Miért utálják, és nézik le ilyen nagy mértékben a magán felsőoktatási intézményeket?

Nézd, egy adott képzésen meg vannak határozva, hogy milyen tárgyakat kötelező teljesíteni a diplomához, és hogy ezeken a tárgyakon belül mi az, amit kötelező jelleggel elvárnak, egy kvázi minimum szint. Például: egy közgazdász tanuljon analízist, ami alapján elvárjuk, hogy tudjon deriválni, integrálni, határértéket számolni. Ez eddig tiszta sor.

Az állami fenntartású nagyobb egyetemek gyakran presztízsből, gyakran minőségbiztosításból nem ritkán a minimum elvárt szint többszörösét kérik számon. Fenti példa alapján: ne csak automatikusan tudjál deriválni az azonosságok alapján, de értsd a mögöttes, magasabb szintű matematikai összefüggéseket is, amire egyébként valószínűleg tényleg az életben nem lesz szükséged. Megtehetik, hiszen sokan jelentkeznek hozzájuk, ez nem riasztja el a hallgatókat, sőt... a munkáltatók pedig csak még jobban értékelik ezeket a diplomákat, hiszen tudják, hogy nehezebb volt megszerezni, tehát, aki ott végzett, valószínűleg jó képességű, de legalábbis képes tanulni- ami munkáltatói szempontból az egyik legfontosabb tulajdonság.

Ezzel szemben a magánegyetemek nagy részén nincs túljelentkezés. Gyakran nem töltik fel az üres helyeket. Ami probléma, mivel ezek, az állami fenntartású intézményekkel szemben forprofit vállalkozások. Itt az elsődleges cél nem az, hogy minőségi diplomát adjanak ki, nem az, öregbítsék az egyetem jó hírét, hanem az, hogy a tulajdonosoknak minél több pénze legyen. Mivel mind tandíjból élnek, hiszen az állam nem támogatja a képzéseket közvetlen állami ösztöndíj formájában, ezért a hallgatókra vannak utalva. Mi a lényeg? Minél több hallgató kell. Ezt hogy tudják elérni? Nyilván vonzóvá kell tenni azok számára, akik nem a nagyobb nevű egyetemekre járnak. Hogyan? A legegyszerűbb módja: könnyebbé tenni a diplomaszerzést. Természetesen a fenti példában felsorolt kötelező minimumot számonkérik, de annál gyakran egy betűvel se többet. Sőt. Van, hogy a kevésbé releváns részeken azért kurtítanak. A számonkérés formája is eltérhet. Nyilván más komolyságú egy szóbeli vizsga 30 tétellel, meg más az, amikor ugyanabból a tárgyból egy 10 kérdéses igaz-hamis feladatsort eléd raknak... nyilván mindenhol vannak kivételek. De alapjaiban véve a legtöbb magánfőiskola/egyetem egymásnak ugyanolyan versenytársa, mint bármelyik két vállalkozás.

Én nem utálom... de azért lenézem őket, mert az a pitiáner harc, ami megy a pénzért, egyedül a hallgatóknak árt.

Attól függ szerintem hogy mit tanulsz.

Egy mérnöknél azért megválogatják hogy kit is vesznek fel (lásd peste GD-t már nagyon semmibe se nézik), de egy bölcsészt kb tök mindegy hol raksz le, ugyan annyi értéke van.

Amúgy pedig ha egyenrangú a 2 egyetemen SŐT! az ingyen is van akkor miért nem jársz állami egyetemre?

Azzal a hülye kifogással felesleges jönni hogy jobb képzést ad, mert a legjobb oktatási intézmények jelenleg hazánkban mind állami kézben vannak.

Kérdező, második vagyok, lehet hogy erősen fogalmaztam de jó okom volt rá. Még mielőtt az egyes válaszoló engem is tanulatlan degeneráltnak állítana be, megosztok egy személyes történetet. Egy régi jó barátom, nevezzük innentől Gábornak 2015-ben diplomázott az egyik magán főiskolának nevezett pöcegödörbe. Nem fogom megnevezni, hogy melyikben, annyit elárulok, hogy közgazdász szakon végzett. Azzal győzték meg, hogy azzal hirdette magát az iskola, (azóta is kifordul a gyomrom valahányszor ezt hallom ezektől) hogy "mi kevesen vagyunk, nálunk a diákok nem csak neptun kódok itt egyenként figyelünk az emberekre és családias a légkör." Gáborról tudni kell, hogy egy elég rossz közösségű osztályba járt a gimiben, nem is voltak ott barátai. Így ezzel a családi légkör dumával megvették kilóra.

Ez igaz is volt nagyjából. Tényleg jó közösségbe került, barátokat szerzett, be is csajozott. Megerőltetés nélkül elvégezte a szakot. Hétköznaponként két napot bejárt, maradék három nap diákmunkázott, hétvégén buli, kikapcsolódás. ZH, és vizsgaidőszakokban tanult egy-két napot, és négyesekkel-ötösökkel haladt. Egyedül a szakdolgozatírásnál erőltette meg magát. Végül ötös diplomával zárt.

Egy éven keresztül küldözgette az önéletrajzát, de sehova nem vették fel, interjúra se hívták be. Ahogy telt az idő az igényeit is elkezdte leadni. Már csak ilyen egyszerű szaktudást se igénylő adminisztrációs, meg call centeres munkákra jelentkezett, de ha be is hívták elutasították ezekről is, és utaltak is rá, hogy nem szimpatikus nekik az iskolája. Végül majdnem egy év után 2016-ban egy gyárban talált munkát. Ócska, monoton pakolás a szalag mellett elviselhetetlen bunkó kollégákkal, és lenéző főnökséggel, hétfőtől péntekig napi 12 órában. Azóta is ott van, és teljes depresszió lett a srác, hogy nem tud sem előrelépni, sem kitörni onnan. Hajnalban elindul, kigürizi a belét minimálbérért, este hazamegy az albérletébe ami egy kis lyuk, és jó hogy rá nem omlik (és még ezt is alig tudja fenntartani) leissza magát, reggel meg minden kezdődik elölről. Hétvégén meg még többet iszik, mert csak ebbe tudja fojtani a megkeseredettségét.Azt hiszi, hogy a képességeivel, a személyiségével van baj azét nem kellett sehova. Mi, a barátai, és a szülei nem tudunk rajta segíteni. Teljesen magába fordult, még hosszú hétvégéken sem hajlandó kimozdulni a négy fal közül.

Ezért utálom ezeket a magán főiskolákat, és egyetemeket. Pofátlan rablóbandának tartom őket, és ha rajtam múlna holnap bezáratnám az összeset. És elszomorítónak tartom, hogy Magyarországon a XXI. században semmilyen törvény nem szankcionálja, hogy tönkretették egy ember életét.

Amit a #8-as ír, az teljesen valid. Vannak cégek, ahol konkrétan egyes felsőoktatási intézmények "diplomásainak" az önéletrajza helyből kuka (hacsak nem 10+ év releváns tapasztalata van a delikvensnek).

Szomorú, de ez van. Az élőmunka nem olcsó, a cégek pedig szeretnek minőséget kapni a pénzükért. Na, a BME/ELTE/BCE/OE/SZIE/SZTE/BGE stb. esetén nagyobb eséllyel kapnak minőséget, mint egy IBS/ZSKF/Edutus/Kodolányi stb. esetén. Ez nem fikázás, ha van hr-es/fejvadász/közép- vagy felsővezető ismerősöd, nyugodtan kérdezd meg négyszemközt.