A legújabb rangsorban nincs benne az első 10ben az ELTE Apáczai Gimi. Az tényleg igaz, hogy régen (pl.80-as évek) még az első 10 közé tartozott? Mi okozhatta, hogy így "lecsúszott"?

MErt hülye a rendszer.

Ahonnan sok diák megy külföldre tanulni, az most szépen lecsúszik, mert őket úgy kezelik, mintha nem nyertek volna felvételt felsőoktatásba...

VAgy a program végzősnek vesz mindenkit, aki 12-14. évfolyamos, és úgy számol átlagot, hogy a valóban végzősök eredményét osztja a szerinte végzősök létszámával... így jönnek fel ócska szakközepek.

Volt róla pár éve egy cikk, valamelyik igazgatótól, mindjárt megkeresem.

[link]

nem ezt, és nem Kádár Ibolyát kerestem, de ő is megfogalmazza a hibák egy részét...

Az Apáczai még a tavalyi listán is bőven benne volt az első 10-ben, ha jól emlékszem, az 5. hely körül. Nem tűnik túl valószínűnek, hogy egyetlen tanév alatt egy iskola ilyen mértékben visszaesett volna a valóságban A 2. hozzászóló is írta, hogy pl. továbbtanulásnál a külföldi egyetemekre felvételt nyert diákok nem szerepelnek a rendszerben, illetve olvastam is valahol, hogy a középszintű érettségik átlagát számítják, pedig az Apáczaiban rengetegen emelt szinten érettségiznek több tárgyból is, és persze sokan tanulnak tovább neves külföldi egyetemeken. Churchill-el szólva tehát csak abban a statisztikában hiszek, amit én hamisítottam...

Saját tapasztalat alapján azonban elmondhatom, hogy az Apáczai egyáltalán nem csúszott vissza, sőt! Gyermekem évek óta oda jár és a többi szülőtárssal az eddig eltelt idő folyamán mind egyetértettünk, hogy jó helyen vannak a gyerekeink! Az is mutatja ezt, hogy egyáltalán nem volt lemorzsolódás, változatlan az osztály létszáma és összetétele, ugyanaz a kb.30 diák alkotja az osztályt (pedig hatosztályos gimnáziumi képzésben gyakran előfordul, hogy pár diák elmegy más suliba, főleg 8. osztályban, amikor meg lehet írni a felvételit és könnyű iskolát váltani). A tanárok nemcsak követelnek, hanem úgy is tanítanak, hogy magas szinten számon kérhető legyen valóban a tananyag és ami a legfontosabb: elsősorban az érdeklődésük felkeltésével motiválnak. A gyerekek tájékozottak, kiváló tudással rendelkeznek minden tantárgyból (a tavalyi országos, 8. osztályos angol szintfelmérő eredménye pl. 94% lett az iskolában). Ez a versenyeredményeikből is kitűnik ( [link] ) , de számomra az is szimpatikus, hogy nem kötelezik őket ezekre a megmérettetésekre, de ha valaki szeretne versenyen indulni, megkapja a maximális támogatást. És ami talán a legfontosabb: olyan inspiráló légkörben töltik a napjaikat, ahol tanáraiktól a szakmai tudásukon túl a személyre szabott odafigyelést is megkapják, ahol a pedagógusnak feltűnik, hogy a gyereknek esetleg problémája van és erre a szülővel szorosan együttműködve próbál megoldást találni.

Szóval, kedves kérdező, szerintem az Apáczai egyáltalán nem csúszott le, sőt, az oda járó diákok és szüleik szerint nagyon is a topon van.

Mit jelent, hogy az egyik iskola "előrébb van" a rangsorban, mint a másik? Hogy mindenben jobb? Ez eléggé irreális, legyünk őszinték. Akkor talán azt jelenti, hogy a szempontok nagyobbik részben jobb, kisebbik részében rosszabb, mint a másik iskola? De akkor mely szempontokból jobb, és melyekből rosszabb?

Olyan ez rangsor, mintha az élelmiszerláncokat rangsorolnánk. Hiába hoznák ki, hogy az Aldi a legjobb. Az egyikben van egy nagyon jó pezsgő egész jó áron, a másikba virsliért érdemes betérni, a harmadik meg olajbogyóban verhetetlen. Ugyanígy az egyik gimiben erős a matematika oktatás, a másikban a nyelvek, a harmadikban meg a természettudományok. És akkor még csak a tantárgyakról beszéltünk, pedig van ezen túl még csomó más szempont is: milyen a hangulat, milyen a közösségi élet, mennyire inspiráló, motiváló hely, vagy esetleg csak hajtás van és kuss. Mennyire összetartóak a szülői közösségek és a tanári kar, vagy inkább mindenkit csak a saját előbbre jutása érdekel? Hogy viszonyulnak a "nehezebb eset" diákokhoz, akár tanulási nehézségről akár anorexiáról vagy kerekes székről van szó. Az osztályfőnökök tesznek-e erőfeszítést, hogy mérsékeljék a klikkesedést, a kiközösítést, vagy úgy gondolják, "ez az élet rendje", ezért "rájuk kell hagyni"? Mennyire lehet egyáltalán őszintén felvetni és megbeszélni a problémákat a tanároknak?

Sokkal több értelme lenne, ha az iskolákat több különféle szempont alapján hasonlítanák össze. És mindenki arra a szempontra figyelhetne, ami neki fontos. Hiába van kiváló színjátszó köre és fantasztikus történelem munkaközössége egy iskolának, ha a diák programozó akar lenni, de pont az informatika oktatás ott gyenge. Nem mindegy, hogy egy szülő a kivételes tehetségű, már önállóan tanuló gyermekének keres tehetséggondozásban élenjáró iskolát, vagy inkább olyan helyet szeretne, ami a kevésbé érett, céltudatos, inkább bizonytalan gyermekének jobb lenne, hogy fontos szempont az is, hogy élmény legyen egy tanóra, megszerettessék a gyerekével a tantárgyakat (és az életet).

Ezen túl sok egyéb probléma is van a listával. Mivel a külföldi továbbtanulásról nincs hiteles adat, ezért csak a Magyarországi továbbtanulást számítják bele. Ha az Oxford-ba továbbtanuló diákot még rá is tudta venni az iskola, hogy jelentkezzen egy magyar egyetemre (hogy ne rontsa a statisztikát), lehet hogy az emelt szóbelije idején épp nem ér rá (mert egy kutatásban vagy egy nemzetközi versenyen vesz részt),. Ilyenkor a statisztikában úgy fog szerepelni, mint aki sehová nem vettek fel, pedig akár a korosztálya egyik legokosabb diákja az országban.

Minden évben változtatják a metodikát. Ez persze érthető, hisz ki venné meg az idei HVG különszámot, ha a tavalyiban is ugyanazok lennének az iskolák helyezései. Innentől kezdve azonban nincs értelme összehasonlítani, hogy mit változott egy iskola helyezése az elmúlt években. Egyik évben számítanak az OKTV eredmények, a másikban nem. Egyszer figyelembe veszik az emelt szintű érettségiket, aztán nem. De a szempontok súlyai sem ismertek. Ráadásul az sem nyilvános, hogy mekkora különbségek vannak az egyes helyezettek között. Ezért meglehet, hogy mondjuk az első 20 helyezett pontértéke alig tér el, vagyis igazából mindegy, hogy egy iskola a 3. helyezett, vagy a 18-adik. De persze nem tudjuk.

Az sem derül ki egy ilyen listából, hogy az adott kimeneti teljesítményt hogyan "hozták ki" a diákból. Pár éve egy ismerősöm az egyik top gimiben végzett, és érettségi utáni nyáron megkérdeztem, hogy hogyan tekint vissza az iskolájára. Azt mondta, hogy persze az jó dolog, hogy majdnem mindenkit felvettek az első helyre, ahová jelentkezett, de (és ekkor az addig jókedvű fiú arckifejezése hirtelen kiábrándulttá, kiégetté vált) "annyit szívattak minket értelmetlenül". A rangsor ilyen szempontokat nem is próbál meg vizsgálni (persze nehéz is lenne), pedig feltehetően érdekelné ez is a szülők-diákok jó részét.

A listában időnként egy iskola helyezése egyik évről a másikra jelentősen megváltozik. Józan ésszel senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy 60-80 fős tanári kar (mint jelentős tehetetlenségű rendszer) ilyen hirtelen, nagy változásokra képes, akármelyik irányba is.

Végül is ez a lista az emberi természetről többet árul el, mint a gimnáziumokról. Ugyanis mi, emberek, próbálunk hatékonyak lenni, vagyis a lehető legkisebb ráfordítással elérni a céljainkat. Hajlunk afelé, hogy gyorsan kapjunk egy "egyértelmű" kész választ a kérdésünkre, mintsem sok idő, energia, fáradság rászánásával informálódjunk jó néhány iskoláról, például végigülve a nyílt napjaik óráit, és az alapján magunk alakítsunk ki képet. Sajnos senkinek sincs korlátlan mennyiségű ideje, energiája semmire sem, így az iskolák feltérképezésére sem.

Amíg lesznek emberek, addig mindig mindenről listákat, rangsorokat fognak összeállítani.