Hiányzik a zenélés, itt nincs rá lehetőség. Mit tegyek?

Sziasztok! Nem rég költöztünk ki külföldre és mindent otthon kellett hagynunk. Én otthon hagytam a sulit a barátaimat és mindent ami számomra rengeteget jelentett. A szüleim elváltak és anyával meg a bátyámmalvagyok itt kint, apa otthon maradt. Eléggé magam alatt vagyok, de nem amiatt mert nem beszélem a nyelvet, igenis tudok kommunikálni és a suliba is magyar jegyben olyan 3 és négyes jegyeim vannak. Ami a legeslegjobban hiányzik az a hegedű. 6 éves korom óta hegedűltem és most a küldöld miatt ezt abba kellett hogy hagyjam, idekint a körletünkben ugyanis nincs rá lehetőség. Nekem az életem része volt, nagyon sokat jelentett nekem. A tanárommal való viszonyom csak ráadás volt az egészre mert olyan volt szinte mint a legjobb barátnőm. Én voltam az egyik kedvenc tanítványa. Ha valamire megkért, legyen az fellépés, hogy segítsek be a kicsiknek, hogy vállaljam el a 2. szerepet, hogy lépjek fel vele a karácsonyi előadáson,én szó nélkül belementem, mert imádtam a hobbimat. Hiányoznak az a zenesuliban történő hülyéskedések a barátnőimmel, hogy a tanárommal folyton forrócsokiztunk az órák után, hogy minden egyes nap a délutánokat vártam a legjobban, mert ott elfelejthettem a sok szarságot ami a suliban történt. Istenem, annyira hiányzik. Amióta abba hagytam a hegedülést, nem szeretem hallgatni a hegedű húrjainak csodálatos hangját, nem szeretek róla beszélni, kerülöm a zenesuli környékét ha otthon vagyunk, mert akkor feltörnek az emlékek és elkezdenek potyogni a könnyeim, ahogy most is. Ez számomra egy seb amit hiába próbálok folyamatosan kenegetni, egyszerűen nem akar begyógyulni. Szeretek itt kint élni, ne értsetek félre, de nekem ez a hobbi jelentett mindent. Emlékszem anno amikor kicsi voltam, apával ültünk a konyhában ( ekkor már elváltak a szüleim) és nem is tudom hogy miért de apa bekapcsolt egy olyan videót amiben egy férfi csodálatosan hegedűlt. Én erre csak odaültem mellé és csodálattal néztem ahogyan a hegedűn játszó férfi olyan szépen húzza a vonót a hangszeren és ennek következtében egy meseszép dalt tudott eljátszani. Ekkor vettem a fejembe azt hogy én is így szeretnék játszani, és megmondtam apának hogy szeretnék metanulni hegedűlni, és hogy megengedi-e. 1 hétre rá beírattak a zenesuliba a tanáromhoz akinek a tenyerébe csaptam ezzel azt jelezve hogy szeretném ezt a képességet elsajátítani. Úristen de rég volt, de még mindig emlékszem minden egyes pillanatra, hogy hogyan kezdtem el. Rettentően hiányzik. Nem várom el és nem is kérhetem anyát hogy költözzünk vissza, mert nem lehetek olyan önző hogy a saját érdekeimet nézve azt követeljem hogy azonnal menjünk vissza. Apához sajnos nem költözhetek, mert képtelen a nevelésemre ezt többször is bebizonyította. Bármit megadnék hogy visszakapjam a régi életemet. Neharagudjatok hogy ilyen hosszúra sikerült, de ha elolvassátok és egy pár jótanáccsal is eltudnátok esetleg látni azért nagyon hálás lennék.