Milyen volt az egyetemi oktatás régen (20. század)?

Pontosan az a legnagyobb baj a magyarországi oktatással hogy minden ugyanúgy, ugyanabban a szellemben zajlik, mint 50 éve. Lexikális tudás dögivel, gyakorlati szinte semmi, változásra való hajlam nulla, minden újdonság az ördögtől való.

Én a '60-as évek második felében jártam TTK-ra. Nem tudom, hogy most hogy van, de akkor szinte alig volt nyomtatott, hivatalos tankönyv, többnyire volt nyomtatott, szűkszavú jegyzet, így aztán gyakorlatilag reggel 8-tól este 6-8-ig benn voltunk, csak a kb. 2 órás ebédszünet volt szabad. Délelőtt előadások, ahol a katalógusolvasás után szorgalmasan jegyzetelni kellett (kézírással), délután a gyakorlatok, szemináriumok. Fárasztó volt, ott az 5-6 órás, lábon töltött laborgyakorlatok hozták ki a lumbágós fájást. Az a rengeteg ideológiai és büfé-tárgy, az rettenetes volt (a szocializmus politikai gazdaságtana, neveléselmélet brrr...). Nem a mélyebb tudás számított, hanem sokszor más. Egy mostan már akadémikus évfolyamtársam a jelenlétünkben sírta ki magának a jelest kristálytanból arra hivatkozva, hogy ő már 18 évesen belépett a pártba stb.

Csak annyit tudok mondani, hogy 50 évvel ezelőtt sokkal kevesebben mentek egyetemre, mint most. Feltételezem, hogy aki akkor bejutott egy egyetemre, és el is végezte azt, az tényleg a legjobbak közé tartozott. Persze kivételek mindig vannak, de általában így lehetett.