Akik angolul és japánul is tanultak! Melyik volt nehezebb, ha az írásrendszert nem vesszük figyelembe?

Angolul tudok, japánul jelenleg tanulok. Mivel édesanyám angol tanár, ezért a legtöbb tudást nem tanórákon szereztem meg, hanem rám ragadt az évek alatt. És ha nem így lett volna, szerintem a mai napig nem tudnék angolul, egyszerűen nem találok semmi logikát a nyelvben, nagyon nem értem az egészet. Ellenben a japán zsigerből jön, egyből érték mindent és szerintem nagyon érthető nyelv.

Szóval személyes véleményem szerint az angol sokkal nehezebb.

Japán fényévekkel nehezebb. Úgy gondolom, hogy ha valaki tényleg mindent beleadva tanul, 2 év alatt le lehet tenni egy B2-C1-es angol vizsgát. Szerintem a japánul tanulók nagy része nem jut el az igazi felsőfokig, hanem kb. egy gyenge középfoknál leragadnak. A japán szókincse mérhetetlenül nagy, a kandzsik összetétele miatt, és hiába tudja valaki a meghatározott 2200 jelet, egy iskolázott anyanyelvi ennek akár a háromszorosát is tudja. Az N1-es vizsga szókincse körülbelül 10 ezer szó, nos egy anyanyelvi körülbelül 50 ezret tud. Még a nemzetközi N1-es szint, ami elvileg felsőfok lenne, még csak a belépő szint, ha valaki tényleg közel szeretne kerülni az anyanyelviekhez. Éppen ezért nagyon sokan még a vizsga letétele után sem tudnak könyvet olvasni mondjuk, ami nem light novel, hanem felnőtteknek szánt könyv.

Az írás meg a japán tanulók körében nagyon korlátozott, általában a töredékét tudják csak leírni annak a 2200 kandzsinak, de a legtöbb japán legalább ennyit tud is használni, erre van a Kanji Kentei vizsga, ami meghatározza ezt a tudást, a japán tanulók nagy százaléka hozzá se tudna kezdeni, mert nem igazán van elsajátítva ez a tudás, mivel a JLPT például nem alkalmas kandzsi tanulásra.

Az angolnak is nagy a szókincse, viszont ahogy észrevettem a legtöbb helyen korlátozottan van használva. Nyilván angol könyvet sokkal könnyebb olvasni a latin betűk miatt is, meg mert nem kell koncentrálni a jelentésre és az olvasatra egyszerre.

Én már rég túl vagyok az N1-en és már aktívan könyveket olvasok, rendes regényeket, egyetemi tanulmányokat, és minden nap van rengeteg új szó, rengeteg új dolog, ami azt érezteti velem, hogy ehhez egy élet is kevés. Aki azt mondja, hogy annyira könnyű, csak úgy ragad, nagyon megköszönném, ha írnátok pár sort japánul, és egy kicsit bemutatnátok a tanulási módszereteket, stb. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy e szavak mellett milyen tudás rejlik, mindenféle rosszindulat és fölényeskedés nélkül, tök jó lenne, ha tudnánk erről beszélgetni! :)

Én csak benyomást írok, mivel nem vagyok érintett alapvetően. Tanulok évek óta angolul és hébe-hóba japánt is. Sejtésem az, hogy amit szeret az ember, azt könnyebben tanulja.

A japán nyelvet szeretem (kivéve a japán írást, de a kérdés amúgy se az írásról szól), az angolt nem igazán.

Csak sajnos az élethez alapvető fontosságú angolul legalább középfokon tudni (közeledek afelé). Muszáj.

Sok japán nyelvkönyv is angolul van például.

Na meg a japán nyelv tele van angol jövevényszavakkal (a kínai jövevényszavak tömkelege mellett).

Csak tehát sejtést tudok mondani, ha esetleg ez is számít, kérdező. Japánból ráadásul kezdő vagyok, 500-600 szavas még csak a szókincsem japánból, mármint az aktív. Időnként japán nyelvtannal is bíbelődöm.

A #2　válaszoló vagyok. A kérdés az volt, hogy az írástól elvonatkoztatva melyik a nehezebb. Az, hogy “a japánul tanulók nagy része nem jut el a felsőfokig, hanem egy gyenge középfoknál leragadnak”, az írás miatt van. Ha a kanjitanulás nem emésztené fel a tanulót energiájának nagy részét, japánból is többen jutnának el rendesen a felsôfokig. Nagy a szókincse, igen, de azt csak memorizálni kell, attól még egy kisebb szókinccsel lehet jól használható nyelvtudása az illetônek. Egy nyelv nehézségét inkább a nyelvtani szabályok bonyolultságában mérném, amiben azért a japán nem tartozik a bonyolultak közé (összevetve mondjuk pl. a magyar nyelvtannal).

Én sem hasraütésre mondom, én magam is tíz éve letettem már a japán felsôfokot, és azóta is Japánban élek és dolgozom. Nem állítanám, hogy ragadt rám a japán nyelv, de azért nem kell tôle megijedni. Simán tanulható, ha az ember nyitottan áll hozzá, és nem próbálja ráhúzni az angol és más nyugati nyelvek sablonjait (pl. a japán szenvedô szerkezetet teljesen más értelemben használják, mint az angol passive-ot）.

Az angolt sem tartom nehéz nyelvnek, de mivel azt meg mindenki konyhanyelv szinten önti ránk, hajlamosak vagyunk alábecsülni. Nekem is felsôfokúm van angolból, de ha jobban belemélyednék, bôven találnék még ott is kijavítandó nyelvtani hibákat, rosszul berögzült kiejtéseket a beszédemben.

Ezért írtam, hogy (az írás nélkül)　szerintem kb. egyforma nehéz a kettô.

Japánul nem kezdek itt párbeszédbe, mert az csak arra jó, hogy töröljék a hozzászólást. De ha valaki kételkedik a japántudásomban, nyugodtan írhat nekem japánul privátban, és válaszolok.