Másnak is ordenáré nehéz volt az egyetem?

Nézd azt az oldalt:

ha valaki kb tudja a feladatot, az nem tudja a feladatot.

vagyis az életben nincs részpontszám. helyes döntést hozol, helyes adatot kezdesz el elemezni vagy nem. Ez a kérdés, senkit nem érdekel a mögöttes blabla.

Nem mondom, hogy nem védhető az álláspontod, de ezt az oldalt is nézd

Máshol is szenvedés van.

Nálunk volt feleletválasztós teszt, ami jónak hangzik, de a pontozás a következő: Jó válasz 3 pont. Rossz válasz -2, ha nem választok semmit, akkor -1. Így születtek 0 pont alatti ZH eredmények is. A vizsgán a beugró szintén hasonló volt. Ha a beugrón túljutottál, akkor mehetett a szóbeli, ahol záporoztak a keresztkérdések. Nem volt elég bemagolni a tételeket, mint egy verset. Ha kiszimatolták, hogy nem érted a témát, akkor elkaszáltak.

Vizsgára a kurzus 15%-a jutott csak el. A vizsgán több mint a fele megbukott.

Háromszor kellett felvennem a tárgyat, mire sikerült. Szerencsére nem épült rá semmi.

Középiskolában 25%-tól adják meg a kettest az egyetemen meg 50%-tól. Én inkább ez utóbbival értek egyet. Azért jársz egyetemre mert tanulni akarsz. A gimiben burokban éltél és babusgattak.

Középiskolában ha valamit elszámoltál és a hibás eredménnyel azután jól számoltál akkor kaptál egy csomó pontot és akár ötösre is érettségizhettél. Építészmérnökként ha elrontod az alapozást de a falat és a tetőt tökéletesen csinálod meg akkor összedől a ház ergo megbuksz mint építész.

Ha a tantárgyad másnak sikerült de neked nem akkor nem biztos hogy a számonkéréssel van probléma.

Én arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy ez teljesen szándékos és abnormális.

Normál esetben pedig ki kellene rúgni azokat az oktatókat, akiknél mindenki megbukik, mert az nem lehet, hogy 100, magas pontszámmal bekerült diákból mindenki hlye....

Ott meg kellene vizsgálni az oktatási módszert, mert lehet a prof zseniális koponya, csak épp tanítani nem tud.

"de ez semmiről nem szól csak a szivatásról."

Itt a lényeg!