Hány "Zeitformen" van a németben és hogyan használjuk ezeket?

Igeidők

Felszólító mód csak Präsens-ben van

A kijelentő és a kötőmód van jelen, múlt, jövő-ben is (Präsens-ben, Präteritumban, Perfektben, Plusquamper-

fektben, Futur I-ban és Futur II-ban (Erre gondoltál vagy másra?)

Tehát kijelentő módban hat-hat igeidő van

(egy jelen, három múlt, két jövő idő) (differenciált időszemlélet)

Van külön cselekvő (aktiv) és szenvedő igeragozás

(passziv)

Jelen idő (Das Präsens)

Személyragjai (ezek az ige tövéhez járulnak. Az ige tövét megkapjuk, ha a főnévi igenév (Infinitiv) -en, ill. -n végződését elhegyjuk) Pl. lernen (tanulni)

Tő: "-lern"

Személy Egyes szám Többes szám

1. -e -en/-n

2. -(e)st -(e)t

3. -(e)t -en/n

A jelen idő többes szám 1. és 3. személyű igealakja mindig megegyezik a főnévi igenév alakjával. Pl. lesen - wir lesen - sie lesen

Rendhagyó igék (Eltérő ragozása): sein (lenni létezni),

haben (birtokolni), werden (valamivé válni)

Präsens (jelenidő), Präteritum (egyszerű/ elbeszélő múlt), Perfekt (első összetett múlt) Plusquamperfekt (második összetett múlt)

Futur I (jövő idő) "rendes futur"

Futur II (ezt így mondják, h. "Futur kettő")

Nyelvtankönyvből is eszerint lehet megtalálni-

A jelenidő egyértelmű (mikor használjuk)

A három múlt időnél van némi különbség. A Präteritum

az egyszerű múlt (elbeszélő múlt). Ennek a személyragjai:

Személy: Egyes szám Többes szám

1. - -(e)n

2. -(e)st -(e)t

3. - -(e)n

Gyenge igék(schwache Verben) az egyszerű múltjukat

-te, ill. -ete idő-jellel képezik pl. ich fragte (én kérdeztem) ich antwortete (én válaszoltam)

Az erős igék (starke Verben) az egyszerű múltjukat tőhangzó megváltoztatásával képzik. (Ablaut)

Pl. fahren (utazni) - ich fuhr (utaztam)

schreiben (írni) - ich schrieb (írtam)

essen(enni) - ich aß ettem

Meg még vannak "vegyes" ragozású igék

(azok kombinálják az előző kettőt) Tehát tőhangváltozást is szenvednek, meg -te jelet is kapnak

Pl. brennen (égni) brannte (égett)

kennen (ismerni vlmit) kannte (ismerte)

Hát- összetett múltból csak kettő(féle) van:

a Plusquamperfekt meg a Perfekt.

A "Perfekt" (vagy "első összetett múlt") úgy/ azért "összetett, mert két szócskából (segédigéből

meg főigéből) áll:

Pl. lernen (tanulni) Perfekt alakja: "ich habe gelernt"

Tehát az igék Perfekt-jét úgy kell képezni, hogy a sein vagy haben segédige jelen ideje plusz a főige befejezett melléknévi alakja. Tehát a segédigét ragozod.

Namost az mindig a kérdés, hogy a sein vagy a haben segédigét kell egy igénél használni Perfektben.

Áll.lag a lregtöbb ige "haben" segédigével képzi a Perfektet. (Legalábbis a tárgyas igék és a sich-es igék)

Pl. Hast du den Brief geschrieben? - Megírtad a levelet?

Sein-nal képzik a Perfektet pl. az állapotváltozást jelölő tárgyatlan igék pl. Ich bin spät eingeschlafen - Későn aludtam el.

Vannak (áll.lag) olyan igék is, melyek mindkét segédigével használhatók.

Még van ugye a II. (második) összetett múlt v. befejezett múlt (amit általában előidejűség kifejezésére használunk Tehát leginkább összetett mondatokban) más néven "Plusquamperfekt"-

Ez sem bonyolult. Tehát van egy főige meg a segédige.

A segédige "sein" vagy a "haben" (Präterituma)-val

és a főige befejezett melléknévi alakjával képezzük

Pl. lernen (tanulni) - ich hatte gelernt (tanultam)

kommen (jönni) - ich war gekommen (jöttem)

Csak a segédigét kell ragozni, a főige befejezett melléknévi igenévi alakja változatlan marad.

(Tehát olyan mint a "Perfekt", csak nem az "ist"

meg a "hat", hanem a "war" és a "hatte" a segédige)

És akkor már meg is voltak a múlt idők.-

Nem olyan nehéz. Ugyanúgy van (majdnem) mint az angolnál