Pályát tévesztettem?

1. elmennék pszichológushoz, egy félév tandíjért helyrerak.

2. választanék másik szakot és elmennék mást tanulni (magyarországi tanári szakok éhenhalósak), karriertanácsadó, pszichológus, stb. Valami másra is biztos jó leszel, nem csak pedagógusnak.

3. mellé tanulnék még egy nyelvet

4. otthagynám az országot (ahogy meg is tettem)

Az biztos, hogy ilyen lelkiállapottal nemcsak a tanári pályán, hanem semmilyen pályán nincs esélyed helyt állni. Mindenképpen el kellene menned pszichológushoz, méghozzá gyorsan. Ez most minden másnál fontosabb.

Az egyetem elkezdése pedig egyáltalán nem rossz választás még ilyen helyzetben sem, mert ott emberek között leszel, mindennapos feladataid lesznek, és ha nem akarsz, nem kell senkivel beszélgetned, vagy nem muszáj minden vizsgát letenned, vagy minden órára bejárnod, ha nem bírod. A másik két opció, hogy elmész dolgozni, vagy otthon kuksolsz, most mindenképpen rosszabb. Ha ugyanis bárhova elmész dolgozni, akkor a főnököd és a kollégáid nem biztos, hogy kesztyűs kézzel bánnak majd veled. Nem fogják azt mondani, hogy jajj szegény, ma lelkileg nincs nagyon jól, hagyjuk békén, ne várjuk tőle sokat. A munkaerőpiacon farkastörvények vannak, az nem sérülékeny embereknek való. Ha pedig az otthon kuksolást választod, akkor a napi feladatok hiánya és az elszigetelődés még mélyebbre húzhat lefelé a depresszióba.

Szóval én a következőket javaslom:

1. Elmenni azonnal pszichológushoz és pszichiáterhez is. Ez utóbbi azért fontos, mert ha most rögtön elkezdesz szorongásoldó és antidepresszív gyógyszereket szedni, akkor 3 hét, míg azok kifejtik a hatásukat. Így egyetemkezdésre már jobban leszel. A pszichológus által nyújtott terápia pedig azért szükséges, hogy idővel, mondjuk fél év múlva, le tudj állni a gyógyszerszedésről.

2. Mindenképpen iratkozz be az egyetemre és járj be órákra. A szabályok szerint ha mégse bírnád, és egy félév után abbahagynád, akkor nem jelentkezik visszafizetési kötelezettséged az állam felé. Azaz gyakorlatilag semmi kockázata nincs. Viszont most nagyon fontos, hogy elfoglald magad. A szellemi munkának, a mindennapos fiatalok közé járásnak, az egyetem hangulatának lehet egy gyógyító hatása.

Miért dobták ki a jogosítványra a pénzt? Miért nem folytatod? Rengetegszer el lehet menni vizsgára.

Menj el pszichologushoz ezt én is javaslom, passziváltass egy félévet, amig elgondolkodsz mit akarsz.

Ha ennyire befordulos vagy probálkozz valami irodai munkával, ahol alig kell valakivel beszélgetni (pl: könyvelés, informatika egyes területei) - de én ennek a hatását valahogy tompítanám, mert állandóan befordulni sem jó.

"A szakmáktól ezért is félek, mert egy tanár még meglehet jogsi nélkül, de a legtöbb helyre már kérik. "

Ez nem így van!

Sok szakmához nem kell és szerintem olyan szakmát kellene választanod, ahol nem emberekkel kell foglalkoznod.

De első körben tényleg egy pszichológus kellene és így nem ajánlom elkezdeni az egyetemet, mert ott még jobban ki fogsz készülni !

"Egyre jonban azt érzem hogy egy haszontalan senki vagyok és megkellene halnom."

Egyelőre ne albérletre költsenek, hanem pszichológusra. Az egyetemre egyelőre ne iratkozz be, csak majd akkor, ha helyrejöttél, és át tudod gondolni, hogy egyáltalán mit tanulj.

Mellesleg némi önbizalomhiány 18 évesen még nem lenne olyan nagy probléma, sőt, a tanári pálya direkt jó lenne arra is, hogy hosszú távon ne nagyon zárkózz be a saját kis világodba, hanem kénytelen legyél a nap elég nagy részében emberek között lenni.