A német múltidőt, ha v. ki levezetné, egyszerűen, nem túlbonyolítva? Amit a leggyakrabban használunk a mindennapokban, és max. Az Indikativ Präteritum és Indikativ Perfekt viszonylatában.

A németben nem csak egy múlt idő van:

Minden igének van 3 alakja - mint az angolban, ha tanultál angolt - Infinitiv / Präteritum / Perfekt.

pl.

gehen / ging / ist gegangen.

A 3 alak képzésére vannak valamelyest szabályosságok, de a legtöbb esetben kb jobban jársz, ha csak megtanulod ahogy van, mert a szabályok alól kb az esetek 50%-a kivétel..xd Vannak Erős, gyenge meg vegyesragozású igék, és ezektől függ, hogy melyik hogyan képzi a 3 alakot, illetve Präteritum-ban előfordulhatnak tőhangváltások, stb.. A Perfekt a legegyszerűbb, azt szerintem el tudom mondani:

Minden ige Perfekt alakjához tartozik egy segédige: haben vagy ist, és erre van is szabály: mozgás / állapotváltozás / tárgyatlan ige -> ist; tárgyas ige -> haben. És a képzés úgy megy, hogy meg van a 3. alak, mondjuk maradjunk a gehen-nél: "ist gegangen", ezzel úgy képzel mondatot, hogy az ist-et lecserélet a megfelelő (lét) igére, ragozva, és a gegangen-t második igeként kezeled. pl:

Gestern bin ich allein in das Geschäft gegangen. - Tegnap egyedül mentem el a boltba.

Erre a war, meg gewesen-re annyi a válasz, hogy a létige három alakja:

sein / war / ist gewesen.

Egyébként egy google kereséssel elég jól összeszedett magyarázatokat találhatsz, én ezzel több mint egy éve nem foglalkoztam, két évig tanultam németül, amúgy angolos vagyok.

Arra is kell figyelni, hogy nem mindig használhatod bármelyik igeidőt, valami kis különbség van köztük jelentésben, de ezt már tényleg sajnos nem tudom elmagyarázni, mert én sem tudom, valami olyan a lényege, hogy a Perfektet inkább akkor használják, ha valami köze van a jelenhez (majdnem mint a Present Perfect), illetve élőbeszédben, míg írásban, pl egy regényben, vagy egy újságcikkben gyakoribb a Präteritum.

A Präteritum lényege, hogy az ige -en végződését elhagyod, ennek helyére jönnek a ragok: -te, -test, -te, -ten, -tet, -ten

Pl. kaufen - kauf-en - kauf-te

Ich kaufte

du kauftest

er/sie/se kaufte

wir kauften

ihr kauftet

sie kauften

Ugyanígy, pl. lernen, zeigen, hören, holen. Aztán ugye vannak a rendhagyó igék, melyek máshogy néznek ki, azokat meg kell tanulni, pl. sein - ich war, du warst, er war, wir waren, ihr wart, sie waren; haben - ich hatte, du hattest stb.

Indikativ Perfekt:

haben vagy sein igét kell ragozni jelen időben, ezzel alkot keretet a ge-s alak:

Ich habe gelernt - tanultam

du hast gelernt - tanultál

...

Tehát a haben ragozódik, a ge-s alak változatlan marad.

A ge-s alak képzése: elhagyjuk a főnévi igenév végéről az -en végződést, helyére -t végződés kerül, és az ige elé, vele egybeírva odabiggyesztjük a ge- szótagot. De vannak kivételek, amikor nem -t, hanem -en van a végén, vagy jó csúnyán megváltozik az igető is, vagy még esetleg a ge- előtag is elmarad, ezt meg kell tanulni, bár kisebb szabályok léteznek, de téged csak az alapok érdekelnek. Ilyen rendhagyó a sein - gewesen alak is.

Mint írtam, a haben vagy a sein igét kell ragozni. Hogy mikor melyiket, az attól függ, tárgyas-e az ige vagy nem. Ha tárgyas az ige, akkor csak a haben lehet. Ha nem tárgyas, és mozgást, állapotváltozást fejez ki, akkor kell sein-t használni, pl. ich bin gegangen - mentem, du bist gegangen - mentél; ich bin gekommen - jöttem, du bist gekommen...

Mint látod, a gegangen, gekommen is rendhagyó, mert nem -t van a végén, hanem e-n, és a gegangen tövében is még csúnya változás történik, amit meg kell tanulni.

Röviden ennyi.