Az angolban mik azok a rendhagyo igek?

Azért rendhagyó, mert a past simple-nél és a present perfectnél (igeidők) nem hagyományosan ragozod, mint pl. play-played, hanem meg kell tanulni a külön módot.

Jövő időt nem jelölünk az igéknél, a "will" és a "going to" jelzi. A három alak a jelen (see), múlt (saw), és a befejezett jelen (seen). A present perfectet majd elmagyarázza a tanárod, vagy rákereshetsz a neten is, nem hiszem, hogy érthetően el tudnám magyarázni, de remélem, tudtam segíteni :)

Jaj, pedig az nagyon egyszerű -

A "the" az határozott névelő (mint a magyarban az "a", "az") a másik pedig határozatlan névelő

A magyarban is van különbség

pl. egy (valamelyik fiú) fiú (határozatlan)- a fiú

(határozott)

Igen, jól mondod, de lehet, hogy másnak nem olyan egyszerű, mint neked. :)

Angolban a "the" ugyanaz, mint a magyarban az "a, az". Az "a, an" pedig nálunk az "egy". Pont fordítva, angolban kettő határozatlan van, és egy határozott. Ha egy konkrét személyről beszélsz, pl. A kék pólót akarom megvenni. - I want to buy THE blue T-shirt. De ha általánosságban beszélsz, hogy: Kell egy fekete ruha. - I need A black dress, akkor határozatlan a névelő. :)

A határozatlan névelő (egy) angolul:

"a" (mássalhangzó előtt) és "an" (magánhangzó előtt)

Határozott névelő (a, az): "the"

ejtése: "dö" (mássalhangzó előtt) és "dí" (magánhangzó előtt)

Szabályos igék múlt idejű alakja, és a múlt idejű melléknévi/határozói igenévi alakja is -d vagy -ed végű, ennek ejtése szabályos, zöngés hangzók után "d", zöngétlenek után "t", és d vagy t végűek után (id):

play (játszani ige)

we played (pléjd) = játszottunk

the played games = a játszott játszmák

lock (zárni ige)

she locked (lokt) = ő zárt

a locked door = egy zárt ajtó

hate (utálni ige)

they hated (héjtid) = ők utáltak

the hated school subject = az utált tantárgy

Ami ettől eltér, vagyis a múlt ideje és/vagy a múlt idejű igeneve más ettől, az mind rendhagyó (szabálytalan).

Hogyha már a névelők is előjöttek, akkor iderakom egy régebbi hozzászólásom (kicsit módosítva), mert nem elég pontosan válaszolnak az emberek:

1. Arról a szóról van szó, ami előtt áll a 'the', nem másikról.

2. Nem az első 'betűjéről', hanem az első HANGjáról van szó. Lényeges, mert sok kivétel van. Mássalhangzóval (mint írott karakterrel) kezdődő szó első hangja is lehet magánhangzó, de magánhangzóval (mint írott karakterrel) kezdődő szó első hangja is lehet mássalhangzó. Példák az ilyen kivételekre:

'heir', 'hour', 'The United Stated', 'one'

3. Fontos tudni, hogy az az első hang NEM 'd' a 'the'-ben. Az a hang a magyarban NINCSEN. Egy hangpár zöngés változatáról van szó, és így írják fonetikusan:

ð

4. 'the' gyenge ejtése esetén az az ejtés, ami tartalmaz 'i'-t, abban az 'i' lehet hosszú vagy lehet rövid (szótáranként eltérő a vélemény, és megbízható szótárakról van szó). Van a 'the'-nek viszont egy erős kiejtése. Azt is 'i'-vel ejtik, de azt hosszú 'i'-vel. Ezen nem vitatkoznak a szótárak. Ezért előfordulhat, hogy bár a 'the' után álló szó első hangja mássalhangzó, mégis hosszú 'i'-s kiejtése lesz a 'the'-nek. Tipikus, kicsit trükkös példa erre pont az előbb említett Egyesült Államok. Betű szerint magánhangzóval kezdődne, az első kiejtett hang mássalhangzó (egy 'j' betű), tehát 'ö'-s kiejtésűnek kellene alapból lennie a 'the'-nek, viszont az 'Egyesült Államok' nagyon gyakran szerepel hivatalos környezetben, vagy szimplán hangsúlyozzák valami miatt. Ilyenkor az erős kiejtését használják a 'the'-nek. Ez egy általános jellegű dolog egyébként, hogy hangsúlyozáshoz az erős kiejtéseket használja az angol, ha van erős kiejtése adott szónak (nem kell aggódni, nem soknak van különböző kiejtésű erős és gyenge kiejtése).

--------------------------------------------

A névelők használatáról meg annyit, hogy bár írták itt, hogy szerintük nagyon egyszerű különbség van a határozott meg a határozatlan névelő között, ez közel sem igaz. Alapvető dolog, hogy ami határozott, ami konkrét, az inkább 'the', amiről általánosságban beszélünk (tehát például nem egy konkrét entitás), az meg általában 'a' vagy 'an'. Azonban ez csak amolyan alap, ennél jóval nehezebb és összetettebb a dolog, nem véletlen, hogy a komolyabb könyvek is oldalakon keresztül írnak csak erről. Ha megkérne egy hozzáértő (például egy anyanyelvi beszélő, aki tanítja is az angolt), hogy írj neki egy szép hosszú fogalmazást, és csak az előbb említett szabályt tudnád, és csak azt alkalmaznád, akkor valami hihetetlenül sok névelővel kapcsolatos hibád lenne. Van egy csomó apróbb szabály, ami felülírja az előbb említett alapvető szabályt (és sokszor nem is olyan egyértelműek, mint az itt említett), meg van ennél is több kifejezés, ami ellentmond bármilyen logikának. Azok a kifejezések úgy vannak, és kész. Egynyelvű szótárakban csomót találhatsz.

A névelők problémája az egyik legnehezebb rész az angolban, ebben biztos lehetsz.