Német, perfekt múlt kérdés. Miért nem mindig -n a végződés?

amit szabályosan képzel, mint a beeilen, hogy: beeilen, beeilTE, hat beeilT az t-kap a perketben a végére, aminél a präteritum változik mint az anfangen (anfangen, fing an, hat angefangen) az en-t kap.

(és a melléknévragozásnak is van egyébként logikája :D )

Szia!

Így van, szerencsére az igék többsége szabályos, de vannak kivételek, mint például az anfangen. Nálunk ezt - a melléknévragozás csoportosításához hasonlóan - úgy tanították, hogy gyenge (szabályos), erős (szabálytalan ige -en végződéssel) és vegyes (szabálytalan t végződéssel) igék. Hogy melyik milyen, azt megintcsak meg kell tanulni, de van itt is szabályosság: például az -ieren végű igék mindig t végződést kapnak, viszont elmarad a "ge".

Hogy hol van ebben az egészben a mélyebb logika, azt ne kérdezd. Lehet, hogy hímsoviniszta a megjegyzés, de azt hallottam egy némettanártól, hogy azért ilyen, mert ez anyanyelv a németeknek. Ha apanyelv lenne, biztos sokkal logikusabb lenne... Azért ne vegye senki a szívére, nem a nők bántására írtam ezt le, és szerintem a nők is tudnak logikusan gondolkozni ugyanolyan jól :-)

Attól függ, hogy az ige gyenge, erős vagy vegyes ragozású.

A gyenge Partizip Perfektje (ge-s alakja) t végződést kap. Er hat gelernt. Tanult.

Az erős igék mindig en-re végződnek, de gyakran fordul elő az igetőben tőhangzóváltozás.

Er hat getrunken. Ivott.

DE: Er ist angekommen. Megérkezett. kommen-gekommen

A vegyes ragozásúaknál mindkét jellemző előfordul.

t-re végződnek és van tőhangváltozásuk.

kennen gekannt

Er hat sie gekannt. Ismerte őt.

Magold be.

Mind a melléknévragozás, mind a névszóragozás logikus rendszert, paradigmákat alkot, de úgysem értenél belőle egy büdös kukkot sem. Szóval magolsz, és örülsz.