakról konkrétan nem tudok, de Semmelweis általánosságban a jobb egyetem, már ami gyógyszerészetet meg orvosi képzést illeti.

Persze biztos lesz olyan pécsi hallgató aki ezzel nem ért egyet és megpróbálja megcáfolni.

Előző: amiket írsz, már ennél a kérdésnél is megcáfolták.

Gyógytornász szakon, meg az egészségügyi karra vonatkozóan konkrétan a pécsi a jobb egyetem. Általánosságban meg nincs jelentős különbség, már ami gyógyszerészetet meg orvosi képzést illeti (de sok szempontból ezeknél is a pécsi a jobb).

Persze biztos lesz SOTE-hallgató aki ezzel nem ért egyet és megpróbálja megcáfolni.