Nem szomorú ez, vajon hámyan vannak még így?

Ez az ő döntése. Nem kell sajnálnod, remélhetőleg ő sem várja el tőled a siránkozást.

Választhatta volna a filmesztétika szakot is, kockáztatva, hogy bár élvezi amit tanul, de tényleg nem tud belőle megélni. Él alkalmi munkákból, és várja a lehetőséget, hogy a filmes területen munkát találjon.

Ha szorgalmas, elvégzi az egyetemet, keres egy állást, ahol napi 8 órás munkából megél, és hobbiszinten, a szabadidejében csinálja azt, amit igazán szeret. Esetleg egyszercsak mégis vált, és otthagyja a pénzügyet.

Nem szomorú. Sőt! Jó, hogy van valami, amiből meg tud élni. És van valami, amit szeret csinálni.

Egy csomó embernek nincs jó munkája. És egy csomó ember éli le úgy az életét, hogy nincs egy igazi hobbija, amit igazán szeret.

Szóval semmi szomorú nincs a nővéredben.

Egyébként meg idővel akár még foglalkozhat is azzal munkaszerűen is, amit szeret. Nem muszáj örökre ugyanott dolgozni :) Meg egyébként szerintem lehet, hogy pont így jó, ahogy van most. Nem biztos, hogy munkának is olyan jó lenne, a hobbija. Így legalább van, ami munka után feltölti.

Az utolsó két kommentelőnek:

Pénzügy szamvitel nem nehéz? Alkalmazott közgazdaságtan nem nehéz? Gazdelemző nem nehéz? Próbaljátok ki valamelyiket, jó móka lesz;D