Van olyan, aki rendszerváltás előtt tanult oroszul, majd jóval később újrakezdte? Mennyire volt nehéz így?

Hát, az általános iskolai (meg nagyrészt a szakközépiskolai) nyelvtanítás akkoriban még nem volt komolyabban átgondolt. Régi latinos mintára ragozási táblákat magoltunk, legalábbis ami a leginkább megmaradt belőle, meg a minden nap szertartásosan ismételt kifejezések, pld az óra elejei jelentés, hogy hányan hiányoznak.

A ragozási táblát valahogy a fejünkbe verték, mert általános iskolásként még annyira nem is logikusan értve tanulunk, hanem inkább memoriterezünk (de kb 10 éves korig ez most is így van: mondókákat magolnak angolul, németül is a kisiskolások.)

Összefüggéseiben akkor kezdtem jobban foglalkozni az orosszal, amikor orosz levelező társam lett, meg orosz, ukrán barátaim.

A legnagyobb különbség talán tényleg az, hogy az iskolában nem igazán éreztük a nyelvet olyan kommunikációs közegnek, amit valóságos emberek tényleg mindennaposan anyanyelvként használnak is. Csak egy kötelező tantárgy volt, aminek akkor még nem láttuk a hasznát.

Hát, mivel pont a ragozási táblázatokat verték a fejünkbe, azt viszonylag jól lehetett hasznosítani, de nem jött magától ha egy bonyolultabb egyeztetést kellett volna kitalálni. Pld eszköz esetben többes szám nőnemben nem rávágtam a kifejezést a megfelelően egyeztetett melléknév- végződéssel, hanem a magoltak szerint végig kellett magamban mondani a táblát: alany-tárgy-birtokos-részes.... és akkor odaértem, hogy -am, -ami -ah, és -im, -imi, -ih akkorra megvolt. Az orosz barátaim nem titkolt derűjére persze.

Másrészt viszont az iskolában egyáltalán nem tanítottak meg olyan mindennapos és fontos dolgokat, mint a feltételes mód. Valamilyen oknál fogva ilyesmi nem volt a tananyag része, és emlékszem, hogy általános iskola után visszamentem, megkerestem az orosz tanárt hogy rákérdezzek, mire ő nem győzött agyon dicsérni, hogy milyen büszke rám, meg én milyen okos vagyok, még ez is érdekel.... :D :D :D

Heti két órában 25-30 fős osztálylétszámnál nincs sok esélyed a feltételes módra (de még heti háromnál se nagyon). Mi még ötödiktől kezdtük a nyelvet, s mire gimibe mentem, ötös lévén azt hittem, hű de penge vagyok... aztán gimiben kiderült, hogy nem csak igeragozás van (arról legalább a többségünk hallott), hanem főnév is (arról pl. csak ketten tudtak a csoportban:). A tanárnő nem dőlt a kardjába, kezdte elölről az egészet, de... heti kilenc óránk volt. Első év végére tudtunk oroszul annyira, hogy ne adjanak el minket, és tűrhetően ki tudjuk fejezni magunkat. Nyelvtanárként azt mondom, hogy iszonyú "luxus" (értsd: idő- és energiapocsékolás) 5-12 évig (néha tovább) egy nyelvet tanulni. Megfelelő időben, jó módszerekkel egy-két év is elegendő... nyilván a tanuló hozzáállásától is függ.

Amúgy teljesen egyetértek az előttem szólókkal. :)