Az ELTÉ-s matematikai elemző szakirányról mesélne nekem valaki?

Ha már az ilyen alkalmazott rész érdekel, inkább menj alkalamazott matek szakirányra. Az elemző egy nem rég kitalált dolog, amivel kapcsolatban még tanároktól is hallottam vissza, hogy aki teheti (van esze hozzá), az menjen át inkább alk. matekra, mert sokkal komolyabb - pl. az elemzőnek nincsen saját MSc-je sem, az eleve csak egy 3 éves képzés, és ha onnan akarsz átmenni alk. matek vagy matek MSc-re, akkor nagyon szívsz, mert nincsenek meg az alapok.

Erősorrendben a szakirányok: elemző > tanár > alkalmazott matematikus > matematikus.

És ebből adódik egy olyan dolog is, hogy mivel első évben még mindenki együtt van, és nem válnak el a szakirányok, ellenben minden órát 3 szinten lehet felvenni a tárgyakat, ezért első évben már úgy kialakul, hogy ki mennyit bír, és akik pl. kevesebbet, és a tárgyakat csak a legalsóbb szinten tudják végezni, ha egyáltalán, azok rendre az év végén szakirányválasztásnál elmennek a könnyebb szakirányok felé, az elemző és esetleg a tanár felé, tehát ezeknek van egy gyűjtő tulajdonsága is, hogy sokan csak azért vannak ott, mert a többire nem jók.

én elméleti matekos voltam, szóval az alk. matekra nem látok rá annyira, az biztos, hogy az egyik elég felkapott irány az alk. matekon belül a pénzügyi matematikus képzések, amire most már a Corvinus-szal van egy közös MSc, tehát az rögtön egy Corvinusos diplomát is ad. Elhelyezkedés szempontjából elég jó dolognak mondják, én a még régi rendszerből tudom, hogy aki az ennek megfelelő pénzügyi matematikus szakirányt csinálta az alkalmazott matematikus szakon belül, azok elég gyorsan és jól elhelyezkedtek.

Lehet más irányba is menni, itt van egy honlap, ahol leírja az alk. matematikus MSc szakirányait, meghogy nagyjából miről szólnak:

[link]

akit még ismerek alk. matekról, az ilyen op. kut cuccot csinál egy cégnél. Lényegében ő (meg a hasonló matematikus emberkék) dolgozzák ki, hogy az adott problémára, amivel egy vevő megkeresi őket (hogy teszem azt hogyan osszák be a telefonos kisasszonyokat munkára, ha mindegyiknek meg van adva, hogy mikor alkalmas neki, és mindig legyen elég telefonos az irodában, de ez csak egy könnyen leírható példa), az informatikusok meg leprogramozzák.

Én kb. ennyi konkrétumot tudok mondani az alkalmazott matematikus irányról, ha az elméleti érdekelne, arról picit több menne.

07:41

Ez a több szinten felvehető tárgyak egy jó ötlet, arról szól, hogy mivel az emberkék nagyon különböző háttérrel érkeznek az egyetemre (teszem azt valaki Fazekas spec. matekról, heti 7 matek órával, meg versenyekkel, valaki meg egy szimpla mondjuk kisvárosi suliból, ahol nem fektettek kiemeltebb figyelmet a matekra), ráadásul a célok is mások (elemző, tanár, matematikus), amik más szintű matek tudást követelnek, ezért első évben, amikor még nem kell szakirányt választani, akkor minden szakmai tárgyat három nehézségi szinten lehet felvenni, így mindenki az ő matematikai hátterének leginkább megfelelő szinten tud tanulni az első évben. Ennek az az előnye, hogy egyrészt mindenki számára az első év alatt nagyjából kiderül, hogy mennyit bír, és ez milyen szakirányra lehet elég, illetve ha a saját szintednek megfelelő csoportban tanulod az anyagot, akkor sokkal jobban tudsz haladni, mintha vagy nálad lényegesen gyengébb felkészültségűek visszahúznák a tempót, vagy ha a nálad erősebb hátterű emberkékkel kéne rögtön tartani a tempót - így értelemszerűen azoknak is jobb, akik eleve már sokkal több matekot tanultak középiskolában, meg azoknak is van esélyük felzárkózni (bár dolgozni kell vele rendesen), akik középiskolában még nem kaptak olyan erős matek oktatást, és akiknek ha az előző csoporttal kéne lépést tartaniuk, akkor óhatatlanul lemaradnának.

Teszem azt én tudok olyan alk. matekos gyerekről, aki úgy jött az egyetemre, hogy valami kis városkában jól ment neki a matek abban a heti 2 vagy 3 órában, ami volt nekik ott, és ezen felbúzdulva a középiskolai tanára meg bíztatta, hogy ő van annyira jó, hogy mindent vegyen fel a legmagasab szinten, mert neki az semmi. No kiderült, hogy nem, annak a kisvárosi iskola normáltagozatos iskolájának szint nem volt elég a legmagasabb szinthez, a gyerek minden tárgyból szenvedett, és nem tudta tartani a tempót, előbb-utóbb mindegyikből le is ment egy szintet. Ott viszont már tudta követni az anyagot, utól is érte magát, és az év végére ezen a szinten tanulva ő is megtanulta az anyagot úgy, hogy utána az alkalmazott szakirányt csúszás nélkül megcsinálta - ha a legmagasabb szinten marad, akkor valószínűleg menthetetlenül lemarad, ha pedig az ő (akkori) tempójához igazítják a haladást, akkor meg azok szívtak volna, akiknek meg könnyen ment gyorsabban.