Hogy lehet valaki olyan idióta, hogy tanárnak felvételizzen?

Egy matek vagy egy nyelvtanár esetében még oké.

Viszont nem tudom mit érez egy irodalomtanár.

Reggelente végigmegy egy autó a város utcáin, összeszedi az éhenhalt tanárokat. Végigmegy a falvak közt, az árkokból is begyűjti. Hát ilyen ez a világ.

Ja nem... Hivatás, szép hivatás. Gyógyítani és tanítani. Krisztus is ezt tette egész földi létén át. Ő sem halt éhen. Nincs az a pénz, amivel meg lehet fizetni, hogyha valaki olyan munkát kell végezzen, amit nem szeret. Olyan munkát végezni, amit szívből szeret - már önmagában a gazdagság forrása.

A tanárok nem csak tanárként dolgozhatnak, illetve sokkal több szabadidejük van mint egy olyan állasban ahol be kell menni hétvégén is. (Persze otthon készül de mégiscsak más hogy a Karácsonyt otthon tölthetik stb). Illetve adhat magánórákat amik manapság egyre drágábbak. Es nem igaz hogy magyar vagy töri szakkal ne lehetne ilyet a legtöbb felvetelihez ez a ket tárgy kell. A masik meg nem kötelező tanítani lehet az egyetemen maradni kutatni pl egy nyelvész munkája, ami rendkívül összetett mindenki leszólja a magyar szakosokat de ők is fontos munkát végeznek. A masik meg letezik másodállás is nem csak ez az egyedüli szak amit nem fizetnek meg normálisan... szóval ezt a kerdest rengeteg mas munkával kapcsolatban is ki lehetne irni. Aki pedig tanítani akar azt nem csak a pénz érdekli hanem a gyerekek is. (legtöbbjüket remélhetőleg).

Ugy gondolom hogy nem lehet senkit idiótának nevezni ha azt a szakmát választja amit szeret.

Azt pedig meg el kell mondani hogy a legtöbb egyetemi képzés 3+2 ev ami 5 a tanári csak eggyel több manapság egy alapszakos diplomával az ember nem feltétlen boldogul, emelett pedig az is igaz, hogy ahogy a tanároknál is bármelyik szakon megeshet hogy csúsznak a tanulók (0,5-1 ev csúszás nagyon gyakori).

Minden tiszteletet megérdemelnek azok akik ezt vállaljak ők döntöttek a kérdésed pedig nekem egy kicsit provokatív.

Persze, mert könnyebb azt mondani az embereknek, hogy csináld, amit szeretsz, mert így nem is kell akkor annyira megfizetni, hiszen nem nekünk tesz vele szívességet, hogy dolgozink nekünk, hanem még magának, mert élvezi is, amit csinál. Remélem, érezzük, amit át akarok ezzel adni.

Mindenki annyit ér, amennyiért eladni képes magát.

Nem lehet biztosan tudni, hogy mi lesz 6 év múlva a tanárokkal és a fizetésekkel, de aki a jelenlegi állapotokat veszi figyelembe és úgy dönt, nem teszi rosszul. És aki a jelen rossz állapotát figyelmen kívül hagyva nagy optimistán tanárnak megy, hogy ,,majd lesz valahogy, biztos jobb lesz", akkor az meg joggal hibáztatható, ha panaszkodni mer végzés után, hiszen tudta, mi lesz.

Ez olyan, mintha valaki elmenne orvosnak, mert reménykedik abban, hogy amerikai álomfizetések lesznek a közszférában Magyarországon...

"Mindenki annyit ér, amennyiért eladni képes magát."

Ugye nem mondod komolyan?

Radnóti:

"És holnap az egészet ujra kezdem,

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem,

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó."

Most el kell dönteni, hogy realistán vagy idealistán állsz a dolgokhoz. Jól akarsz élni? Válassz egy hasznos szakot, ami nagy valószínűséggel unalmas lesz, de legalább lesz elég pénzed arra, hogy ne hitelből tudj csak lakást venni, és legyne pénz néha elutazni valahova, szg-es játékokat venni a gyerekeknek (vagy magadnak is), szóval lesz életed mellette. Vagy elmehetsz tanárnak azzal a képzettel, hogy azt mennyire szeretni fogod...csak ezzel az egésszel az a marha nagy butaság, hogy ha még tényleg szeretni is fogod, mert tegyük fel protekcióval nem egy kisebbséggel teli suliba fognak felvenni, hanem egy normálisba, ahol még a munkatársak is jófejek lesznek, akkor sem lesz elég fizetésed ahhoz, hogy a család vagy házastárs segítsége nélkül normálisan élni tudj. És az én személyes véleményem az, hogy akármennyire is imádd ezt, a végén megnyomorít a tehetetlenség.

Lehet választani.