Középiskolás vagyok végzős és kitűnő tanuló. A tanáraim azt mondják h nyugodtan menjek tovább tanulni. Kicsit bizonytalan vagyok e téren. Tippet tudtok adni?

Én is kitűnő voltam. Itt a legtöbben valamilyen reál szakot fognak javasolni, mert azok vannak megbecsülve. Én is hallgattam ezekre a tanácsokra, most vegyészmérnöknek tanulok. Nem bántam meg. Igaz a mérnökképzések a legnehezebbek közé tartoznak, tehát nekem az egyetem nem móka és kacagás. De vígasztal a tudat, hogy a fizetésem 4-szer annyi lesz, mint az egyetemi életet élvező bölcsészeknek. De ha nem szereted ezt az irányt, ne csináld! Én is ötös voltam mindenből, de nem szívesen foglalkoztam volna még az egyetemen is minden tárggyal. Neked kell tudni, hogy mennyire erős a reál érzéked. Ha az, akkor legyél valamilyen mérnök vagy orvos. Ha nem vagy annyira reálos, akkor valamilyen gazdasági képzést javasolnék, ahol azért van egy kis matek, de színvonalában sokkal könnyebb, mint a mérnök szakokon. A tisztán bölcsész képzést nem ajánlom, azzal nem leszel sokkal előrébb.

“bár a szünetek azok igen” Ezek alapján tanárira gondolsz, magyar meg valami nyelv? Én tanárképzésen voltam, ha elfogadsz egy tanácsot, ha bármi más ötleted van vagy bármi más szóba jöhet, oda ne menj. Szorgalmi időszakban IS és vizsgaidőszakban IS le vagy terhelve, folyamatosan vannak beadandók, zh-k, prezentációk stb., valami állandóan van, utána meg a vizsgákra készülhetsz. Magyaron meg nyelvszakon ráadásul rengeteget kell olvasni, van, hogy egyik hétről a másikra több száz oldalt, aztán ez még csak egy tárgy, lehet a másikból is feladnak annyit. 5 éves a képzés, ha félúton ott akarnád hagyni, nagyon nehéz helyzetbe kerülnél. Utána meg ott vagy úgy, hogy van egy diplomád, 5 évig keményen szenvedtél a 2 tárggyal plusz a tanáris tantárgyakkal, aztán a fizetésből egyedül megélni lehetetlen, nevetségesen kevés, megbecsültség nulla, az oktatás helyzete romokban…

Az meg, hogy menni fog-e, szerintem valamennyire ez mindenkiben megfogalmazódik. Igen, az nem jelent semmit, hogy most kitűnő vagy, egyetemen nagyon nehéz kitűnőnek lenni, nincs is rá szükség (maximum ha nagyon ösztöndíjra hajtasz, jól jöhet). Az egyetem és a gimi között hatalmas szakadék van, pár hét egyetem után már nevetve fogsz visszagondolni az érettségire. De szerintem az első félévben ezzel mindenki küzd. Én is aggódtam emiatt, első héten, amikor a tanárok elmondták a követelményeket, akkor eléggé kétségbe voltam esve, hogy ennyi mindent hogy lehet megtanulni, megcsinálni, össze fogok zavarodni, nem lesz rá időm, nem fog menni, de aztán az első félévemet 4-es átlaggal zártam.

Én is kitűnő voltam mindenből a legrosszabb érettségi eredményem 97% volt. 491 ponttal vettek fel alkalmazott matematikus képzésre ahol vörösdiplomáztam utána Data Science MSc-t Svájcban végeztem majd Kvantumfizikus PhD-t a kaliforniai Berkeley egyetemen. Jelenleg senior mesterséges intelligencia fejlesztőmérnökként dolgozom egy kanadai rákkutatással foglalkozó kutatóintézetnél ahol a rákos sejtek diagnosztizálására fejlesztek képfeldolgozó algoritmusokat. Én nem bántam meg a döntésemet, matematikában sok a potenciál.

Álmodik a myomor kisfiam

Tölts ki egy tanulmányi kérdőívet vagy menj egy egy tanácsadóhoz ha létezik még ilyen. Fiatal vagy kesőbb tudsz mást is végezni és legalább lesz több szakmád. A nagyobb baj hogy kitűnőként bizonytalan vagy magadban. Nem is értem. Sokan végeznek egyetemet nem kitűnővel és megy nekik. Ha ennyire bizonytalan vagy magadban nem bántásként de nem fogod bírni az egyetemet főleg egy komolyabb szakot. És nem a képességeid hiánya miatt hanem amiatt a hozzáállás miatt amit a fejedbe írsz. Hogy nem vagy rá képes! Milyen tanulónak kellene lenned hogy biztos légy magadban?