Hülyeség lenne leadni az egyik tanári szakot?

Választottál. Mi a kérdés?

Nem tudom, hogy ez melyik egyetem, de nálunk csak az első félévben lehetett szakot váltani. A töri tényleg nehéz, de az etika meg felesleges.

Ha ennyire küszködsz vele, akkor érdemes leadni, ha van rá módod. De nem tudsz valami értelmesre váltani, például matek vagy kémia?

Egy kurzusváltás után az etikát ki fogják vezetni, a biológia meg kevés óraszámos, egy iskolában nem lesz meg a kötelező óraszámod, ide-oda dobálnak majd.

Kémia nem megy?? Mert az lenne a biosz természetes párja.

#9: Kémiatanár szakos hallgatóként a kérdezőt is és minden ebben gondolkodót is óva intenék attól, hogy a kémiatanár szakot válassza, hacsak nincs már induláskor is eleve igen erős affinitása és lelkesedése a kémia felé, egészen kiváló memóriája (anyagtulajdonságok, kémiai képletek és egyenletek garmadához), s egyben viszonylag jó matekos és fizikás agya is. Még a középiskolából nagy önbizalommal érkező, jó kémiások között is van, aki ezt a szakot 1-2 év után feladja és átmegy más szakra vagy úgy, ahogy van, otthagyja az egyetemet. Vagy marad a szakon, és kínkeservesen, vért izzadva, kettes-hármasokkal végigcsinálja, ami nem valami túl felemelő élmény. Az egyetemi kémia sok tárgya ugyanis messze nem tekinthető a középiskolai kémia egyfajta kibővítésének: aki kémiatanár szakra megy, néha úgy érezheti, hogy valami lényegileg új dolog az, amin végig kell haladnia. Ezért a kémiatanári szakra jelentkezés előtt mindenkit arra biztatnék, hogy menjen el egy könyvtárba, és olvasson bele kicsit például az Atkins: Fizikai kémia I-III. valamely kötetébe, vagy bármelyik egyetemi atom- vagy magfizika jegyzetbe, s gondolja át, hogy érez-e képességet magában, hogy ilyesmit megértsen, megtanuljon és belőle levizsgázzon. Ezzel persze nem elrémiszteni akarok senkit, hanem sokkal inkább megóvni szeretném a kémiatanár szakban gondolkodókat egy téves várakozáson alapuló, elkerülhető és frusztráló vargabetűtől.