Miért ilyen rossz a magyar iskolákban a nyelvoktatás?

Vaalamikor egy 120 órás angol tanfolyamon voltam egy magán nyelviskolában ahol volt lehetőség összehasonlítani az egynyelvű és a hazai tanárok oktatási módszerét.

Teljesen különböző volt a kettő. A hazai tanárok módszereire még az angol kollégáik is csak ennyit mondtak csodálkozva: It's very strange!

Röviden próbálom összefoglalni.

A hazai tanárok nem dolgoztak, hanem velünk dolgoztattak. Szerintük a nyelvtanulás izzadás, munka, sőt sírás kell hogy legyen. Munkatábor felügyelőtisztjei szerettek lenni, persze mi meg a szenvedő foglyok. Idióta selejt barmok, ezt kell hogy mondjam.

Az angol tanárok viszont nem dolgoztattak hanem ők dolgoztak. Meg is követelték hogy közben ne foglalkozzunk mással, csak lazán és kényelmesen üljünk és figyeljük őket mert az agy úgy hatékony a tanulásra ha lazán egyszerre csak egy dologra figyel. És nem pedig sztahanovistaként dolgozik, azt munkahelyen kell. Nem csak boszorkámyos ügyességgel tanítottak, de mindenki úgy szerette őket hogy teljes volt a létszám óráikon és órák után is önkéntes idegen vezetőik voltunk. Mindegyik haverom is lett. 100 %-os hatékonysággal tanultuk tőlük az angolt és könnyen.

A hazai tanárok közben kinyögték pocsék munkájuk okát. Nem szerették volna ha az angol tudással itthon vagy külföldön jó állásunk lesz. Szerintük a magyar polgár rendeltetése maradjon a szalagmunka éhbérért. De ez nem csak a nyelvtanításban látszik meg hanem az egész hazai oktatás ilyen. Imádnak büfé szakokat működtetni az értékes dolgok tanítása helyett. Meg teljesen felesleges tantárgyakat és információkat.

Később egyik angol tanárom munkát szerzett London mellett és javasolta hogy kíváncsiságból üljek csak be néhány egyetemi előadásukra. Hát eléggé elszomorodott a szívem mikor szembesültem azzal hogy ott mennyire értékes tudást tanulhatnak. Amit hasznosítani tudnak az életben, amivel sikeresek, gazdagok és szabadok lehetnek. És tanácstalanul arra gondoltam hogy a hazám miért nem ilyen. Pedig már 30 éve volt rendszerváltás. Vagy mégsem volt?

Mindig érdeklődve olvasom a nyelvoktatással kapcsolatos kérdéseket. Lehet szídni a hazai nyelvoktatást, de azért vannak olyan diákok akik az iskolai órákkal és egy kis plusszal simán megcsinálják a nyelvvizsgát. Tudom, hogy ezt a pluszt az iskolának kene adni.

Az iskolai nyelvoktatás kötelező. Sajnos rengeteg diák ellenáll a kötelezőnek. Hiába van heti 5-6 angolóra ha nem hajlandó tanulni akkor ugyanúgy nem lesz hatékony a nyelvoktatás mint ahogy a kérdező leírta. Magyarán a diák hozzáadott értékét is kellene vizsgálni. A másik vesszőparipám a csoportlétszám. Én 21 fős nyelvórákra jártam míg a nyári nyelvtanfolymon 8an voltunk.

Érdekes hogy a szüleim 30 éve heti három órában egész osztályban kezdték el tanulni az angolt és mégis meg lett nekik a nyelvvizsgájuk. Tehát nem biztos hogy az oktatással van csak baj.

Ott kezdődik a hiba, hogy hazai tankönyveket, oktatási programokat készítenek nyelvoktatásra, ahelyett hogy választanának az oktatott nyelv országában erre valamelyik elitegyetemen kidolgozott programból.

Pl. az Oxfordi Egyetem angol oktatási anyagainak modernsége, logikussága szinte lenyűgöz. Minden szinthez van diákoknak készült munkafüzet, tankönyv mellett tanároknak készült könyv is, ami az órák tematikáját is tartalmazza. A szemléletét meg jól mutatja ez a részlet:

“Upper-intermediate students rightly fee l that they are

now quite high-level learners of English, and are ready to

'push on' to become very proficient users of the language.

To achieve this they need motivating materials and

challenging tasks. They need set clear course goals from

day one in terms of both language knowledge, and fluency

and accuracy in speaking. Finally, they need classes to be

as fun and dynamic as they were at lower levels: there is

no reasons why higher-level teaching should become dry

and over-serious. Students still want to enjoy their English

classes - role plays, language games, challenges, quizzes,

and songs are still as valuable pedagogically as they were,

and can often be exploited even better at this level.”

„Se bot, se vessző nem hozott még egy országot is virulásra”

Ezt az idézetet mindig figyelmen kívül hagyja a magyarságunk. Az oktatásban is. Ezért rossz a nyelvoktatás. A hazai tanárok görcsösen, erőszakkal akarják az információt a diákba gyömöszölni. Akinek lehetősége van az próbálja ki az egynyelvű, külföldi tanárok módszereit. Máris látni fogja a különbséget. Diktatúra módszerekkel nem lehet oktatni. Ahogy modern nyugati kocsit sem lehet parancsra gyártani, csak Zaporozsecet. Ez ilyen egyszerű.

Borzasztó az hogy 30 évvel a rendszerváltás után még mindig kommunista módszerekkel történik az oktatás. Az eredmény nem csak rossz nyelvtudás hanem lelki beteg diákok, kimerültség, depresszió, öngyilkossági gondolatok, stb.

Persze akaratlanul történt a szocialista eszmék közt élők módszereinek átvétele. Főzni is úgy tanul meg egy lány ahogy az anyjától látta.

A tanároknak nincs nagy mozgásterük, gyakorlatilag elő van írva, hogyan kell tanítani.

De a legnagyobb gond talán az osztálylétszámmal van, nem lehet hatékonyan tanítani 15-30+ fős csoportokat.

Ha rákeresel a YouTube-on Lados Olivér csatornájára, akkor ott ő ezt sok videóban elmagyarázza.

Nekem nagy ráismerés volt a fickó: igen, ezt így kellene csinálni, mindenben igaza van. A lényeg, hogy egynyelvű ÉRTETT tartalom legyen (ez a nyelvtanár feladata, hogy fokozatosan építse fel a nyelvi tartalmakat), először az értés legyen meg, utána magától jön a beszéd, nem kell erőltetni, beszéltetni a diákokat (ennek az is a veszélye, hogy a diákok egymás rossz angolját tanulják meg).

Az iskolarendszer tíz évig magas óraszámban tanított nekem oroszt, hat évig németet (+2 év nyelvtanfolyam, szintén "iskolás" módszerekkel), aztán mégis alig tudok valamit. Angolul meg 2 évet tanultam, aztán majdnem-középfok. Lados anyagait csak most kezdtem, de máris tök jó:

-tanulni nem fárasztó, "magolás" vagy erőlködés, hanem érdekes agytorna.

-az angol sokkal erősebb, mintegy automatizmus lett bennem: ha németül akarok valamit mondani, előbb ki kell mondanom angolul, ami ki akar jönni, csak utána vagyok képes németül összetákolni valamit :)

Szerintem a hiba nem csak az oktatásban keresendő.

Nekünk magyaroknak konkrétan ki van nyalva a fenekünk szinkron téren. Lehet szidni, hogy ilyen, olyan rossz a szinkron az angol után, de alapjában véve a magyar szinkron világelső. Minden film, minden sorozat le van szinkronizalva. Egyszerűen nincsenek rákényszerítve az emberek, hogy tudjanak bármit magyaron kívül, még ez a környező országokban nincs, vagy legalábbis régen nem volt. Kaptak valami bootleg német szinkront ha szerencséjük volt, angolt ha nem

Hát, ha ez nem először feltett kérdés, akkor nyilván nem előszörre olvasod a véleményemet, miszerint mi ebben a medencében nem akarjuk a nyelvet tanulni. Lovon ülünk, kacagányban és fokossal hadonászva vetjük oda a nyelvtanításra ösztönző ellenségünknek, hogy: eb ura fakó! Minden más kis nép nagy népek nyelveit tanulja, de mi nem, ha akar valamit, jöjjön ide, és tanuljon meg ő magyarul, vagy dögöljön meg, még akkor is, ha a boldogulásunkat hozná. Amikor iszonyat volt a munkanélküliség a 90-esek közepére, ugyanakkor beindultak a vegyes vállalkozások, és maga a nyelvtudás is jelenthette a "segíly" és a bér közti különbséget, akkor sem volt jött meg a kedv. Mára meg már valahogy senki nem hal éhen munka nélkül sem, hát minek tanulni a nyelvet.

Másfelől meg nagyon ritka az olyan diák, aki, ha akar valamit valamelyik tárggyal, felvételizni ugye, az belenyugszik abba az összességbe, amit a középiskola ad, általában tesz hozzá valamit, szakkör, különóra, magántanár, könyvtár, bármi - akkor miért pont a nyelvoktatás lenne az, aminél el kéne várni, hogy az iskola magában mindenkinek az igényeit toronymagas fokon elégítse ki? Az ingyenes oktatás ad valamit, oszt annyi.

Harmadfelől meg, kár ezt elemezni, mint #9 hozzászólása mutatja, csak foglalkozni kell a tárggyal.

Ezek itt humorosak, az anyanyelvi tanárok emlegetések. C2 (!) felkészítő tanfolyam közepén megjelenik egy anyanyelvi nyelvtanár, ki épp idelátogatott országunkba, egy fél órára, egy plüss macival, félretolatja az asztalokat, körbeállítja a C1 vizsgával rendelkező, angoltanárnak készülő penge agyú hallgatókat (én kivétel voltam minden téren :D ), és megkér bennünket, hogy a plüss macit egy kérdés kíséretében dobjuk egy társunknak, és akinek dobják, annak kell válaszolni. What is your name? :D :D :D Az lehet, hogy kisgyerekeket be kell csapni a macival és Count Horrorral, de aki gimibe jár, az ugyan már legyen annyira érett, hogy tudja, az ő érdeke, ha tanul. Egyébként az angol, ki idegent tanít, általában nem tanulmányozta a saját nyelvét úgy, mint mi a magyart, előbb meg kell értenie, mit az az "alany", amire kérdez a hallgató, és a válasz általában az, hogy: ez Rigó utcai hülyeség, ez mindegy. Ugyanakkor, ha hosszabb időn át figyelheted, dehogy mindegy, következetesen úgy használja, ahogy a Rigóban követelik meg, csak addig sosem jut el, hogy ezt felismerje. Tipikus példa a Rigós tesztekben mindig előfordult made of wood kontra made from wood.