Kínaival nem mennék semmi?

A beszélt (mandarin) kínai nem annyira nehéz, csak a tónusokkal kell kecssölni, de az is könnyebb, mint pl. a thai tónusai.

Az írás viszont nehéz.

Ne csak magyarországi méretekben gondolkodj. A kínaival és az angollal nagyon is sokra mennél, nagyon keresik. Hiába van sok kínai mindenütt, a kínaiul tudók és beszélők nagyon keresettek!

A bibi csak az, hogy még egy kínai kisgyereknek is legalább tíz évébe kerül, míg teljesen megtanul írni-olvasni.

Viszont például a párizsi Champs Élisée-n sok olyan "restaurant" van, ahol a kínaiul tudó fehér pincérek nehéz ezreseket (euróban, persze) szakítanak le! Ma Nyugateurópában a kínai (és orosz) újgazdagok legmenőbb vendégek!

A kérdésfeltevő valószínűleg csak arra koncentrált, hogy aki anyanyelvi szinten beszél kínaiul az máris mehet tolmácsnak, de a tolmácsoláshoz mindkét nyelv magasszintű ismerete szükséges, vagyis magyarul is perfektül kell tudni. Menj ki józsefvárosi piacra (ha még megvan) és mérd fel milyen szinten beszélnek az évek óta itt élő árusok. A magyar legalább annyira nehéz nyelv, ha nem is az írás, hanem inkább a nyelvtan, esetleg kinek-kinek a kiejtés terén.

Így valószínűleg tolmácsként csak azok a fiatal kínaiak jöhetnek számba, akik még gyerekként kerültek magyar környezetbe és így nem okozott gondot számukra sem az egyik, sem a másik nyelv tökéletes elsajátítása. Bár emiatt valószínűleg nem Kínában jártak iskolába, ami elég nagy hátrány, mert házioktatás keretében nem lehet olyan fegyelemmel elsajátítani a kínai írást, mint egy kínai iskolában, stb.

Nem ismeremem a kínai betelepülők demográfiai összetételét (valószínűleg nincsenek is eddig publikált adatok), hacsak a 2011-es népszámlás adatait nemzetiség vagy anyanyelv, életkor, nem, születési hely, stb. Azt kellene megsaccolni, hogy annak a kb. néhányezer (megbízható adatok nincsenek) kínainak, aki idetelepült, hány olyan gyermeke van, aki itt járt iskolába legalább 10-12 éves kora óta és esetleg egyetemet is végzett itt és Kínában is (mert egyetemi végzettség sem árt a tolmácsoláshoz). Valószínűleg nem sok ilyen lehet, és akkor nem számoltunk még azzal, hogy bár számukra kézenfekvő a dolog, de nem biztos, hogy "elszegődnek" tolmácsnak, nem tudom Magyarországon hivatalosan tolmácsként, fordítóként lehet-e tolmácsvizsga vagy bármilyen kamarai engedély, papír nélkül dolgozni, lehet, hogy nem. Ami a magyar anyanyelvű kínaiul tanulókat illeti, számukra nemcsak maga a nyelv elsajátítása jelent kihívást, hanem a szavak mögötti kommunikáció. Nálunk pl. a "nem" jelenti a "nemet", Kínában az "Ezt megbeszéljük máskor/legközelebb, 改日再说吧 jelenti azt, hogy "hagyjuk a témát". A kínaiak gondolkodásmódját nem lehet az ELTE sinológián tankönyvekből megtanulni, ehhez ezeket meg kell tapasztalni Kínában. Egy tolmácstól elvárható ugyanis, hogy pl. egy magyar üzleti tárgyalócsoportot eltudjon kísérni egy kiszemelt lehetséges üzleti partner kínai vállalathoz, ahhol nem úgy zajlik az üzlet megtárgyalása, hogy rögtön leülnek és megtárgyalják egy kis odakészített ásványvizes üveg plusz pohár mellett, hanem a vendéglátó előbb minden téren igyekszik "megpuhítani" a vendégeket, vacsora, program, stb. amíg a magyarok be nem táncolnak a kelepcébe és nem tudnak tárgyalási alkupozícióba kerülni. A tolmács itt nem csupán lefordítja a hallottakat, hanem figyelmezteti is a magyar üzletembereket, hogy viselkedjenek, mit ne tegyenek, kivel szemben milyen tiszteletet fejezzenek ki, stb. és ez még mindig nem helyettesíti a tárgyalási taktikát, a kínaiak nem feltétlenül hátsó szándékkal halogatnak mondjuk döntéseket, hanem azért mert tényleg rajtuk kívül álló, esetleg politikai szinteken zajlik a döntéshozatal, amit esetleg a magyar felek nem értenek és idő elött összeszedik a sátorfájukat, holott esetleg a kínaiak érdekeltek lennének az üzletben. Stb., stb., stb. Egy kínai tolmács gyakorlatilag közvetít két "világegyetem" között.

A másik az, hogy kínaiul nem nehéz megtanulni - középfokon, elég akár egy 8-9 hónap intenzív tanulás is, ami elég lesz ahhoz hétköznapi témákban érintkezni tudj kínaiakkal, szóban-írásban. Középfoktól lesz nehéz, mert rengeteg olyan nyelvi kifejezés, szólásmondás stb. van, aminek nem ismeri az átlag európai az irodalmi, történelmi, kulturális hátterét. Ha azt mondom: "Janus-arcú", vagy azt, hogy "pápább a pápánál", esetleg: "három a magyar igazság", akkor tudod ezek mit jelentenek, ki az a pápa, és mi az a "magyar igazság", ezt hiába fordítod le szószerint kínaira, nem fogják tudni, mert sose hallottak magyar népmesét, ahogy te sem ismersz kínai anekdótákat, tanmeséket, verseket, így nem tudod, hogy az abból idézett szófordulatok mit is jelentenek a szószerinti jelentésükön túl.

Nem szaporítom a szót, szerintem vágod már.

Szervusz,

mivel engem is érdekel a téma, némi keresgélés után kiderült: hiteles, törvényes, szabályos stb. kínai fordító- és tolmácsképzés Magyarországon csak az ELTE sinológia alapszak keretén belül van specializációként. A fordító- és tolmács mesterszakok, amelyek többegyetemen is felvehetőek (bármilyen alapszak elvégzése után) csak a nagyobb európai nyelvekre (angol, német, francia, holland) szakosodonak. Az igazi bökkenő persze, hogy a kínai felsőfok rengeteg évnyi kitartó tanulás kérdése.

Ha van a lakóhelyeden Konfuciusz Intézet, előbb ott érdeklődj, mikor indítanak abszolútkezdő tanfolyamot. Erről nem tudok semmit, nem jártam még Konfuciusz Intézetben.