Mi a véleményetek minderről? (tanárszak)

Előre leszögezem, hogy nem vagyok tanárszakos, csak valaki, aki átérzi a helyzeted és szintén szeret tanítani. Én anyagilag nem engedhettem volna meg magamnak ezt a szakot és gyerekek helyett egy másik réteggel dolgozom szívesen, így alakult az, hogy főállás mellett óraadó vagyok. :) Mielőtt válaszolnék a kérdéseidre, csak annyit szeretnék mondani, hogy a tanítás örömét vagy a gyerekekkel való munka örömét átélheted szerintem más módokon is, egy olyan élet keretein belül, amikben nem okoz fejtörést a megélhetés. Ha a szerencsések közé tartozol, akiknek nem kell emiatt aggódnia, kérlek ezt hagyd figyelmen kívül.

-Van nem egy pedagógus ismerősöm, minden tanár után kapkodnak mostanában. Könnyű állást találni, mert arányaiban nagyon kevesen vagytok.

-Szintén ismerősöktől tudom, hogy például az Eltén nagyon ramaty órarendek születnek és könnyen megnyúlik ennek eredményeként évekkel az egyébként is hosszú képzés. Általában leegyeztethető meg egymás között megoldják, de semmiképp sem ideális

-A szakirodalom attól függ, mit értünk alatta. Alapvetően egy kitaposott útról beszélünk, nem hiszem, hogy ezen kellene aggódnod. Nem hiszem, hogy bármelyik szakon olyat várnának el, ami nehezen hozzáférhető. Általában pont azzal küzdünk, hogy nem elég friss a tananyag

-Volt ilyen szaktársam és én is voltam már ez a szaktárs szinte, nem okozott problémát :)

A párom tanár.

Borzalmas nézni, amit művel vele a szakma. És ez nem szimplán anyagiakban nyilvánul meg. Egyszerűen megalázó:

Megalázó a társadalom hozzáállása a tanárokhoz.

A sok szülő hozzáállása a tanárokhoz. (Tisztelet a kivételnek.)

Én abból tudok kiindulni, amit látok rajta, de amit én látok, az is fárasztó, hogy állandóan kizárólag egy téma van a munkatársai között, az hogy keresni kell más munkahelyet. Mindenki elégedetlen. Persze joggal, de hogyan lehet így dolgozni?

Mindenki frusztrált, tele van elfojtott sérelmekkel, mind a szülők, mind az oktatáspolitika, mind a gyerekek részéről (akik évtizedről évtizedre egyre kezelhetetlenebbek).

És akkor ott van a kereset téma is. Egyszerűen megalázó, hogy a párom keresete pl. az én keresetem felét sem éri el, miközben ő a képzettebb nálam. Próbálom nem felhozni itthon, de nyilvánvaló, hogy belső feszültséget okoz benne.

És még nagyon nagyon sokrétű ez az egész. Mindent szummázva, ha nem vagy rettenetesen elhivatott, akkor hagyd a fenébe ezt a tanár dolgot. Csak akkor fogod lelkileg túlélni, ha rettenetesen elhivatott vagy. Ekkor viszont ne add fel az álmaid, mert meg fogod bánni azt is.

Nehéz döntés. :(

Én gyerekkorom óta ate mostani életkorodig többször is nagyon kacérkodtam a tanári pályával. Nagy kedvet éreztem volna hozza, és ment is volna. De halott dolog volt már 25 evvel ezelőtt is, és azóta minden csak sokkal rosszabb lett. Pénz, tanításon kívüli feladatok, egyre szemtelenebb gyerekek, a megbecsültség teljes hiánya, agresszív szülők stb.

Az életpálya modell úgy tudom, meg egy lorúgás volt, nézz utána, az a 15 év minusz a szolgálati idődben mennyivel vetne vissza az előmeneteledet.

Én nem ajánlom. Szerintem más téren igyekezz megvalósítani önmagad.

>az összes osztálytársamnak adtam egy-egy napi magatartásjegyet,

-És ők hogy viselték ezt?

Amúgy annyit tudnék hozzáfűzni, hogy töritanárból sok van, de az angollal könnyen el tudsz helyezkedni tanárként. Amit #7 ír, az jelenleg igaz, de ha a szakképzésbe mész (szakképző iskola vagy technikum) ott nincs bértábla. Ha meg a turizmus-vendéglátás ágazatba mész, akkor az eddigi munkahelyi tapasztalatodat is méltányolják.

Amúgy ez is egy megfontolandó karrierút: szerzel valamilyen nem tanári diplomát (pl. a turizmus-vendéglátás vonalon), majd szakképzésben lehetsz vele minden, még osztályfőnök is, ott nem kérnek pedagógus végzettséget. Aztán ha mégsem jön be a tanárság, könnyebben továbbmehetsz más irányba.