Végzett orvosok, rezidensek, szakorvosok. Mennyire ajánljátok az orvosi egyetem elkezdését, illetve ha visszamehetnétek az egyetemi évek kezdetére, ugyanezt a pályát választanátok?

Én végzett gyógyszerész vagyok. Van némi rálátásom a kérdésedre. A döntést Te tudod és neked is kell egyes egyedül eldönteni. Az, hogy beszéltél erről a férjeddel, szerintem bölcs döntés volt.

És én mit gondolok az egészről?

Nekem nagy szopóroller volt a GYTK. Összességében úgy gondolom, hogy megérte, ha a fizuból indulok ki. A lelkemnek viszont nem tett jót. Engem a harmadév készített ki a leginkább. Visszatérve a tárgyra.

A gyógyszerészet elég sokoldalú szakma/hivatás. Nem csak a patika létezik. Tény, hogy nagyon nehéz kitörni onnan (nekem még nem sikerült), de ha sikerül a cégeknél, gyáraknál sok lehetőség közül válogathatsz. Én inkább megtalálnám a számomra érdekes területet. Ha nincs teljesen más irányba elmennék pl. informatikusnak, szakácsnak vagy vállalkozást indítanék stb. De ez az én meglátásom én gondolatom.

Összesében én belekezdenék az orvosiba ha annyira azt érezném, hogy orvos akarok lenni. Viszont tuti hogy pár hét alatt abbahagynám :D . Mivel ugyanakkora szopás mint a GYTK ha nem nagyobb. A pénzről meg ne is beszéljünk... Inkább gyűjteni kell, befektetni mint értelmetlen/bizonytalan dolgokba miliókat belenyomni. Ne feledd egyszer mindenki megöregszik! Nem jó csak az állami nyugdíjra támaszkodni. A gazdagsággal egyben szabadságot is el tudod érni! Nem biztos, hogy 50 évesen már dolgozni szeretnél.

Kedves kérdező. 23-as vagyok. Nem sértésnek szántam a válaszomat. Örülök, hogy nem vetted annak. Viszont bőven van kockázata annak, hogy a 12 félévet nem tudod befejezni illetve annak is bőven van kockázata, hogy nem tetszene az orvosi munka. Így igazából valamilyen szinten kidobott pénz lenne, de lelkileg, szellemileg és önismeret szempontjából biztosan fejlődnél.

Na és most tekintsük át az orvosi munkát. Jövedelmező, társadalmilag megbecsült. Na és most mi a valóság?

- Kórházak, rendelők nagy része kopott, régies, lehangoló (maga a munkakörnyezet)

- A páciensek szinte futószalagon érkeznek.

- A legtöbb orvos befásult és unott. Gyógyítani nem igen tud (erre visszatérek mindjárt).

- Felszerelés, műszerek sok helyről hiányoznak vagy nagyon elavultak.

Na és a gyógyítás. Nem olyan régen komolyabb problémával fordultam szakorvoshoz. A szakorvos unott volt, befásult. Tollát csavargatta, kattogtatta. Nem mondott semmit. Már túl voltam egy gyógyszeres kúrán. Visszarendelt kontrollra 2 hét múlva. Vény nélküli gyógyszerekkel meggyógyítottam magamat. De volt reumatológiai problémám is ahol ugyanezt a hozzáállást tapasztaltam. Egyedül egy sebész főorvos munkásságát tudnám kiemelni aki tényleg meggyógyította a problémámat. Tehát sokan nem tudnak gyógyítani maximum kezelni. És még finoman is fogalmaztam.

Nekem sem ez a gyógyszerészi munka a szívem vágya. De egyet ne felejts el. Nem a munkában kell keresni a boldogságot :) ! Hanem a munkán kívüli életben. A munkát munkának kell felfogni, pénz keresésnek nem egy olyan dolognak ami téged boldoggá tesz. Hosszabb távon minden munka monotonná fog vállni. Még egy műtét is - ha már túl vagy ezer műtéten.

Persze szíved joga azt csinálni amit jónak gondolsz:). Ha te orvos akarsz lenni az leszel. Mindent el lehet érni amit az ember akar :D. Fontos! Tényleg ne a munkában keresd a boldogságot mert akkor sosem leszel boldog. Persze olyan munkát se csinálj amit gyűlölsz! Meg kell találni az arany középutat.

Csak erre szeretnék reagálni, mint orvos:

"Tehát sokan nem tudnak gyógyítani maximum kezelni. És még finoman is fogalmaztam."

Tekintve hogy nagyjából a fertőzéseken, egy-két kórképen és néhány sebészettel megoldható betegségen kívül tényleg mindent maximum kezelni, kordában tartani lehet, így nem meglepő.

Amúgy egyetértek veled, az orvosi munka kívülről nagyon jól néz ki, benne lenni már sokkal árnyaltabb. A kollégák nagy része kiégett. Én az egyetem végére égtem annyira ki, hogy végül soha nem praktizáltam. Egyszerűen a napi szembesülés a körülményekkel, az együttműködésre képtelen kollégákkal, az önpusztító betegekkel... Aki tartósan a pályán marad az vagy a pénzért teszi, vagy mert élvezi az önszivatást.