Szerintetek lehet valakiből úgy orvos, hogy nem bírja a vér látványát?

Persze. Majd hozzászokik.

Mondjuk én sosem értettem, hogy egyeseknek mi a baja a vérrel. Piros lé, ami nem bánt. Én sem vagyok oda a látványáért, de nem különösebben zavar.

Szia!

Szerintem nem.

Szerintem ez egy velünk született védekező ösztön - ha váratlanul vérző embert vagy kifolyt vért (esetleg csak annak látszó más folyadékot) látunk (pláne, ha sokat), egyből az ugrik be, itt valakit komoly baj ért, és egyfajta menekülési késztetésünk támad, mivel evolúciósan ez a célravezetőbb, mint ha azt kezdenénk keresni, fennáll-e még a veszélyforrás.

De ha hozzászoksz, hogy a testen kívüli vér egyes esetekben valamely előnyös beavatkozás elkerülhetetlen velejárója (pl. műtét), vagy akár kifejezetten szükség is van rá (pl. vérvétel, véradás), és egy kontrollálható dologról van szó, akkor már nem fogsz tőle irtózni, vagy legalábbis távolról sem annyira, hogy orvosként áldásos tevékenységedben megakadályozzon.

Ahhoz tudnám talán hasonlítani, mint ahogy az ember ösztönösen fél a tűztől, de ha kellően kontroll alatt tudja tartani, simán el tud mellette lenni. Pl. aki van annyira gyakorlott és ügyes, hogy nem égeti meg magát a bogrács alá gyújtott tűzzel, az bátran meg fogja főzni a bográcsgulyást. A gázkonvektorban égő gáztól pedig még kevésbé félünk, max be kell tartanunk néhány óvintézkedést a fűtőtest használatánál.

Szóval szerintem pusztán ez ne tartson vissza attól, hogy orvos legyél. Illetve ha mégis ez így felmerül, alaposan nézz magadba, hogy ez nem inkább csak ürügy-e rá, hogy megmagyarázd magadnak (is), miért nem pont orvosi pályát választanál.