Mikor lesz már végre jó a magyar iskola rendszer?

Olvastam itt a gyakorin olyan magyar diák tapasztalatait aki amerikai iskolában tanul. Már az olvasásától felszabadult lettem, ha nem írta volna hogy Amerikában van akkor is ki lehetett volna találni.

Mi magyarok szeretünk szegények lenni, olyan értelemben hogy kis eredményt elérni nagy erőfeszítéssel. Nem csak az oktatásban hanem általánosságban az életben, például a munkában is. Pedig például Amerikában nem hogy nem megy a tudás rovására a laza hozzáállásuk, de ott van a legtöbb Nobel-díjas és a gazdaságuk sem piskóta.

Egyik angol és egy ír nemzetiségű nyelvtanár ismerősömmel beszélgettünk, mivel én voltam az alkalmi idegenvezetőjük. Mikor már szókimondóan beszéltünk mindenről, előhozta hogy mi magyarok normálisak vagyunk-e. Mivel ész nélkül agyonhajszoljuk magunkat, életünk csak a munka és tanulás körül forog, plusz még a magyar kollégái a rossz hatásfokú és egész napos tanítással még gyötrik is a diákokat. És tényleg igazuk volt, mert az ő laza és kevés ideig tartó módszerükkel többször hatékonyabban és eredményesebben tanultuk az angolt mint bármelyik hazai tanár esetén. Ha a hazai tanárainknak indián nevet kéne adni akkor mindenképpen Munkasz lenne, esetleg Sztahanovista Golyóstoll. Attól meg végképp lementek hídba mikor megtudták hogy 1 hónapig gályázik a magyar munkavállaló azért a pénzért amiért az angol maximum 1 hetet vagy annyit sem.