Miért kényszerítik rá a gyerekeket hogy eldöntsék az egész jövőjüket?

Nem értem az összefüggést, bár lehet hülye vagyok...

Te azon van kiakadva hogy nem tudtad mire akarsz menni, elmentél gimibe akik azok mennek akik nem tudják milyen irányba mennek.

Tettél egy jó érettségit, lett nyelvvizsgát és választottál egy szakot.

A szakot magánproblémák miatt ott kell hagynod.

Na most ez hogy jön össze azzal hogy nem tudsz dönteni?

Mert ha pl Közgazdász lennél akkor is meglennének a problémák nem? Vagy orvos? Tehát itt a szakválasztás nem igazán játszik szerepet a történet alapján.

Az pedig valóban igaz hogy irodára érettségivel nem igazán vesznek fel, szimplán azért mert mindenkinek van. Ilyen alapon mindenkinek kényelmesebb a 8 óra heti 5x 8-16 ig mint 2-3-4 műszakban dolgozni.

Szakmát bármikor tanulhatsz.

2 OKJ 25 éves korig ingyenes, de efelett is ha dolgozol 1 évig, keresel nettó 1 misit, abból simán kijön 3-5 okj ára is.

A gimi jellemzően pont a döntés elodázására jó, aki szakképzőbe, szakgimnáziumba megy, az valóban dönt 14 évesen, te nem tetted, kérdező. Számtalan OKJ- n lehet szakmát szerezni sima érettségivel, 1-2 év alatt, senki nem kötelezett rá, hogy egyetemre menj. Ahogy arra sem, hogy “ családi okok miatt” otthagyd, létezik diákhitel, ösztöndíj, szoctám, ha tényleg annyira penge vagy, mint amennyire tartod magad, nem jelent gondot még a BME befejezése sem, szülői segítség nélkül.

Egyébként mindenhol van pályaválasztási tanácsadás, már a nyolcadikosoknak is, rendezvények, információk dögivel az egyes szakterületekről, munkákról, továbbtaanulási lehetőségekről. 16-17 évestől bőven elvárható, hogy tájékozódjon, döntésképes legyen, és ne várja, hogy még a kaját is megrágják neki előre. Nem rinyálásra kell használni a netet, hanem pl. infószerzésre.

Senki sem kényszeríti semmire sem a 14 éveseket :) Egy sima gimiből bármilyen irányba el lehet indulni. Lehetsz tűzoltó, ügyvéd ... akármi.

Az én osztályom tavaly ballagott. Most mindenki első éves egyetemista. Nem mindenkiről tudom, hogy pontosan milyen irányba ment, de fejből most ezek jutnak eszembe: 3 programozónak (egyik én), 2 orvosnak, 1 vegyészmérnöknek, 1 ügyvéd, 1 katonának (nemzetközi jogot tanul, de majd ez után tovább megy valamilyen tiszti képzőbe, most is tartalékos azt hiszem), rengeteg bölcsész karos stb...

Sima gimi után is bárminek tanulhatsz ....

18-19 évesen meg célszerű eldönteni, de akkor sem kötelező. 30 évesen is beiratkozhatsz az orvosira.

Senki sem kényszerít senkit semmire sem. Én tudtam, hogy sokat akarok keresni és valamiben nagyon jó akarok lenni. Az már mindegy volt, hogy ügyvédként, orvosként vagy programozóként teszem azt.

Érettségi előtt megjelöltem az elte pszichológia, anglisztika és jogi szakát is, de végül külföldre mentem programozásra, mert ebben több lehetőséget láttam.

szépen ballagj vissza a gépészkarra és szorgalmasan végezd el. Az egész panasz azért van, mert nem ismertetik a szakmákat a szülők és a nevelők, otthon és az iskolában. Ezért akar minden 4 éves fiú kukás lenni (nagy autó, vidám utazgatás), vagy 6 évesen darukezelő (felelősség, irányítás), vagy 16 évesen pénzhajhász pénzügyi barom (hogy meg tudja venni a világot, menő cipőt) de ez nem így működik. Ismerni kellene a szakmákat, a hivatásokat és önmagunkat - és azt választani AMIT SZERETNÉK ~60 éven át csinálni. És ennek az első két évtizedben ki kell alakulni.

Mátyás király már 15 évesen király volt. Caius Iulius Caesar 17 évesen hadsereget szervezet. Tessék odafigyelni a belső hangjaidra: ki vagyok én? mit szeretnék csinálni a világban?

Nyilván, mert nekem csak 84 százalék lett a legrosszabb érettségim, de én sem értem a kérdést. Az érettségi nem hitelesített kompetencia teszt. Az a lényeg, hogy van egy alapműveltséged, hogy befejezted a középiskolát. A kitűnő és az éppen kettes bizonyítvány a felsőoktatási felvételinél jelent különbséget, hiszen a legtöbb munkánál, amihez nem kell szakképzettség (vagyis, amit csak érettségi végzettségűekre rábíznak), általában nem is kell olyan sok ész se, vagy nem is tudom, hogy egy kitűnő érettségi mit hivatott bizonyítani. Az ismerősödnek szakképzettsége van, cserébe neki gyakorlatilag kevesebb esélye volt felsőoktatásba kerülni a gyakorlati órák és a középiskolai képzés hangsúlya miatt. Te is választhattad volna ezt az utat, te viszont gimnáziumba mentél annak az érdekében, hogy továbbtanulj.

A nyelvtudás számítana valamit, ha le tudnád papírozni, de hivatalosan te csak egy nyelvet beszélsz. Egy középfokot, egy alapfokot és egy "semminél valamivel többet" nagyon bátor dolog három nyelvnek nevezni. Én inkább egynek nevezném, mivel a munkánál hasznosítható nyelvtudás a középfoknál kezdődik. Minden másba dicséretes, hogy belekezdtél, de egyelőre nem érnek semmit. Miért is érne valamit, ha nem lenne hasznosítható?

Természetes, hogy egy befejezett egyetem nem ér semmit. A tanulmányaid mellett elkerülhetsz gyakornoki pozícióba, munkatapasztalatot szerezhetsz, de úgy, hogy még csak az alapozó tárgyak teljesített kreditjeit tudod felmutatni, ne várd el, hogy úgy kezeljenek, mint egy végzett mérnököt. Mindazonáltal, az elvégzett másfél éved előny azokkal szemben, akik most kezdték az egyetemet, hiszen te hamarabb fogsz diplomát szerezni, a diplomás munkàval pedig többet kereshetsz, mint egy szakmunkás, legalábbis ugyanannyit lényegesen jobb munkakörülmények között, csak lehet, hogy nem 20, hanem majd csak 22 (!) éves korodban. Addig meg jó dolgod van, hiszen tanulsz, a szüleid és adott esetben az állam is támogatnak, és sokkal jobb karrierlehetőségek várnak rád, mintha csak szakképzettséged lenne.

"Az ország legjobb műszaki egyetemére" egyébként bekerülni a ponthatárok alapján még nem annyira bonyolult, legalábbis a gépészmérnökire úgy emlékszem, stabilan 400 alatt van, minden oda járó ismerősömtől azt hallom, hogy inkább elvégezni kaland.

Minden ott kezdődik, hogy húszéves vagy, tehát még csak az alap papírjaid vannak meg. Ez pont azért van így, mert egy tizennégy évestől még nem várható el, hogy döntsön olyan komoly kérdésekben, mint hogy pontosan orvos vagy közgazdász akar majd lenni, pont ezért kell csak annyit megválasztania (ami sokszor nem is annyira választás, hanem inkább külső körülményektől függ), hogy gimnáziumba vagy valamilyen szakképzettséget adó iskolában akar továbbtanulni. Csak a magam nevében beszélhetek, de mivel nem voltam rossz tanuló és mindig is tudtam, hogy egyetemre akarok járni, nekem csak annyi volt a nagy kérdés, hogy elit gimibe fogok-e kerülni vagy középerősbe, és egyáltalán nem rázott meg, hogy egy ilyen mértékű döntést kamaszkoromban rámbíztak. Sokkal aggályosabb, hogy a szakképzésben konkrét irányt kell választani, és hogy nehezebb a váltás annak, aki elhatározza, hogy szakács helyett inkább orvos akar lenni, de nem tanult biológiát.

Én orvosira járok, de az egyetem előtt kihagytam egy évet, és igazából meg se fordult a fejemben, hogy a kitűnő érettségim miatt le kellene borulnia előttem az embereknek. Sokszor az is derült ki, hogy azokat a munkákat, amiket végeztem, azok az emberek, akiknek ketteseik-hármasaik (!) voltak vagy le se érettségiztek (!) sokkal jobban, nagyobb odaadással tudták csinálni, mint én, mert nekem nem volt meg a fizikai erőm hozzá, nem kötött le, úgyis tudtam, hogy nekem ez csak ideiglenes, olyan próbáltam lenni, mint amilyen középiskolában voltam, stb. Most se hívnának be sehova se interjúzni és kórházban is csak segédápoló lennék, ha otthagynám az egyetemet, pedig igazi melldöngetős szakra járok az ország négy legjobb orvostudományi egyetemeinek egyikén, ráadásul nekem leghamarabb huszonöt éves koromra lesz papírom róla, addig biza "annyit érek", mint azok, akiknek az érettségiken és a nyelvvizsgájukon kívül semmilyen papírjuk nincs. Utána viszont szintén nagyon kevés pénzért legalább beteget is láthatok, és végső soron megéri, mert egész életemben azt csinálhatom, amit szeretek, még akkor is, ha húszévesen senki sem jön oda megdicsérni az addigi eredményeimért. Én a saját kitűnő érettségimet arra hasznosítottam, hogy felvegyenek az egyetemre vele, a nyelvtudásomnak hála pedig kiadják majd a diplomámat, vagyis, hogy megvalósíthassam az álmaimat. Mások sokat fognak keresni a diplomájukkal. Azoknak, akik viszont nem tanultak jól, ezek az ajtók zárva maradnak. Ha adhatok egy tippet, ne hagyd ott az egyetemet, ne temetkezz az önsajnálatba, ne a rendszert okold olyasmiért, amiért - kivételesen - nem is a rendszer a hibás (még csak gimi után se vagy köteles egyetemre menni), és dolgozz még egy kicsit. Pár év múlva már lesznek eredményei.

Azért arról, hogy miről mit mondanak el a szülők: minden gyerekemmel mentünk külön is, és mentek a sulival is általános iskolában pályaválasztó kiállításra, ott volt a környék összes középiskolája, oktatók és diákok is Minden suliban lehet jelentkezni pályaorientációs tanácsadásra, vannak nyílt napok a középiskolákban. Az internetben rejlő lehetőségekről nem is beszélve...Nyolcadikban tényleg nem könnyű a pályaválasztás, de rengeteg segítség elérhető, élni kell vele.

Megjegyzem, az egyik gyerekem már technikusként ment gépészmérnökire, de nem kapott (nem is várt) kiemelt bánásmódot az egyetemen, holott a szakmai tárgyakból lényegesen többet tudott, mint a szimpla gimisek, és nekik az alaptárgyak (matek, fizika) is erősek voltak.🙂 A tanulásban előnyére vált, ennyi, amúgy pont ugyanolyan hallgató volt, mint bárki más. Más kérdés, hogy ha otthagyja, neki lett volna rögtön viszonylag jól fizető állása a technikusi végzettségével, a néhány egyetemi félév viszont a kutyát se érdekli.