Az orvosi egyetem mellett mennyire van az egyetemistáknak “életük”?

Ezen kár aggódni, ez így lesz.

Én két éve orvosis szobatársakkal élek. Elég sok órájuk van (mondjuk ők csomó előadásra nem járnak be) és kell is nekik tanulni elég rendesen (vannak olyan tárgyaik, amikből beugrókat írnak vagy minden órán zh van), de rengeteget buliznak és szórakoznak. A szorgalmi időszakban egy héten legalább kétszer tuti elmennek valamilyen buliba vagy valami kari estre, sürögetni, inni stb. Valamint nekem úgy tűnik, hogy a többség tök barátságos és nyitott...Előfordult, hogy én is elmentem velük vagy sokszor jöttek át orvosis szaktársaik, akiket életemben nem láttam és nagyon kedves, barátsàgos, érdeklődő, beszédes stb. volt mindegyik. Persze, tuti van kivétel, de arányaiban egy szerintem sokkal befogadóbb közegnek tűnik, mint pl. az én szakomon (ahol kb. hozzá sem lehet szólni a másikhoz) és emiatt szerintem könnyebb lehet barátokat szerezni is.

Az összetartással kapcsolatban egyetértek :D

Van életünk. Jól kell beosztani az idődet és simán lehet társasági életet élni, de ha tanulni kell akkor nincs apelláta. De ahogy előttem is írták, ez általában összehozza az embereket és összetartunk. Én gimiben borzasztó rosszul éreztem magam, aztán eljöttem orvosira, és kitárult a világ. Persze nyilván mellette agyontanultam magamat, de életre szóló barátságokra tettem szert, rengeteg bulira is eljártam, tehát éltem. Most ötödévesként úgy látom, hogy életem legjobb döntése volt, ezért bátran merem neked is ajánlani.