Melyiket érdemesebb tanulni koreait vagy a kínait?

A kínai nyelvnek van nyelvtana, a nyelvtan ugyanis nem a ragozással egyenlő, ergo nem csak agglutináló nyelvekre vonatkozik, aki nem biztos abban, hogy mi helyes, mi nem, az valószínűleg nem tanult nyelvtant vagy nem vette komolyan.

A kínaiak megtudják érteni egymást, ha megtanulják a mandarin nyelvjárást, kb. 900 millió kínai beszéli is, egy kontinensnyi ország esetében ez azért elég komoly eredmény.

A kínai írás ősi örökség, egyedi találmány és a kínai nyelv igazi szépségét jelenti. Ez az, aminek hiányában a koreai és a vietnami ma homofon szavak tömkelege.

Mindkettőt érdemes tanulni, de talán nem egyszerre, mindkettő elég sok időt vesz igénybe külön-külön is. A hasznosságot csak az dönti el, hogy mire szeretnéd használni a nyelvtudásod.

Kína egy diktatúra, amely elnyomja a körülötte élő népeket is, erőszakosan terjeszkedik, többek között ütközőállamként katonailag támogatja annak az Észak-Koreának a fennmaradását, amely saját állampolgárainak már a harmadik generációja nő fel abban a tudatban, hogy füvet enni és fakérget rágni a normális emberi táplálkozás, az egész világon így csinálják, az emberi méltóságról meg még hírből sem hallottak, és ahonnan az egyetlen menekülési út beállni a kínaiakhoz prostituáltnak.

Kína nem ismer el se emberi értékeket, se erkölcsöt, se vallást, se hagyományt, kizárólag a maoista pszuedokommunista katyvaszt arról, hogy az ember egy kizsigerelni való beszélő állat (kivéve persze a kiválasztottak csoportját aki uralkodik). A buddhistákat olyan szinten üldözik, hogy törvényileg betiltották(!!!) a reinkarnálódást. Törvénnyel szabályozzák a fiú öröklést is, a lányokat emberszámba se veszik, ezért van hogy mára a férfiak aránya ott 5:4 a nőkhöz képest. Ez legalább 300 millió(!!) magányos, kiéhezett, a nyugati k.rvákra vadászó kici szárga pöcöt jelent.

A netes szolgáltatókra is ránehezedő médiacenzúra olyan szinten van, hogy a Google nem bírja a nyomást és kivonul Kínából. Ha a "Tiennanmen tér 1989" kifejezésre keresel, letiltanak, és kijön hozzád a titkosrendőrség. A központi hatalom propagandáját bűncselekménynek számít kérdőre vonni.

Tibetről nem is beszélve, amelyet soha nem ismertek el önálló országnak, és már az se számít, hogy az egyébként békés, erőszakot megtagadó szerzetesek tucatszám tiltakoznak nyilvános önégetéssel.

Dél-Korea annak a történelmi Három Királyságnak a része, amely történelmének 5000 éve során(!!!) egyetlen háborújában sem volt agresszor, hanem saját hazáját védte. A legkeményebb üldöztetéseket vészelte át a mongoloktól, a kínaiaktól, a világháborús és azelőtti japánoktól (akik a Tennó nevében ki akarták irtani a koreai kultúrát gyökerestül), a világháború utáni kommunistáktól, a koreai háborúban Észak-Koreától, és mindig felállt, megtartotta méltóságát, és legyőzte a gyűlöletet.

Ma Dél-Korea vezető gazdasági és ipari hatalom, felzárkózott Japánhoz, sok mindenben már meg is előzi. A szakértők, akik a VH után japán gazdasági csodáról beszéltek, Dél Koreában még ennél is nagyobb csodát látnak.

Ennek a népnek, akinek minden oka meglenne neheztelni, és gyűlölni az idegeneket, olyan csodás szíve van, hogy ha az utcán meglátnak egy külföldit, vidáman és kedvesen üdvözlik vadidegenül is. Fél évet voltam Szöul mellett egy kisvárosban, ahol nap mint nap gyerekek jöttek oda hozzám, integettek, hellóztak, felnőtt férfiak-nők beszélgetni akartak velem, csak mert felhérember vagyok, és egzotikum (holott az amerikai hadsereg is ott állomásozik, készen a bármikor újra fellángoló harcokra az északiakkal,) volt komoly üzletember, aki leült mellém a padra és a végén meghívott vacsorázni, stb.

Szigorúan nyelvészetileg: a japán mellett a koreai mondattanilag sokkal jobban hasonlít a magyarra, és fonetikailag nyugat-barátibb a kínainak a négydallamú szótagjaihoz képest, amiben a dallamnak is jelentésmegkülönböztető szerepe van.

Igen, a koreai könnyebb. (És nem utolsósorban jó alap lehet esetleg később a japánhoz is.)

Mint már említették, egységesebb nyelv is: az irodalmi koreai mindenhol elég lesz hozzá, hogy szót érts velük (ellentétben a sok kínai dialektussal).

Ha jobban érdekel, akkor FONTOS szempont, a nyelvtanuláshoz alapvető hogy meglegyen az állandó érdeklődés és motíváció, enélkül egy nyelvbe bele se kezdenék.

---

Hogy melyik a hasznosabb nyelv, azt pedig az előbb leírtak alapján dönteném el, a megfelelő kultúrális háttér összefüggéseiben. (Értsd: kínait kb csak akkor értékes tanulni, ha prostituáltnak készülsz.)

8: Tudom, leginkább oda menekültek a Tiennanmen-téri politikai üldözöttek.

Én mindent elhiszek, hogy a több mint egymilliárd kínaiból (arabból, cigányból, négerből stb mindenki egészítse ki a saját "kedvencével") rengeteg nagyon becsületes és rendes is akad, de én a globális politikai helyzetről beszéltem. A kínai (mindent összevetve) nem annyira fontos nyelv, mondjuk csak a taiwaniak miatt sem, mint például a spanyol, vagy a francia, -- de ha már kifejezetten távolkeleti nyelvek között választunk, akkor messze meghaladja a japán is és a koreai is fontosságban.

(De ugyanezt mondtam volna 56 leverése után a magyar nyelvről is, hogy a némethez, vagy pld a már akkor szabadabb horváthoz képes a magyar felejtős.)

A nyelvészeti szempontokat meg külön hsz-ben külön kifejtettem.